– Nagyon szeretem a szakmámat, harminckettedik éve dolgozom a Korányiban – mutatkozott be Barna Tímea osztályos főnővér. Véleménye szerint a vírusjárvány kellett ahhoz, hogy a fókuszba kerüljön a hivatásuk, és hogy az ápolók megkapják a valódi társadalmi megbecsülést.
Arra a felvetésünkre, hogy míg tavaly tavasszal, a járvány első hulláma idején az emberek hősként tekintettek az egészségügyi dolgozókra, addig mostanra mintha kevesebb figyelem irányulna rájuk, Barna Tímea úgy reagált: ez nem így van, továbbra is rengeteg elismerést és pozitív megerősítést kapnak.
Hasonló tapasztalatokról számolt be Gróf Kinga, a kórház ápolási igazgatója is, aki elmondta, hogy az utóbbi időben nagyon sok köszönetet kapnak személyesen és írásban is a gyógyult páciensektől, illetve azoktól az egészségügyi dolgozóktól, akik a náluk kialakított oltóponton kapták meg a védőoltást.
Felértékelődött a csapatmunka
Mennyire változtatta meg egy ápoló, különösképp egy Covid-osztályon dolgozó életét a pandémia? – tettük fel a kérdést. Szabó József, az izolációs osztály vezetője úgy véli, a járvány következtében jóval több lett a feladatuk, ám sokkal összetartóbbá vált a munkahelyi közösség, és rendkívül felértékelődött a csapatmunka. Ugyanezt gondolja Maksa Mónika is, aki bár még csak egy éve dolgozik a Korányiban ápolási igazgatóhelyettesként, mégis azt érzi, hogy
itt nagyon erős a közösség, és egyre több a segítő kéz, azaz az olyan dolgozó, aki akár pluszmunkát is vállal, ha arra van szükség. – Nagy teher volt, hogy karácsonykor kellett a kollégákat megkérnem, hogy a családjukat háttérbe szorítva 26-ától jöjjenek be oltani. A munkatársaink azonban egyszer sem mondtak nemet, mindig mellénk álltak
– közölte. Barna Tímea megjegyezte: mivel a dolgozók azt látták, hogy a vezetőség is megfogja a munka végét, egyértelmű volt, hogy ők is mennek, és teszik, amit tenniük kell. Stefán Anikó ápolásfejlesztő ezt azzal egészítette ki, hogy a dolgozók azt a vezetőt követik feltétel nélkül, aki nemcsak az íróasztala mögül utasít, hanem maga is ott van a frontvonalban, és kiveszi a részét a feladatokból.
Fotó: MTI/kormany.hu/Árvai Károly
Fáradtak, de kitartanak
– Kétségtelen, hogy a kollégák fáradnak, a kimerültséggel járó feszültséget pedig olykor nehéz kezelni. De az itt dolgozók szeretik a szakmájukat, és jól tudják, hogy mennyire fontosak a társadalom számára. Gyakran inkább azt kell elérni hatalmi szóval, hogy egy-egy kolléga menjen el néhány nap szabadságra – fűzte hozzá az ápolási igazgató. Szabó József elmondta: valóban fáradtak, ám mindig van egy cél, és van rengeteg napi feladat, amit el kell végezni, és ami viszi őket előre. Ezt a többiek is megerősítették, megemlítve, hogy mindannyiuknak nagyon fontos a biztos háttér, hiszen a családjuk mindenben támogatja őket.
