Konzervatív feminizmus: keresztény, józan és értékóvó

Nem túlzás kijelenteni: a feminizmus fogalma a XXI. században immár szitokszóvá vált, amelynek negatív megítéléséhez a szélsőséges feminista és liberális gendertörekvések is hozzájárultak, lerombolva mindazokat az eredményeket, amiket az elmúlt kétszáz évben a nemi egyenlőség területén sikerült elérni. A szélsőséges eszméket elutasítók számára egy újnak mondható irányzat, a konzervatív feminizmus jelenthet alternatívát, amely egy józan, értékóvó szemléletet vall magáénak. A konzervatív feminizmus céljairól Horváth Júlia Borbála kulturális antropológus-íróval és M. Dobos Marianne szerkesztő-műsorvezetővel beszélgettünk.

epa08849363 Activists of the Italian feminist movement 'Non Una Di Meno' participate in a protest against violence on women in Piazza del Popolo square in Rome, Italy, 28 November 2020. EPA/ANGELO CARCONI Fotó: ANGELO CARCONI

– A konzervatív feminizmus kapcsán fontos tudatosítani a nőkben és a férfiakban is, hogy ez nem valamiféle szekta, itt nem dogmák ráerőszakolásáról van szó, hanem a nő és férfi döntési jogáról – hangsúlyozta lapunk kérdésére M. Dobos Marianne. A Hír TV munkatársa szerint szerencsés helyzetben vagyunk Magyarországon, mert sok esetben a törvényi rendelkezés erősíti magát a döntést, ezért nem kell kategorikusan választani a család és a munka között, hiszen egy nő akár mindkettő mellett leteheti a voksát. A szerkesztő-műsorvezető úgy véli, a

nők helyzetének és lehetőségeinek rendezését illetően még bőven van tennivaló, viszont a harminc vagy negyven évvel ezelőtti állapotokhoz képest történtek pozitív változások, ami dicséretes.

Horváth Júlia Borbála könyvének szerkesztője szerint a nők hátránya azért még érezhető az élet bizonyos területein, de az olló egyre szűkebb férfiak és nők között. – Például – egyre kevésbé észrevehetően – másképp néznek még a női vezetőkre, politikusokra vagy közszereplőkre, és mintha lassan megszűnne annak a jelentősége is, hogy egy cég vagy közintézmény élén nő áll. A bérezési különbségekkel kapcsolatban pedig bizakodásra ad okot, hogy sok szektorban már bértábla alapján kapnak fizetést az emberek, amely a szolgálati éveket, nem pedig a nemeket veszi alapul – sorolta. Elmondása szerint azt kijelenteni, hogy vannak tipikus női és tipikus férfi munkák, még nem baj, ahogyan az sem gond, ha ez alól vannak kivételek is. A probléma igazából az, amikor teljes mértékben homogenizálnák az embereket, annak ellenére, hogy különböznek.

– Amin viszont mindenképpen változtatni kell – hangsúlyozta –, az a nemi és a családon belüli erőszak megítélése.

A családon belüli erőszaknál többnyire a nőket és gyermekeket ért bántalmazásról beszélnek – noha egyre több férfi áldozatról lehet tudni –, a nemi erőszaknak pedig szintén nők az áldozatai, megjegyezve, hogy az ilyen helyzetekben a nőkre mint a gyengébbik, „alacsonyabb rendű” emberekre tekintenek. A szerkesztő-műsorvezető nyomatékosította: minden eszközt be kell vetni azért, hogy ilyen méltatlan helyzetek ne fordulhassanak elő.