Katakombákba vonult vissza a pálos rend a diktatúra alatt

A kommunizmus évtizedei alatt is mindvégig hűségesen kitartott hivatásában a most díjazott hat pálos atya.

Pécs, 2017. szeptember 12. A pécsi pálos plébániatemplom felújított lépcsője az átadás napján, 2017. szeptember 12-én. MTI Fotó: Sóki Tamás Fotó: Sóki Tamás

1950-ben a hatalmon lévő Magyar Dolgozók Pártja a XIII. században alapított magyar pálos rendet, csakúgy, mint a többi szerzetesközösséget – a bencések, a piaristák, a kapisztránus ferencesek és a szegény iskolanővérek rendje kivételével – feloszlatta.

Több mint háromezer férfi és női szerzetest rendeltek kényszerlakhelyre, a rendektől elvették minden tulajdonukat, míg kolostoraikat az államhatalom foglalta le. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesrend tagjai viszont a diktatúra éveiben sem mondtak le a pálos lelkiségről.

A 2021-es Hit Pajzsa elismerésben részesült ezért a rend hat, a kommunista időket is megélt tagja: Borsos János József, Botfai József Levente, Imre János Csanád, Temesvári Károly Benedek, Tölgyes Tibor Kálmán és Udvarnoky László István atyák. Mind a hat díjazott a kommunizmusban lett az akkor illegálisnak számító pálos rend tagja. Lelkiségüket nyilvánosan nem vállalhatták föl, hivatásukat pedig csak plébánosként gyakorolhatták az államhatalom által meghatározott településeken.

A harcos ateizmus régen megbukott

A tudományból az első korty: ateizmus, de a pohár alján ott van Isten – vallja Albert Einsteinnel Jakab Gábor kolozsvári plébános, aki idén első határon túliként kapja meg a Hit Pajzsa-díjat. Az atya lapunknak beszélt arról, hogy miképpen lehetett túlélni a kommunizmust a határon túl, mi történt vele 1989-ben, és milyen ma egy erdélyi lelkipásztor élete. Interjúnk.

Fontos szerepet kapott a most elismert pálos rendiek életében Arató László Botond novíciusmester, akinél többségük először öltözött be a rend tagjának. A diktatúra éveiben a nyaranta katakombákban megtartott Fehér napokon találkozhattak egymással a szerzetesek. Többször adott helyet ennek a találkozónak az újszentmargitai plébánia, ahol Borsos atya szervezte meg az eseményt alkalmanként nyolcszáz résztvevőnek.

A most kitüntettet szerzetesek közül Temesvári és Udvarnoky atyákat az állambiztonság megpróbálta beszervezni, hogy paptársaikról jelentéseket készítsenek, de mindketten ellenálltak a hatóságok kísérletének.

Borsos atya hittanóráira mintegy négyszáz gyermek járt, Imre plébános Törökszentmiklóson szolgált húsz évig, Temesvári Károly Benedek pedig építőipari tanulmányait kamatoztatva mindegyik szolgálati helyén építkezett. Botfai atya Csurgón szolgált hosszú ideig, míg Tölgyes plébános atya Pálosszentkúton és környékén vált ismertté.

A pálosok 1990-ben kapták vissza szerzetesrendi státuszukat, így pécsi központtal (képünkön) alakulhattak újjá. A rend visszakapta a Sziklatemplomot, illetve márianosztrai és petőfiszállási házaikat is. A most díjazott szerzetesek története megmutatja, hogy évtizedek alatt miként tudtak közösségként megmaradni, pálos lelkiségüket megtartva szolgálni az ország különböző pontjain. A hivatásukat nem adták fel, a legnehezebb pártállami időkben is kitartottak a magyar pálos atyák.