A Gyurcsány-éra titkosszolgálata védte a maffiózókat

A baloldal maffiakapcsolatait politikusok és titkosszolgák védték a liberális–szocialista kormányok idején.

A 2010 előtti kormányzat jóval komolyabb szinten össze volt fonódva a szervezett bűnözéssel, mint azt gondolnánk, még egy miniszterre is rá lehetett volna rúgni az ajtót – erről is beszélt a PestiSrácok.hu-nak adott interjújában Orosz István, a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) bűnszervezetek elleni osztályának volt vezetője. A kecskeméti maffiaügy 2008-ban visszavonult felgöngyölítője említést tett arról a jelentésről is, amelyben bal- és jobboldali politikusok, ügyvédek, bűnözők közötti összejátszásról írt, ám a dokumentumot felsőbb szinten egyszerűen eltüntették. Orosz István hangsúlyozta, hogy

Gyurcsányék idején a titkosszolgálat több munkatársa is a maffiózókat védte, az ellenük dolgozó rendőrök ellen pedig lejáratási akciót szerveztek.

Orosz István, volt nyomozó a baloldal és a maffiák összefonódásáról is beszélt
Fotó: PS/Horváth Péter Gyula

Lejárató akciók a sikeres nyomozók ellen

Orosz beszélt arról, hogy komoly játszma folyt a liberális–szocialista kormányok idején, a Nemzeti Nyomozó Iroda akkori vezetője, Bolcsik Zoltán (ő jelenleg a Nemzeti Védelmi Szolgálat vezetője) került célkeresztbe, és megpróbálták lejáratni úgy, hogy elhintették, bűnözőkkel áll kapcsolatban.

Dokumentumokat lopattak el, voltak arra utaló jelek, hogy az NBH emberei állnak a háttérben.

Egy jól szervezett, összehangolt akció volt. Mindezek mellett még olyan információk is eljutottak Oroszékig, hogy bizonyos maffiacsoportok csápjai hatósági emberekig, ügyvédekig, politikusokig értek.

– Véget ért a Kádár-rezsim, majd az MSZMP utódpártja olajvonatokat tologatott az ország egyik pontjából a másikba. Az olajbűnözés során iszonyatos vagyonok halmozódtak fel. Higgye el, a mostani politikusok sehol sincsenek a szocialista titkosszolgálati háttérrel rendelkező egykori honatyákhoz képest. Amit az egészből ki szeretnék hozni, hogy a szervezett bűnözés ellen küzdő egységek nincsenek besimulva mindig az adott kormány elképzeléseibe. Nyilván nem túl tágak a lehetőségeik, de a jelenlegi helyzetben borzasztó pozitívnak ítélem meg, hogy azért bíróságra tudtak vinni olyan ügyeket, amelyekről nagyon sokan már lemondtak. Senki ne mondja nekem, hogy ez nem siker! Ezek az ügyek zálogai annak, hogy egy bűnöző legyen bárhova bekötve, az élet alakulhat úgy, hogy annak börtönbüntetés lesz a vége – fejtette ki Orosz István, aki az olajbűnözésből élő, politikailag támogatott maffiák elleni nyomozások kapcsán személyesen is megtapasztalta, hogy az olajos bűnözőket a titkosszolgálatok védik.

Közbeszól a titkosszolgálat

– Amikor már csak pár nap hiányzott ahhoz, hogy lecsapjunk az olajosokra, bejött az irodámba a Galambos–Laborc (mindketten az NBH vezetői voltak a Gyurcsány-érában – a szerk.) által fémjelzett Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) egyik magas beosztású tisztje, és feltette azt a kérdést, hogy „biztos jó dolog-e, hogy elkapjátok őket”? Először úgy voltam, hogy számoltam magamban és vártam, hátha csak viccnek szánja, de egyre nagyobb intenzitással kezdte el mondani. Ekkor közöltem vele, hogy takarodjon az irodámból. Persze emellett már volt értesülésem arról, miképpen akadályozzák a munkánkat. Ez egy tragikus szituáció volt, pont egy olyan helyzetben, amikor minket kellett volna védeniük. Ők ezeket a bűnözőket védték, akik évtizedeken keresztül kinőtték magukat, és az állam bizonyos személyeinek segítségével létrehozták a magyar maffiát – szögezte le Orosz István. A szervezett bűnözés ellen egykor sikeresen fellépő alezredes az NNI, a szervezett jogelődje és vezetője, Bolcsik Zoltán elleni lejáratási „titkosszolgálati” kampányt is annak tudja be, hogy az elsősorban a baloldali politikusokat érintő súlyos bűncselekmények nyomozása során túlságosan közel kerültek a politikusokhoz.

A Magyar Nemzet kiderítette, hogy konkrétan milyen lejárató akciókat indítottak az NNI és jogelődje, valamint Bolcsik Zoltán ellen.

2004. június közepén a Nemzeti Nyomozó Iroda jogelődjéhez, az Aradi utcában lévő Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóságra (SZBEI) törtek be ismeretlenek. A betörő(k) a Csengeri utca felőli bejáraton ment(ek) be az épületbe. Csaknem négymillió forint értékben vittek el számítástechnikai eszközöket. A rendőrség vezetői ellentmondásokba keveredtek az ügy kapcsán. Egyikük szerint mindössze írásvetítőket vittek el. Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője azonban elismerte, hogy többek között egy laptopot is zsákmányoltak a bűnözők. Az SZBEI vezetői határozottan cáfolták egyes lapok állítását, miszerint a laptopon a móri ügy aktái voltak. Ez egyébként sem volt lehetséges, hiszen a nyomozást lezárták, az iratokat az ügyészségen, illetve irattárban helyezték el. Ugyanakkor nem cáfolták azt a sajtóértesülést, hogy a kabinetben értékelő-elemzők is dolgoztak. Ennek a csoportnak a Mórott és térségében a vérengzés időpontjában lefolytatott mobiltelefon-beszélgetések utólagos elemzése volt a feladata. A laptopon pedig belső informátorunk szerint ez az elemzés szerepelt. A betörők azonban nem tudhatták, hogy az adatok másolatát máshol őrzik. A rendőrségen végül annyit elismertek, hogy a laptopon oktatási anyagok voltak. Igaz, ezek is szolgálati titkot képeznek. Fegyelmi még sem indult az eltűnésük miatt. Az ügyet csak tovább bonyolította, hogy a BRFK helyszínelői csak belülről találtak feszegetési nyomot a kabinet bejárati ajtaján. Hivatalosan nem mondhatták ki, hogy a betörőnek kulcsa lehetett az ajtóhoz. A betörés miatt mindenesetre nem dicsérték meg a főnökei Bolcsik Zoltánt, aki ellen 2007-ben egy még komolyabb akció zajlott le.

Államtitkos iratot loptak

Nem cáfolt sajtóértesülések szerint egy ismert bűnöző vagyonleltárát, politikai kapcsolatrendszerének térképét tartalmazta az az államtitkokat tartalmazó irat, amelyet valaki 2007 júliusában lopott el az NNI épületéből.

Az NNI tájékoztatása szerint július 24. és július 31. között valaki eltulajdonított egy államtitkokat is tartalmazó iratot. Az államtitoksértés ügyében a Budapesti Rendőr-főkapitányság életvédelmi osztálya nyomozott, mert az NNI elfogultságot jelentett, az Országos Rendőr-főkapitányság a BRFK-t bízta meg a nyomozás vezetésével.

„Az ügy eddig feltárt körülményei alapján feltételezhető, hogy az ismeretlen tettes célja nem magának az államtitoknak a megismerése, hanem a Magyar Rendőrség és a Nemzeti Nyomozó Iroda lejáratása volt. A belső vizsgálat eddigi adatai szerint biztosan állítható, hogy az eltulajdonított dokumentum egy újságíróhoz jutott el, azonban mások birtokába is kerülhetett, ezért szükségesnek látjuk felhívni a figyelmet arra, hogy az irat tartalma továbbra is államtitkot képez, bármilyen közlése, illetéktelen személy számára történő hozzáférhetővé tétele vagy illetékes személy részére hozzáférhetetlenné tétele súlyos, 2-től 8 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő” – állt a rendőrség hivatalos honlapján közzétett közleményében.

Az csak apró szépséghiba, hogy nem egy, hanem legalább

fél tucat, bűnügyekkel foglalkozó újságíró kapta meg postai úton az ominózus államtitkos iratot, csakhogy a titkosszolgálatok számításával ellentétben nem írtak a történtekről, hanem beszolgáltatták azt egyenesen az akkori országos rendőrfőkapitánynak.

Az ügyben elrendelt belső vizsgálat eredményeként három vezető rendőrtiszt és egy rendőrségi alkalmazott ellen indult fegyelmi eljárás.

Az ügy nyomán a szakújságírók számára is érzékelhető titkosszolgálati–rendőrségi harcot a szocialista belügyi vezetés zárta le. Bolcsik Zoltánt leváltották az NNI éléről, és kinevezték Fejér megyei rendőrfőkapitánynak.

Az NNI szervezett bűnözés elleni komoly ügyeinek egy részében pedig erősen lelassult a nyomozás, vagy felfüggesztették. Csakhogy a liberális–szocialista kormányok bukásával újraindultak ezek a nyomozások is, és jutottak el sorra ítéletig, illetve a Fenyő-ügyben jelenleg is tart az elszámoltatás.