Hogy mi van az ajtó mögött? Félelem. Kétségbeesett tekintetek. Levegőért küzdő betegek. Gyengeség. Összetört lelkek. Akiket a betegség nemcsak testileg vitt a padlóra, de lelkileg is. Fiataltól az idős emberig. Mert ennek a vírusnak teljesen mindegy, hány éves vagy. Vannak napok, amikor olyan gyengék, hogy beszélni is alig tudnak.
Vajon akkor is ilyen bátran levennéd a maszkot, ha mindenkiről tudnád, mi lesz vele egy hét múlva? Együtt tudnál azzal a tudattal élni, hogy valakit megfertőztél, és meghalt? És mindez csak azért történt, mert mentél öt megállót, és leültél egy ember mellé maszk nélkül? Mert számodra kényelmetlen maszkban lenni, vagy egyenesen menőnek gondolod a hiányát? Mert azt hiszed, most ezzel van itt a lázadás ideje… Hát nagyon nem.
Amikor azon szomorkodsz vagy dühöngsz, hogy kicsit otthon kell maradnod, nem mehetsz bulizni, nem találkozhatsz a haverokkal, gondolj arra, hogy mennyire magányos és szomorú az az ember, aki már több hete egy kórteremben fekszik, betegen.
Nem kapsz levegőt egy sima orvosi maszkban? Zavar, hogy rajtad van? Bántja a füled? Eltakarja az arcod? Nem tudsz tőle rendesen sminkelni? Szerinted az oxigénmaszkban mennyire kényelmes a betegnek? És mégsem panaszkodik. Szerinted az a gumi, ami miatt az arcán marad a maszk, mennyire bántja a fülét? Szerinted mennyire töri az arcát a műanyag? Mennyire kényelmetlen számára? Neked egy órát kell kibírnod egy maszkban, amíg utazol vagy vásárolsz, vagy egy munkaidő végéig kell kitartanod, amíg dolgozol.
Tudod, milyen érzés tizenkét óra munka után hazamenni az osztályról, feküdni az ágyban, és csak nézni a plafont? Másnap lehallgatni az óráidat, tanulni, és ha ez sikerül, már semmi másra nem marad erőd. De amíg otthon vagy, és lehunyod a szemed, pörögnek előtted a betegek arcai. És azért imádkozol, hogy a következő műszakod alkalmával is találkozz még velük, vagy azt a hírt közöljék a munkatársak, hogy hazaengedtük. A gyomrom minden alkalommal görcsben van, amikor felöltözöm a védőruhába, és először megyek be. Aggódva nyitok be a kórtermekbe, és gyorsan végigfuttatom a tekintetem a betegeken.