A magyarországi baloldal, összhangban az uniós intézményekkel, a kezdetektől támadta a gyermekvédelmi törvényt, majd a 2022. április parlamenti választásokkal egy időben rendezett népszavazáson is az elutasítására vagy bojkottálására buzdították híveiket.
Nem volt meglepő az álláspontjuk, hiszen a baloldali pártok elkötelezettek az LMBTQ-propaganda, a homoszexualitás és a genderideológia támogatása mellett. Ez a kiállásuk nem új keletű, két évtizedre, az MSZP-SZDSZ-kormányok időszakára nyúlik vissza. A kezdetekben még ugyan nem volt szó iskolai érzékenyítésről, csak az eltérő szexuális orientációjukat, a másságukat nyíltan vállalók mellett kardoskodtak a hazai baloldal politikusai. Talán a legemlékezetesebb és a magyar közéletben első coming out a Gyurcsány-kormány személyügyi államtitkárának a bejelentése volt, 2007 júliusában. Szetey Gábor a 12. Leszbikus, meleg, biszexuális és transznemű film- és kulturális fesztivál megnyitó beszédében tárta a nyilvánosság elé, hogy homoszexuális.
Az azonos neműek házasságkötését már 2007-ben legalizálták volna
Az államtitkár kisebb performansza nem volt előzmények nélküli, hiszen a Gyurcsány-kormány világnézetét és társadalompolitikáját meghatározó liberálisok már az év elejétől újult erővel kezdtek kommunikációs hadjáratba a homoszexuálisok jogainak a család intézményét is érintő kiszélesítéséért. Lévai Katalin esélyegyenlőségi miniszter 2007 januárjában társadalmi vitát javasolt az azonos neműek házassága kapcsán. Nem sokkal később, márciusban Magyar Bálint és Sándor Klára az SZDSZ számára készített cselekvési tervben az azonos nemű párok házasságkötésének lehetővé tételét javasolták. Ennek eredményeként fél évvel később, szeptemberben be is nyújtottak az akkor kormányzó szabad demokraták a parlamentnek egy törvényjavaslatot „az azonos neműek
házasságkötéséhez szükséges jogi feltételek megteremtéséről.” A házasság intézményének ilyen mértékű kiforgatása annyira extrémnek bizonyult, hogy még az SZDSZ sorain belül sem értett vele egyet mindenki: a tisztújításon a pártelnöki posztért éppen akkor versengő Fodor Gábor és Kóka János egyaránt csak a regisztrált élettársi kapcsolatot támogatta programjában. Végül az Országgyűlés is ezt a jogi formulát szavazta meg 2009-ben.