A „függetlenobjektív” médiából süt a kettős mérce

Megadja Gábor, a Kontra.hu főszerkesztője Demeter Szilárd megírt és aztán visszavont cikkével kapcsolatban papírra vetett soraival rántotta le a leplet a baloldal és a magát „függetlennek” és „objektívnak” hazudó média megdöbbentő kettős mércéjéről.

"A magyar széppróza nem halott, tovább fog élni" Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Megadja Gábor cikke a következőkben felidézi azt is, hogy a napokban a

„Kommunista Újságírók Országos Szövetsége kitüntette Pápai Gábort, aki Müller Cecíliáról és Jézusról készített emlékezetes karikatúrát a Népszavába. Ilyenkor ugye Je suis Charlie, nincsenek tabuk meg szentségek. Szentség, úgy tűnik, csak Soros esetében merül fel (aki, mint tudjuk, közismert filantróp!).”

„Teljes mértékben elutasítjuk a holokauszt emlékének bármilyen célú felhasználását vagy az azzal történő visszaélést, ahogy az sajnos egy mai véleménycikkben megjelent. Nincs helye annak, hogy az emberiség történelmének legsúlyosabb bűncselekményét vagy annak elkövetőit összekapcsoljuk bármilyen kortárs vitával, függetlenül attól, hogy az mennyire jelentős” – írja az izraeli nagykövetség a Twitteren. „Ámen – csak épp az ellenzéknek és a médiájuknak kellett volna szólni úgy harminc évvel ezelőtt, hogy ne tessék barna esőzni meg kartázni. Vagy vonatkozik mindenkire, vagy senkire sem” – egyértelműsíti a cikk szerzője.

Fotó: MÚOSZ/Népszava

Az írás ezután visszatér Sorosra.

Megadja Gábor emlékeztet rá, hogy

Orbán Viktorral szemben neki valóban van vaj a füle mögött zsidóellenesség ügyében, például olyan szervezeteket támogat, melyeknek célja Izrael elpusztítása.

És amúgy Soros minden vágya olyan népek tömeges bevándoroltatása Európába (és Amerikába), akik finoman szólva sem viszonyulnak barátságosan a zsidósághoz. Például pár napja megfenyegettek késsel egy rabbit „Európa legélhetőbb városában”, de akadnak még hasonló estek, például a néhány évvel ezelőtt a brüsszeli zsidó múzeumban elkövetett merénylet. A nem létező Soros-terv nyilvánvalóan nem sodorja veszélybe a zsidóságot.)

És felejtsük el azt – írja a Kontra főszerkesztője – hogy ezek olcsó összeesküvés-elméletek, a német megszállás idején szerzett tapasztalatairól ő maga beszél az általa letiltani kívánt 60 Minutes-interjúban olyan ijesztő hidegvérrel, hogy attól tényleg bármelyik korabeli végrehajtó megnyalná mind a tíz ujját:

„Narrátor: – Amikor a nácik 1944-ben elfoglalták Budapestet, Soros György apja sikeres ügyvéd volt. A Duna egyik szigetén élt, és egy evezős csónakban szeretett a munkahelyére ingázni. De tisztában volt azzal, hogy a zsidókra problémák várnak, ezért úgy döntött, hogy felosztja a családját. Hamis papírokat vásárolt nekik, és megvesztegetett egy kormánytisztviselőt, hogy fogadja be a 14 éves Soros Györgyöt és tegyen esküt arról, hogy ő (a keresztény) keresztfia. De a túlélésnek súlyos ára volt. Miközben több százezer magyar zsidót haláltáborokba szállítottak, Soros György elkísérte hamis keresztapját annak kijelölt körzeteiben, és elkobozta a zsidók tulajdonát Ezek 1944-ben készült képek arról, hogy mi történt Soros György barátaival és szomszédjaival.

Műsorvezető: – Ön egy magyar zsidó, aki megmenekült a holokauszt elől azzal, hogy kereszténynek állította be magát.

Soros: – Így van.

Műsorvezető: – És ön végignézte, hogy sok embert haláltáborokba szállítottak?

Soros: – Igen. 14 éves voltam, és azt mondanám, hogy akkor fejlődött ki a karakterem.

Műsorvezető: – Milyen módon?

Soros: – Hogy az embernek meg kell, meg kell értenie és előre kell látnia az eseményeket, és ha fenyegetik… Óriási gonosz általi fenyegetettség volt. Úgy értem, hogy ez egy nagyon személyes tapasztalat volt a gonoszságról.

Műsorvezető: – Megértésem szerint ön kiment ezzel az »oltalmazójával«, aki megesküdött arra, hogy ön az ő fogadott keresztfia.

Soros: – Igen.

Műsorvezető: – Tulajdonképpen kiment, és a zsidók tulajdonának elkobzásában segédkezett.

Soros: – Így van. Igen.

Műsorvezető: – Ez egy olyan élménynek tűnik, amely sok embert sok-sok évre a pszichiátriai kanapéra száműzne. Nehéz volt?

Soros: – Ööö, egyáltalán nem. Egyáltalán nem. Lehet, hogy gyerekként az ember nem látja a kapcsolatot, de ez egyáltalán nem okozott problémát.

Műsorvezető: – Nincs bűntudata?

Soros: – Nincs.

Műsorvezető: – Például, hogy »zsidó vagyok, és itt nézem, hogy mennek el ezek az emberek. Könnyen lehetnék én is ott, köztük. Ott kellene lennem.« Semmi ilyesmi?

Soros: – Nos, természetesen lehetnék a másik oldalon is, lehetnék én az, akitől elveszik a dolgot, ööö, de nem volt értelme, hogy nekem nem kellett volna ott lennem, mert ez… Nos, valójában vicces, mert ez pont olyan, mint a piacokon, hogy ha nem lennék ott – és természetesen nem csináltam –, akkor valaki más mégis valahogyan elvenné. Akár ott voltam, akár nem – én csak megfigyelő voltam –, a tulajdont elvették. Tehát nekem, annak a tulajdonnak az elvételében nem volt szerepem, így nem volt bűntudatom sem.

Műsorvezető: – Ön vallásos?

Soros: – Nem.

Műsorvezető: – Hisz Istenben?

Soros: – Nem.”

Fotó: Youtube

Itt, ugye, semmiféle „kiforgatásról” nincs szó, ezeket maga Soros, az ateista liberárják krisztusa mondta a saját szájával, bár a független tényellenőrök bizonyára odabiggyesztenék a figyelmeztető dobozkát, hogy „hiányzik a kontextus”. (Mellesleg ugyanebben az interjúban beszél arról, hogy semmiféle lelki gondot nem okoz neki az amorális tevékenység, csak az abszolút hatalom mámorító érzetét szereti. Érdemes megnézni az egészet, élessé válnak a filantrópia kontúrjai.)

Az ügyben a biztonság kedvéért megszólalt „Mr. Grey Goose” is, a szemkilövető volt miniszterelnök, aki egy zsidóktól zabrált villában próbál erkölcsi prédikációt tartani. És bónuszként itt van nekünk 00-Pislogi ügynök is, a szegény ember Miheil Szaakasvilije, akit szintén moralizálással készülnek visszahelyezni a „műveleti területre”.

„De valójában csak arról van szó, hogy a mi »libernyák hópihéink« most találkoztak először azzal a jelenséggel, hogy egy általuk kedvelt közszereplővel szemben alkalmazzák a hitlerezés módszerét – amit ők maguk már harminc éve használnak olyan erőszakosan, hogy teljesen elkoptatták.

Így egy mezei jobboldali már föl se kapja a fejét arra, ha Hitlerhez hasonlítják Orbánt, hiszen az része a mindennapos libernyák rutinnak. Legkésőbb 1998 óta Orbán Viktor minden egyes lélegzetvétele a legszörnyűbb vészkorszakot idézi. Ez náluk már bejáratott, mi meg ehhez már hozzászoktunk”

– írja Megadja Gábor.

Arra, úgy látszik, már kevésbé vannak felkészülve, hogy idoljukat, megbízójukat, gazdijukat hozzák összefüggésbe ilyen szörnyűséges figurákkal.

„Kedves libernyák hópihék: deal with it!”

Félreértés ne essék, mi továbbra is a radikális szólásszabadság pozícióját képviseljük – nem ideológiai okokból, hanem azért, mert jelenleg sokkal nagyobb a veszély abból az irányból, hogy nem marad a szólásszabadságból semmi. Tehát a népszavás csávó nyugodtan rajzolhat karikatúrát Jézusról (Je suis Charlie, ugye!), a tökkelütött Molotov–Ribbentrop-összefogás tagjai hitlerezhetik meg sztálinozhatják Orbánt, mikropárti képviselők nyugodtan nevezhetik „hentesnek” Kásler Miklóst, Vámos Miklós toporzékolását pedig betudjuk aláfestő háttérzajnak.

„És akkor most szépen nyeljetek egy nagyot, és dolgozzátok föl, hogy amit eddig napi szinten műveltetek, az fordítva is megtörténhet!”

– szögezi le a cikk írója.

„Csak nem savanyú a szőlő?” – teszi fel a kérdést a Kontra.hu főszerkesztője, aki szerint ez a mostani kis epizód rávilágít arra, hogy mennyire fölösleges bármiféle úgynevezett gesztust tenni a liberáltalibán honi képviselőinek, akik így is, úgy is követelik a gondolatbűnözők fejét. (Sajnos csak a Jobbik tud megváltozni, mint azt megtudhattuk, ők viszont akár többször is.)

„Az álszent, antiszemitákkal és nácikkal összebútorozó balliberális hisztériázóknak annyit tudunk jó szívvel mondani, hogy elmehetnek a büdös p...csába. Reméljük, így nem túl meta az üzenet” – olvasható Megadja Gábor írásában, melynek eredeti változata IDE kattintva érhető el.