Elhunyt Ferenc pápa magyar lelki vezetője

Életének 94. évében elhunyt Jálics Ferenc jezsuita atya, a nevéhez köthető szemlélődő imamód iskolájának megteremtője – adta hírül a Jezsuita.hu. Ferenc atya gazdag és termékeny életutat járt be, amelynek szülőhazáján kívül Dél-Amerika, az Egyesült Államok és Németország is jelentős állomása volt. Utolsó éveit viszont ismét Magyarországon, a budai Farkas Edith Katolikus Szeretetotthonban töltötte, ahol az atya szombat hajnalban tért meg teremtőjéhez.

Pilisszentkereszt, 2013. július 24. A Magyar Érdemrend lovagkeresztje elismeréssel kitüntetett Jálics Ferenc jezsuita szerzetes a Manréza Lelkigyakorlatos Ház udvarán a Pilisszentkereszthez tartozó Dobogókõn 2013. július 24-én. MTI Fotó: Kovács Attila Fotó: Kovács Attila

Jálics Ferenc 1927. november 16-án született Budapesten, majd családjának gyáli birtokán nevelkedett. Édesapja kívánságára katonai pályára lépett, ezért a második világháború vége felé Nürnbergbe vezényelték. Életének egyik meghatározó pillanata is a háború éveihez kötődik, amikor egy pincében a légitámadások idején közvetlen közelről tapasztalta meg a halál fenyegetését.

„Amit ott láttam, egészen megváltoztatta az életemet, mert rájöttem, hogy az életnek van egy mélyebb értelme, mely még a haláltól is független. Ez lett mindennek a mércéje. Ez lett az életem iránytűje”

– fogalmazott később.

Ezt követően, 1946-ban visszatért Magyarországra, majd az értettségi után belépett a jezsuita rendbe, viszont az egyre erősödő kommunista diktatúra miatt újra elhagyta szülőhazáját. Németországban, majd Belgiumban folytatta tanulmányait. 1956-ban a jezsuita rend Chilébe, egy év múlva pedig Argentínába küldte, ahol teológiát tanult, majd 1959-ben itt szentelték pappá is. Ezután az argentínai Córdobában töltött egy évet, utána a jezsuiták San Miguel-i teológiai és filozófiai fakultásán tanított.

1963-tól lelki vezetője lett a rend növendékeinek – többek között a ma Ferenc pápaként ismert Jorge Mario Bergoglionak is.

Ebben az időben kezdett lelkigyakorlatokat is tartani. A nyomorban élők melletti tanúságtételként 1974-ben Buenos Aires egyik szegénynegyedébe költözött, néhány évvel később azonban a hatóságok orosz kémnek hitték, és elrabolták a társával együtt, akiről azt gondolták, hogy baloldali gerilla.

Közel fél évig ágyúgolyóhoz láncolva, összekötözött végtagokkal, bekötött szemmel kellett élniük egy cellában, de az atya ez idő alatt sem szenvedett semmilyen lelki, pszichikai sérülést.

Sőt, odabent sikerült feldolgozni élete több traumatikus élményét is. „Az őrök nem tudták mire vélni, hogy nem esünk kétségbe, nem ordibálunk, hanem Jézus nevét ismételgetjük és meditálunk” – emlékezett vissza.

Miután kiszabadult, börtönélményeinek hatására fejlesztette ki a szemlélődő imamódot, mely azóta már nemzedékek számára vált az istenkapcsolat éltető forrásává. 1984-ben Griesben megalapította lelkigyakorlatos házát, amely a szemlélődésre vágyó keresztények valóságos zarándokhelyévé vált. Az évtizedek során több mint húszezer embernek tartott lelkigyakorlatot, könyveit közel másfél tucat nyelvre fordították le, módszerét legalább húsz országban alkalmazzák.