Két évszázaddal később, 1420-tól a vár építését nagyban segítette egy tekerős felvonószerkezet, amely az alsó és a felső vár között működött. Ezzel nemcsak a nehezebb köveket tudták feljuttatni a várba, de az ellátást is nagyban megkönnyítette a szerkezet.
Családi viszály
A II. Andrást a trónon követő, második honalapítónak is nevezett IV. Béla Anna lányának adományozta a várat és a hozzá tartozó füzéri birtokállományt, ami akkoriban Pálházáig, Telkibányáig húzódott, vagyis igen nagy terület volt.
– Mindez testvérének, István hercegnek, a későbbi V. Istvánnak nem tetszett, ezért ő csellel elfoglalta a várat. Béla király próbált ugyan beszélni fiával, hogy adja vissza a várat Annának, még a pápát is felkérte, hogy hasson oda, de a herceg hajthatatlan volt. Odáig fajult a helyzet, hogy Béla a seregével megtámadta saját fiát és a várat – idézte fel Kovács Kornél a családi viszályt, mely István győzelmével végződött.
Mint mondta, a régészek megtalálták a több méter hosszú átégett gerendamaradványokat, szóval Béla serege minden bizonnyal elpusztította az alsó várat. A felső vár megmenekült, mivel a kőfalakkal nem tudtak mit kezdeni, így végül István megtarthatta a várat.
A rövid ideig uralkodó király a várat a Rozs nembeli Mihály várkapitánynak adományozta, aki 1285-ben meghalt.
– A későbbiekről kevés információnk van, annyit tudunk, hogy Abaúj megye főispánja szerezte meg a várat és a hozzá tartozó birtokokat. Ebben az időszakban építkezések nem nagyon történtek, majd 1312-ben a rozgonyi ütközetben Károly Róbert seregei legyőzték az Aba nemzetséget, így ismét királyi időszak következett. A király birtokállományba adta ki a várat ispánoknak, akik már nagyobb építkezésbe is belekezdtek. A várban van az öreg- és ebédlőpalota nevezetű helyiség, ezeket minden bizonnyal az Anjou-időszakban kezdték építeni – mondta a tárlatvezető.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!