A magyarok többsége elégedetlen az ellenzéki pártok munkájával

Az ellenzéki pártok tíz, sőt 2006-tól számítva 14 év alatt sem tudtak soraik közül felmutatni egy olyan politikust a választóknak, aki képes lett volna a legelutasítottabb magyar baloldali politikustól, azaz Gyurcsány Ferenctől átvenni az ellenzék vezetését – állapítja meg a Századvég Alapítvány kutatása, amely szerint a magyaroknak lesújtó véleményük van az ellenzékről. Ráadásul a megkérdezettek fele gondolja úgy, hogy a baloldali pártok tevékenysége összességében negatív hatással van az országra és az életünkre.

Az októberi borsodi időközi országgyűlési képviselőválasztás az elvtelen felek szövetségének volt jó példája Fotó: Facebook/Kunhalmi Ágnes

A Századvég Alapítvány novemberi, ezerfős, reprezentatív közvélemény-kutatása arra kereste a választ, hogy mit gondolnak a magyarok az ellenzék tevékenységéről, annak Magyarországra gyakorolt hatásáról és a baloldali összefogásról. Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a válaszadók csaknem háromnegyede (71 százalék) elégedetlen az ellenzéki pártok munkájával. A megkérdezettek elégedetlenségük legfőbb okaként a szóban forgó pártok határozatlanságát, programjuk hiányát, a hiteltelenségüket, az ellenszenves kommunikációt, valamint a szervezetlenséget és a kormánnyal szembeni szüntelen ellentmondást jelölték meg.

Negatív hatás

Érdemes külön megfigyelni az ellenzéki pártpreferenciájú és bizonytalan szavazók csoportját ebben a kérdésben, leginkább azért, mert összességében ők jelenthetik az ellenzék a potenciális szavazóbázisát. Az eredmények alapján a többség (57 százalék) itt is elégedetlen, kritikus véleményt formál, 38 százalék nyilatkozik pozitívan.

Visszatérő kérdés a magyar közéletben, hogy az ellenzéki pártok politikája, tevékenysége milyen hatással van az országra és az emberek életére. A megkérdezettek válaszai alapján elmondható: a magyarok több mint fele (55 százalék) gondolja úgy, hogy az ellenzéki pártok tevékenysége összességé­ben negatív hatással van Magyarországra és a magyar emberek életére, ezzel szemben 38 százalékuk gondolja úgy, hogy politikájuk pozitív hatású.

Annak ellenére, hogy az ellenzéki pártok mostanra már teljesen egy blokkot alkotnak, azt remélve, hogy így tudják növelni támogatottságukat, egyértelműen látszik, hogy a magyarok többsége kedvezőtlenül vélekedik az ellenzéki összefogásról. A Századvég kutatásának erre vonatkozó kérdésére a válaszadók több mint fele (56 százalék) felelte azt, hogy kedvezőtlen véleménnyel van az ellenzéki összefogásról és mindössze harmaduk (33 százalék) vélekedik kedvezően róla, tehát a többség még mindig elutasítja az ellenzéki pártok egy tömbbe tömörülését.

Gyurcsány a vezér

Az ellenzéki szavazók és a bizonytalanok csoportját elemezve megállapítható, hogy az összefogásnak van lemorzsoló hatása. Ebben a szegmensben 56 százalék azok aránya, akik kedvezően ítélik meg az ellenzéki összefogást, azonban csaknem egyharmaduk (31 százalék) egyértelműen negatív véleményt formál róla. Ennek ellenére a baloldali pártok továbbra is szorgalmazzák a közös listaállítás, a közös egyéni képviselőjelöltek és a közös miniszterelnök-jelölt ötletét, úgy tűnik, kevésbé a választók véleménye, mint inkább saját politikai elképzeléseik mentén cselekednek.

Számtalan alkalommal felmerül a közéleti és az ellenzéki pártok közötti viták során, hogy ki is valójában az ellenzék igazi vezetője, legbefolyásosabb politikusa. A Századvég kutatásának erre vonatkozó kérdésére a válaszadók csaknem fele (48 százalék) felelte azt, hogy szerinte jelenleg is Gyurcsány Ferenc az ellenzék vezetője, legbefolyásosabb politikusa. Jóval lemaradva tőle a második legbefolyásosabb politikusnak (15 százalék) Karácsony Gergelyt nevezték meg a kutatásban részt vevők, míg a dobogó harmadik fokára csupán négy százalékkal Jakab Péter, a Jobbik elnöke került.

Nehéz helyzetben vannak tehát az ellenzéki pártok, hiszen annak ellenére, hogy 2006-ot követően évekig úgy tűnt, Gyurcsány Ferenc a magyar politikai élet egy már bukott karaktere, a volt miniszterelnököt a választók még mindig az ellenzék vezéralakjának tekintik. Ugyanakkor a DK pártelnöke azért is állítja komoly kihívás elé az ellenzéki pártokat, mert a volt szocialista miniszterelnök megítélése a válaszadók szemében rendkívül ellentmondásos. A válaszadók ötöde (20 százalék) van kedvező véleménnyel Gyurcsány Ferencről, míg majdnem háromnegyedük (73 százalék) egyértelműen kedvezőtlen véleményt fogalmazott meg róla.

Többször is megbuktak

Ennek alapján elmondható, hogy az ellenzéki pártok 10 – sőt 2006-tól számítva 14 – év alatt sem tudtak soraik közül felmutatni egy olyan politikust a választóknak, aki képes lett volna a leg­elutasítottabb magyar baloldali politikustól átvenni az ellenzék vezetését. Gyurcsány valószínűleg tisztában van saját népszerűtlenségével, éppen ezért más, hozzá nagyon közel álló szereplőket helyez a frontvonalba, például a feleségét, Dobrev Klárát vagy éppen Karácsony Gergelyt. Dobrev közvetlen családtag, míg Karácsony politikai karakterét tekintve könnyen irányítható, gyámság alá helyezhető, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a főpolgármester olyan emberekkel dolgozik és veszi körül magát, akik aktív szerepet játszottak a 2002 és 2010 közötti MSZP–SZDSZ-kormányzásban. Összességében ez ugyanaz a baloldal, amely már többször megbukott.

Feladták az elveiket

Ugyan az elmúlt időszakban a nagyobb ellenzéki pártok, azaz a DK, a Momentum, az MSZP, az LMP, a Párbeszéd és a Jobbik igyekeznek szövetségüket erősnek bemutatni, korábban egészen másképp álltak mind az összefogáshoz, mind pedig egymáshoz.

A Jobbik ugyan most már egy hajóban evez Gyurcsány Ferenccel, de ez nem volt mindig így – még idén sem. Ez év elején Jakab Péter, a párt elnöke még úgy nyilatkozott: „Én Gyurcsány Ferenccel nem tudok közösséget vállalni.” Szembetűnő Jakab pálfordulása, pár hónap leforgása alatt a Jobbik pártelnöke ugyanis a Gyurcsánnyal való közösségvállalás kizárásától eljutott a közös miniszterelnök-jelölt és képviselőjelöltek állításáig. Korábban, 2018-ban pedig még Mirkóczki Ádám, a Jobbik akkori alelnöke a Pesti­Srácok kérdésére, miszerint: „Ki meri-e jelenteni, hogy a Jobbik 2018-ban nem köt választási szövetséget a baloldallal és nem lép vissza posztkommunista pártok jelöltjei javára?” azt felelte: „Ki merem, nem fogunk! Nem lettünk politikai prostituáltak! […] Mit tagadtunk mi meg abból, amik voltunk? Mert az nem pálfordulás, hogy stílust váltottunk!” 2018 márciusában pedig azt mondta Mirkóczki: „A Jobbik biztos, hogy nem fog mondjuk egy DK-val vagy MSZP-vel egyezkedni, arról azért tudnánk, és lényegében az egy olyan identitásfeladás lenne, mi ezt rábízzuk a választópolgárokra.” Mirkóczki 2019-ben többek között Gyurcsány pártjának támogatásával indult végül a polgármesteri székért.

A Jobbik és a baloldal együttműködésének lehetőségét azonban a régi baloldal is kizárta még nem is olyan régen. Lendvai Ildikó szocialista politikus, az MSZP korábbi elnöke és frakcióvezetője 2017 novemberében még úgy fogalmazott: „Összefogni a Jobbikkal? Nem, nem soha!” Vona Gábor nyilatkozatára (hogy ő maga sosem gondolta antiszemitának vagy rasszistának a Jobbikot) ezt mondta Lendvai Ildikó: „Hát akkor mi a csudának gondolta, miközben a gárdamellényben feszített, vagy amikor a kollégái parlamenti zsidólistát javasoltak? Hol kezdődik nála a rasszizmus?” Az MSZP-s politikus 2017 decemberében a 168 Órában kelt vitára Heller Ágnessel a Jobbikkal való összefogás kapcsán. Lendvai ellentmondást nem tűrően zárkózott el bármiféle együttműködéstől a Jobbikkal, és egyebek mellett a következőket mondta a párttal kapcsolatban: „Én azt tartanám hazugságnak, ha a miniszteri székek kedvéért azt mondanánk: rendszert fogunk váltani, nemcsak kormányt, de a Jobbikkal kézen fogva. A Jobbikkal nem lehet rendszert váltani. Ha a mi oldalunk nem ütődött és önző, lehet a Jobbik nélkül is megoldás.”

Azonban nem csak a Jobbik és a baloldali pártok viszonya volt egészen eltérő még nem is olyan régen, a balliberális pártok hasonlóképpen zárkóztak el az együttpolitizálástól a múltban. Fekete-Győr András, a Momentum elnöke 2017-ben a 24.hu-nak adott interjúban egyértelműen elutasította pártja Gyurcsány Ferenccel való bármiféle együttműködését, és a volt miniszterelnökkel kapcsolatban úgy fogalmazott: „…nem tudom, hogy Gyurcsány Ferenc mi az istent keres még a politikában. Már igazán eltakarodhatna a közéletből”, majd a közös politizálásra az interjúban részletesebben is kitért: „…nem szeretnénk, hogy bármi közünk legyen hozzá. Gyurcsány Ferencnek nagy szerepe van abban, hogy a Fidesz kétharmados többséget szerzett és kiépítette a NER-t”, valamint: „Szerintem ezekkel az emberekkel szemben igenis keményen kell fellépni, fel kell hívni az emberek figyelmét, hogy ők valamit nagyon elcsesztek.” Nos, ezek voltak még három évvel ezelőtt Fekete-Győr gondolatai Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban. Nemrégiben viszont a Momentum is kijelentette, közös miniszterelnök-jelölt mögé sorakozik majd fel 2022-ben a többi ellenzéki párttal, így a Gyurcsány vezette DK-val is.

Antiszemita jelölt

Egyértelműen látszik, az ellenzéki pártok szélsőséges utat jártak be az egymással való együttműködésükre vonatkozóan. A baloldal korábban kategorikusan elutasította a Jobbikot, annak antiszemita megszólalásait elítélte, és kizárta a közös politizálás bármiféle lehetőségét. Ezzel szemben nem is olyan régen a Borsod-Abaúj-Zemplén megye 6. választókörzetében tartott időközi országgyűlési választáson már – Szanyi Tibor pártját leszámítva – az egész baloldal a jobbikos jelöltet támogatta, és annak ellenére is kitartottak mellette, hogy kiderült, korábban egyértelműen antiszemita megnyilvánulásai voltak Bíró Lászlónak.

A Jobbik 2003-as alapítása idején alapító nyilatkozatában még az 1990 utáni liberalizmus negatív hatásait emelte ki, majd egyértelműen az akkori szocialista Gyurcsány-kormányzattal szemben politizált, és később is kizárta bármiféle lehetőségét a baloldallal való szövetkezésnek, míg mára a párt lényegében mindenben együttműködik a Gyurcsány-koalícióval.