– A pálosokkal 1990-ben találkoztunk először, amikor egy falunapra meghívtuk őket ide, Pálosvörösmartra, akkor a település még Abasárhoz tartozott, nem volt önálló – bocsátja előre Dobróka László, Pálosvörösmart volt polgármestere. Az útépítéssel foglalkozó, négyszáz főt alkalmazó családi vállalkozás, a HE-DO Kft. alapítója akkor két társával tagja volt az abasári képviselő-testületnek, és ők szervezték meg az ünnepséget, amire meghívták a márianosztrai Boldog Özséb pálos kolostor szerzeteseit is.
A falunap részeként bemutatott szentmisét József pálos szerzetes atya celebrálta, és olyan megkapó szentbeszédet mondott, amely Dobróka Lászlóra és, mint később kiderült, Pálosvörösmartra is rendkívül nagy hatással volt. Ekkor dőlt el végleg, hogy a falunak önállónak kell lennie, és a községnek sziklára kell épülnie.
– A falunapon bemutatott mise annyira magával ragadott minket, hogy elkezdtünk szentmisére járni a pálosokhoz, a több mint 120 kilométerre levő Márianosztrára. A feleségem ebben mindig támogatott, volt, hogy az utolsó pillanatban, reggel döntöttük el, hogy útra kelünk. Nagyon jó hatással voltak rám a márianosztrai misék, egy-egy alkalom hetekre feltöltött és megfogott a pálosok ember- és hazaszeretete, erős magyarságtudata. Ezeknek köszönhetően egy szép kapcsolat, egy erős kötelék alakult ki a pálosok és a családunk között. A szememben a pálosságot sokáig elsősorban József és Csanád atyák képviselték – emlékezik vissza a férfi.
Szoros kötelék a pálosokkal
A család és a pálosok kapcsolata annyira megerősödött, hogy néhány évvel később, 1994 körül Dobróka László felajánlotta: a márianosztrai templomban, a Boldog Özséb-oltárhoz tervezett kegykép elkészítésének költségeit átvállalja. Közben pedig a szerzetesek folyamatosan jártak Pálosvörösmartra misézni, és így helyben kezdett újjáéledni a páloskultusz. Ennek előzményeiről azt kell tudni. hogy az ottani pálos kolostort 1304-ben az Aba nemzetségbeli Csobánka család segítségével alapították, a templom pedig 1334-ig épült. A pálosok ezután évszázadokig jelen voltak Pálosvörösmarton, az utolsó szerzetes atya, Sőtér Benedek 1597-ben hagyta el a kolostort.
Abasár és Pálosvörösmart különválása időközben nem ment könnyen, de 2006-ban a településrész végre önálló helység lett. A faluban sokan szerették volna, hogy a község első embere Dobróka László legyen, az indulásra nem mindennapi körülmények között kérték fel. A támogatók megtöltötték a kultúrház nagytermét, ott vártak választ Dobróka Lászlótól, így a felkérésre nem lehetett nemet mondani. A független jelöltként induló, korábbi abasári önkormányzati képviselő elindult a választáson, amit hatalmas fölénnyel, több mint nyolcvanszázalékos eredménnyel nyert meg. A képviselő-testület alakuló ülésén 250 vendég vett részt, köztük négy pálos szerzetes. Dobróka László életében azért is marad emlékezetes az a hétvége, mert másnap, a vasárnapi szentmisén konfráteri diplomát kapott a pálosoktól, amivel a szerzetesrend tiszteletbeli, világi tagja lett.
– Ezzel lelki közösségre léptem a pálosokkal. Nagyon büszke vagyok arra, hogy a címre méltónak találtak
– mondja.
Fejlesztés a múlt értékeire alapozva
Közben az évek alatt folyamatosan erősödött a településen a pálosok kultusza, amiért mind a falu vezetése, mind a rend sokat tett. Ennek is volt köszönhető, hogy ha a szerzetesek misét celebráltak a templomban, akkor a hívek rendre nem fértek el az épületben. Éppen ezért, ahogy a falut fejlesztették, a pálos örökséget is figyelembe vették. Kialakították a Mária, majd a Pálos parkokat az egykori, ma már romjaiban sem létező kolostor közelében. Az előbbibe egy szoborcsoportot helyeztek, amely arról szól, hogy Szent István felajánlja a Szűzanyának a koronát. A Pálos parkba pedig, amelynek kialakítását teljes egészében a Dobróka család finanszírozta, egy Remete Szent Pált megörökítő dombormű, illetve a rendalapító Boldog Özséb atya szobra került. Az alkotásokat Varga Gábor szobrászművész készítette el egymást követő két évben.
A Mária parkban hosszú évek óta minden július harmadik szombatján szabadtéri misét tartanak, több száz hívő részvételével, ahol a családok mindig külön-külön áldást kapnak. A parkok mára valóságos kultikus helyekké váltak, idén már a kilencedik szabadtéri misét tartják majd meg Pálosvörösmarton. Ami pedig a falu más fejlesztéseit illeti, Dobróka László még polgármesterként elkészítette a Pálos tanösvény és a Pálos fogadó terveit, a beruházások időközben el is készültek. A fogadóban a közelmúltban indult el a vendéglátás.
Szerény beszéd, bőséges adakozás
Dobróka László és családja egy idő után nemcsak Márianosztrára látogatott el, hanem évente egyszer Czestochowába, a pálosok lengyelországi központjába is, a Fekete Madonnához. Ezek az utak számára azért voltak fontosak, mert a lelki terheit mindig ott sikerült leraknia.
– Évekkel ezelőtt megkerestek azzal, hogy Szent II. János Pál pápa emlékére kápolnát szeretnének állítani. Felajánlottam a segítségemet, amit elfogadtak. Végül az oltárt, a teljes berendezést és a keresztutat mi csináltattuk meg, itt is Varga Gábor szobrászművész közreműködött, a tizennégy stáció több mint egy évig készült. A kápolnát tavaly október 24-én szentelték fel, az eseményen mi is kint voltunk
– emeli ki. Viszonzásul Pálosvörösmart hatalmas ajándékot kapott a czestochowai pálosoktól, akik felajánlották Szent II. János Pál pápa ereklyéjét, amit a magyar falu templomában helyeztek el.
Ahogy beszélgetünk, egy idő után világossá válik, hogy Dobróka László végtelenül szerény ember. Nagyon sokat mesél a faluról, a pálosokról, de az alig-alig kerül szóba, hogy milyen sok adománnyal segítette a rendet, illetve a katolikus egyházat. Egy-egy elejtett szóból, félmondatból lehet arra következtetni, hogy hány helyen tett felajánlásokat, így például a családja újította fel a pálosvörösmarti templomot is.
Azt az elvet követi, hogy az ember csendben, hírverés nélkül segítsen. Így az is csak a végén derül ki, hogy van egy civil szervezetük, az Ajándékdoboz Alapítvány, amelybe évek óta minden esztendőben harminc- és ötvenmillió forint közötti összeget tesznek, és abból a szegényeket támogatják. Gyermeknapokat szerveznek a rászorulóknak, adventi előadásokat tartanak, Mikulásra és karácsonyra ajándékokat, csomagokat juttatnak a nehéz sorsú gyermeknek, családoknak.
– Sajnálom, hogy Magyarországon még mindig nem automatikusan működik a mecenatúra. Én mindig is azt vallottam, hogy ha a Jóisten nekem bőséggel ad, akkor kötelességem támogatni másokat – hangsúlyozta Dobróka László, aki viszont úgy véli, mindehhez belső késztetés kell. Ha az nincs, akkor nem ér az egész semmit. Ő eddig is mindig szívből adott, és ez már így is marad.
Borítókép: Dobróka László (Fotó: Havran Zoltán)
