Vágó István szégyenteljes húzása

A kvízmester nagyon mélyre süllyedt.

Budapest, 2011. április 16. Gyurcsány Ferenc volt szocialista miniszterelnök, a Magyar Demokratikus Charta megalakulásának kezdeményezõje, az MSZP Demokratikus Koalíció Platformjának elnöke és Vágó István televíziós mûsorvezetõ, a Magyar Demokratikus Charta egyik szóvivõje (j) kezet fog a Magyar Demokratikus Charta Összefogás a köztársaságért - utasítsuk el az Orbán-alkotmányt elnevezésû tüntetésén a Batthyány-örökmécsesnél. MTI Fotó: Soós Lajos Fotó: Soós Lajos

Felhévizy minden november 4-én gyertyát gyújt a nemzeti gyásznapon. Emléket állítva a forradalom hőseinek. Ezen a napon indított a szovjet hadsereg általános támadást Budapest, a nagyobb városok és a fontosabb katonai létesítmények ellen.

1956. november 4-én, vasárnap hajnali öt óra húsz perckor hangzott el Nagy Imre drámai hangú rádióbeszéde, amelyet többször megismételtek és valamennyi világnyelven beolvastak, idézzük fel egy pillanatra:

„Itt Nagy Imre beszél, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke. Ma hajnalban a szovjet csapatok támadást indítottak fővárosunk ellen azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy megdöntsék a törvényes magyar kormányt. Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van. Ezt közlöm az ország népével és a világ közvéleményével.”

Szívbemarkoló olvasni ezeket a szavakat ennyi év távlatából is.

A hírlapíró tehát idén is megemlékezett, gyertyát gyújtott, és csendben fejet hajtott az áldozatok előtt. De nem mindenki tett így. Vágó István, a Gyurcsány-párt prominense egész máshogy emlékezett meg erről a napról. Facebook-oldalára a következő képet posztolta az alábbi szöveggel:

„Járványhelyzetben Kádár hobbija azért biztonságosabb volt, lássuk be.”

Szégyen! Ez már nem humor, ez egy előre kitervelt aljasság!

A posztolás ideje nem véletlen: november 4-e. Gyurcsány hű táskahordozója nem bízott semmit a véletlenre, tudatosan gyalázta meg egy nemzet gyászát.

Hiszen 1956-ban Kádár János és párttársai önkezükkel támadtak saját népükre. Nem tudjuk, pontosan hány embert végeztek ki a forradalomban való részvételért, de háromszáz körül lehet a számuk. Tízezrek kerültek börtönökbe és internálótáborokba, kétszázezren menekültek Nyugatra, és százezrek viseltek valamilyen joghátrányt az elkövetkező évtizedekben pusztán azért, mert ők vagy szüleik ki mertek állni szabadság mellett.

Tudjuk jól, hogy a Vágó-féléknek most Gyurcsány, egykor Kádár volt az istenük, de ez már több a soknál – mérgelődött magában Felhévizy, és csak egy Petőfi idézet tudta megnyugtatni:

„Az idő igaz, s eldönti, ami nem az...”

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE.