Bár meghívásos pályázatot írt ki a nádvágásra az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF), de a vártnál idén is kevesebb pályázó jelentkezett a vízvédelmi célokat szolgáló szezonális munkára.
Pedig a töredezett, rossz minőségű, avas, penészes nád levágása nemcsak vízminőségvédelmi szempontból fontos, hanem azért is, hogy zavartalan lehessen az új vízinövény vegetációja
– mutatott rá lapunknak a nádvágás szükségességére Siklós Gabriella, az OVF szóvivője. A nád aratására – a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság nevére szóló környezetvédelmi engedély alapján –december 1. és február 15. között van lehetőség. A Balaton esetében ez a határidő a Balaton-felvidéki Nemzeti Park (BfNP) hozzájárulása esetén február 28-ig meghosszabbítható. A legnagyobb hazai tavunknál ezerkétszáz hektárnyi nádas található, ebből az ott fészkelő és költő vízimadarak számára négyszáz hektár védett.
A múlt évben 23 hektárról sikerült learatni a nádat, és az OVF idén is hasonló nagyságrendű munkára írt ki pályázatot, ugyanakkor a környezetvédelmi szakemberek és a balatoni nádgazdálkodási terv kidolgozói úgy vélik:
évenként 200–300 hektár érett vízinövény levágása volna indokolt.
A Kis-Balatonnál két vállalkozó speciális kombájnja birkózik a tetőfedőnek valóval, ott a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság engedélye alapján a több mint száz hektár, építőiparban hasznosítható, háztető, présház, pince befedésére alkalmas, érett, exportképes nád vár kivágásra. Mint megtudtuk, a nádkévéket szállító tehergépkocsiknak ebben a fagymentes időben többet kell fordulniuk, hogy a nagy rakományokkal ne okozzanak kárt a BfNP-hez tartozó, felázott talajú természetvédelmi területen. Ide tartozó értesülésünk, hogy január végén Zalalövőn átadták azt a 652 millió forint költségű szennyvíztisztító-beruházást, amely a Balaton vízgyűjtő területéhez tartozó 17 zalai község szennyvizének az elvezetésével az eddigieknél hatékonyabban képes kivonni a nitrogént és a foszfort a Balatonba ömlő Zala-folyóból.
