A Gyurcsány–Bajnai-kormányok idejére esett az LMBTQ-érzékenyítés fénykora

Az LMBTQ-közösséget képviselő szervezetek kezdeményei már az 1990-es években léteztek Magyarországon, ám az egyesületi szervezeti formát a legtöbben az ezredforduló környékén vették fel. Már az első Orbán-kormány oktatási aparátusának szembesülnie kellett a jelenséggel, hogy a homoszexuálisok szervezetei az iskolákat veszik célba, ám ezt a tevékenységet Gyurcsány Ferenc kormányra kerülésével immár nem gátolta a magyar állam. A Gyurcsány–Bajnai-korszak alatt minden korábbinál több lehetőséghez és pénzhez jutottak a genderpropagandát az iskolákba becsempészni kívánó szervezetek. Cikksorozatunk második része.

A magyarországi LMBTQ-közösségek lazább szerveződések formájában már a 1990-es évek első felében is aktívak voltak, ám a hivatalos szervezetté válásuk az ezredforduló környékén következett be. A Meseország mindenkié című, genderpropagandát tartalmazó mesekönyv kiadója, a Labrisz Leszbikus Egyesület 1999 novemberében alakult, alapítói feministaegyesületek aktivistáiból állt. A szintén az LMBTQ-közösség megszervezését céljának tekintő Szimpozion Egyesület 2003-ban alakult. Ennek a két szervezetnek azért van külön jelentősége, mert ők voltak az elsők, amelyek Magyarországon a genderpropagandát közvetlenül az iskolákban kívánták terjeszteni. 

Melegség és megismerés 

Az első, kifejezetten köznevelési intézményeket célzó érzékenyítő programok a Labrisz nevéhez fűződik. A szervezet az EU Demokrácia mikroprojektje támogatásával fogott bele „Melegség és megismerés” című programjának megvalósításába. A dotáció magában foglalta két feminista-műhelybeszélgetés, valamint a pedagógusoknak és a nagyközönségnek rendezett három beszélgetés és az órák tartásának költségét. 

2002 áprilisában jelent meg Már nem tabu – kézikönyv tanároknak a leszbikusokról, melegekről, biszexuálisokról és transzneműekről című összefoglaló munkájuk, amelyek felvilágosító anyagokat, óraterveket és személyes írásokat tartalmazott. A Labrisz a 2000/2001-es tanév őszi félévében például hét iskolában tartott előadásokat.

A korabeli sajtóhírek szerint a leszbikusegyesület programját komoly kritikák érték az akkori jobboldali pártok részéről. 2000. december 28-án a MIÉP-frakció napirend előtti kérdésére válaszolva Pálinkás József oktatási államtitkár elítélte azt. A Magyar Demokrata Fórum 2001. január 29-én sajtónyilatkozatban tiltakozott. Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter levelet írt az ország középiskoláinak igazgatóihoz, amelyben felhívta figyelmüket arra, hogy az iskolában zajló minden tevékenység az intézményvezető felelősségének körébe tartozik, valamint kiemelte, hogy csak diplomás tanárok tarthatnak tanórákat.

A Labrisz mindezt úgy játszotta ki, hogy az osztályfőnöki óra keretein belül tartották meg előadásaikat. 

A Gyurcsány–Bajnai-korszak

A 2002 és 2010 közötti időszak egyértelműen az LMBTQ-szervezetek fénykorát hozta el Magyarországon. A 2004-es EU-csatlakozással megnyílt az út a komolyabb brüsszeli támogatások előtt, de ami ennél is fontosabb, hogy a kormányzat kifejezetten felkarolta ezt a témát. 

Ennek egyik állomása volt, hogy 2007 júliusában a XII. Budapesti LMBT Fesztivál megnyitóján Szetey Gábor, a Gyurcsány-kormány személyügyi államtitkára coming outolt, vagyis nyíltan felvállalta homoszexualitását. Ő volt az első olyan államtitkár, aki nyíltan vállalta másságát. A performanszot a közönség első sorából állva tapsolta meg Gyurcsány Ferenc és Dobrev Klára. 

A kormányfő a blogján is támogatásáról biztosította Szeteyt, majd társadalmi vitát kezdeményezett az azonos neműek párkapcsolatának helyzetéről. Nem sokkal később született meg a bejegyzett élettársi kapcsolat intézményét rögzítő törvény. Ezt az együttélési formát az különbözteti meg a polgári házasságtól, hogy a bejegyzett élettársak nem vehetik fel egymás nevét, nem fogadhatnak közösen örökbe és nem vehetnek részt mesterséges megtermékenyítési eljárásban a házastársakkal azonos módon. 

2007-től az iskolai érzékenyítésbe beszállt a már említett Szimpozion Egyesület is a Labrisz mellé, így még nagyobb fokozatba kapcsolhatott a Melegség és megismerés. Ekkoriban 30-40 önkéntes mintegy ezer fiatalnak tartott képzéseket évente. 

A Melegség és megismerés mellett azonban pénzbőség nyomán más LMBTQ-szervezeteknek is jutott lehetőség a genderpropaganda terjesztésére. 

„LMBT-érzékenyítő képzés”

A Háttér Társaság a korábban már említett két szervezetnél is idősebb valamivel: 1995 márciusában hozták létre, legfontosabb céljai között van saját meghatározásuk szerint „a szakmai és politikai közvélemény, valamint a tágabb társadalom figyelmének felhívása az LMBTQI emberek problémáira”. A szervezet kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezik. 

A Háttér Társaság az Európai Bizottság foglalkoztatási és szociális ügyekért felelős főigazgatóságának Progress programja keretében nyert el támogatást, amelynek eredményeként 2009-ben egy „LMBT-érzékenyítő képzés” oktatási anyagát dolgozták ki. 

A 47 oldalas dokumentumot húsz szerző írta, és a „homoszexualitás kultúr- és társadalomtörténete” mellett a téma különböző jogi vonatkozásain át számos területet érintenek, ám a leghangsúlyosabban, a legnagyobb terjedelemben az oktatás jelenik meg. 

– Az LMBT emberek jövőbeni tár­sadalmi helyzetét jelentős mértékben meghatározza, hogy milyen információt, mentalitást, milyen minden­napi gyakorlatot közvetít az iskola és a többi nevelési­-oktatási intézmény a gyerekek és fiatalok számára az LMBT emberekről és helyzetükről – olvasható a dokumentumban. A kiadvány szerint az iskolák „alapvető feladata” az LMBT-közösség témájával foglalkozni. 

A dokumentumban leírtak szerint „kívánatos, hogy legyenek hiteles, nyíltan meleg tanárok a nevelési-­oktatási intézményekben”. Emellett azt nehezményezik a szerzők, hogy „a heternormativitás az iskola minden szintjén ér­vényesül”, hiszen a tananyag úgy van megírva, mintha csak férfi és nő között létezne párkapcsolat – olvasható a tanulmányban. 

Ezek után konkrét tippeket is kaphatnak a pedagógusok, hogy hogyan csempésszék bele az LMBTQ-tematikát a tananyagba. 

Egyes tantárgyak, mint az irodalom esetében ez nem okoz különösebb nehézséget, elég ha mondjuk Oscar Wilde vagy Szapphó kerül szóba. A nyelvtan kapcsán azonban már merészebb javaslattal élnek a szerzők: „szexuális áthallású, utalású nyelvi kétértelműség, játék” – olvasható a dokumentumban, amiből azonban nem derül ki, hogyan is lehet ilyesmit játszani egy tanórán. A médiaismeret kapcsán a „meleg tematikájú filmek elemzését” javasolják a szerzők, földrajzból pedig az „LMBT emberek geográfiai elhelyezkedése, mozgása (érdekes nemzetközi kutatások)” témáját tartják érdemesnek bemutatni a diákoknak.

A tanulmányban számos olyan módszert javasolnak a szerzők, amelyekkel becsempészhető az LMBTQ-tematika az osztályfőnöki órákra és a szabadidős programok esetében. Ott van például az úgynevezett „Levelet hoztam” játék – javasolják –, ahol helyet cserélnek az üres székért harcolva a résztvevők, akikre igaz a középen álló játékos egy állítása. „Ebben előkerülhetnek olyan mondatok, mint hogy nekem van meleg barátom, én ismerek melegeket” – olvasható a dokumentumban. A hasonló fortélyokat oldalakon keresztül ismertetik a szerkesztők, akik azonban azt is javasolják: „meglátogathatunk a diákokkal melegszervezeteket, kiállításokat, emberi jogi rendezvényeket”. 

A dokumentumban tanórák vázlatai is megtalálhatóak, de olyan szituációs gyakorlatokat is leírtak a tanulmány alkotói, amelyekben a résztvevőkkel eljátszatják például azt, amikor egy szülő bepanaszol egy meleg tanárt az igazgatónál. Végezetül pedig számos LMBTQ-szervezet és honlap elérhetőségét tartalmazza a dokumentum. 

Összességében azt lehet elmondani, hogy a Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt korábban sosem látott mértékben bővült az LMBTQ-szervezetek befolyása és anyagi lehetősége. 

Cikksorozatunk első része: Évek óta zajlik a homoszexualitás és a genderideológia népszerűsítése  

Borítókép: Illusztráció (Fotó: Flickr)