Nem hagyja békén a gyerekeket a homoszexuális lobbi + videó

Érzékenyítés a Nick Jr.-on: az amerikai transzvesztita Nina West népszerűsíti a Pride melegfelvonulást.

Forrás: Képernyőkép/Youtube

A Magyarországon is elérhető televíziós mesecsatorna LMBTQ-s tartalmakkal bombázza a gyermekeket. A Nick Jr. nevű gyerekcsatorna Azúrkék nyomok és te című sorozatának egyik epizódjában az amerikai transzvesztita Nina West népszerűsíti a Pride melegfelvonulást. A nyilvános szereplésein rendszerint hivalkodó női ruhákban megjelenő férfi torz családképet dicsőt az általa előadott bizarr dalban (az úgynevezett drag queen olyan „kétanyukás” és „kétapukás” családokról énekel, ahol mindenki nagyon szereti egymást), ám a normalitás, a hagyományos család mibenléte még csak említés szintjén sem jelenik meg.

A klipben szereplő rajzfigurák pedig a transzvesztita szubkultúra kellékeit viselik: boát, szivárványszínű öltözéket és kiegészítőket, rikító parókákat és hasonlókat. Emellett a szexualitáshoz, a szexuális orientációhoz kapcsolódó kifejezésekből is jó néhány szerepel a „produkcióban”. Így például a „biszexuális”, az „aszexuális”, sőt a „nembináris” és a „pánszexuális” is. Utóbbi kifejezéseket ráadásul gyakorlatilag csak a szűken vett LMBTQ-közösség tagjai használják, hiszen a felnőtt emberek többsége még csak nem is hallott ezekről a megjelölésekről. Kérdés, hogy a legkisebbekre – akik fokozottan érzékenyek minden őket érő impulzusra – milyen hatást gyakorol, ha a szexualitás bizarr formáira tematizált mesével „érzékenyítik” őket és az LMBTQ-szubkultúra kellékeit tüntetik fel megszokott, normális környezetként.

A Nick Jr. Pride-ot népszerűsítő kisfilmjének a szövege alapvetően a XIX. századi amerikai polgárháború idejéből származó, When Johnny Comes Marching Home című dal átalakított változata, a dallamuk pedig szinte megegyező. Azért is figyelemre méltó, hogy éppen ezt a dalt használták fel az LMBTQ-szubkultúra – azon belül is annak radikálisabb áramlatai – népszerűsítésére, mert a When Johnny Comes Marching Home még a zajló polgárháború idején is mind az északi, mind pedig a vele szemben álló déli, vagy más néven konföderációs fél lakossága körében népszerű volt, vagyis a kettészakadt nemzet egységét szimbolizálta. Arról nem is beszélve, hogy éppen azokat a hagyományos értékeket hirdette, amelyek ellen az LMBTQ-lobbi és az azt felkaroló baloldal harcol vagy legalábbis semmibe vesz. Így a dal háborúból hazatérő hősről, az őt ünneplő közösségről, a patriotizmusról, megkonduló templomi harangokról szól.

A dal számos interpretációja ezen értékek keretében mozgott, például a szintén a When Johnny Comes Marching Home címet viselő 1942-es filmben a Johnny Kovacs nevű háborús hős a tíznapos eltávja alatt szerelembe esik egy lánnyal. A Pride-ot népszerűsítő adás erős tiltakozást váltott ki az amerikai társadalomból.

A One Million Moms (Egymillió Édesanya) nevű konzervatív csoport szerint a gyermekekre kifejezetten ártalmas tartalomról van szó, s egyebek mellett az óvodások körében végzett erős LMBTQ-s érzékenyítést vagy indoktrinációt kifogásolták. Azt is bírálták, hogy a műsorban az LMBTQ+ életformának a Pride felvonuláson megjelenő, szélsőséges elemeit magasztalták, vonzó színben tüntették fel, illetve teljesen normálisnak állították be a legkisebbeknek készült műsorban.

Az American Family Association (AFA) nevű keresztény szervezet által létrehozott portálon arra is rámutattak: nem véletlen, hogy az ominózus gyermekműsor YouTube-on elérhető videója alatt blokkolták a kommenteket, hiszen minden bizonnyal számolatlanul érkeztek volna a felháborodott, dühödt hozzászólások. Figyelemre méltó, hogy a gyermekeket óvó szervezetet gyűlöletcsoportnak bélyegezték egyes baloldali amerikai sajtótermékek, például a Joemygod.com.

A Pride-ot népszerűsítő rajzfilmben éneklő Nina West maga is meglehetősen szélsőséges megnyilvánulásairól ismert. Az Andrew Levitt néven napvilágot látott férfi a RuPaul nevű transzvesztita excentrikus műsorában szerzett szélesebb ismertséget, és később olyan botrányos műsorelemekkel hívta fel magára a figyelmet, mint hogy produkciója közben a közönségből a színpadra hívott férfiak csupasz lábfejét és talpát kezdte nyalogatni.

Az LMBTQ lobbierejét és az eddig elvégzett érzékenyítésük mértékét érzékelteti, hogy – elsősorban Amerikában – teljesen elfogadott dologként tekintenek arra, ha transzvesztiták mutatnak be gyakran erősen szexuális tartalmú produkciókat kisgyermekeknek. A melegpropaganda hatására az LMBTQ-szubkultúra szélsőséges irányzataihoz tartozás pedig sok esetben nem gyanút kelt a szülőkben és nevelőkben, hanem a szivárványos lózungok épphogy elaltatják az éberségüket. Így fordulhatott elő néhány éve az is, hogy épp egy gyermekmolesztálásért elítélt tarthatott felolvasóestet gyermeknek a texasi Houstonban, a város könyvtárában. A Drag Queen Storytime elnevezésű rendezvényen a gyermekeknek az a Tatiana Mala-Niña művésznevű transzvesztita, a 32 éves Albert Garza olvasott fel, akit még 2009-ben 14 éven aluli gyermek ellen elkövetett szexuális bántalmazásért ítéltek el. A transzvesztita rovott múltjára egy konzervatív családvédelmi szervezet hívta fel a figyelmet. A Massresistance-et több amerikai balliberális sajtóorgánum gyűlöletcsoportnak bélyegzi, ahogyan a már említett One Million Momsot és a hagyományos, konzervatív értékek védelmét zászlajára tűző hasonló csoportokat.

(A borítóképen Nina West. Forrás: YouTube.com)