Mező Gábor kapta a Lovas István-díjat

Átadták a Lovas István-díjat Mező Gábor kutatónak, akit nagy meglepetésként ért, hogy a lapunk egykori publicistájáról elnevezett kitüntetést megkaphatta. Hangsúlyozta, a hazaszeretet, az igazságkeresés és a régi értékek megbecsülése olyan közös pontok, amelyek jellemezték Lovas Istvánt. A díjátadón Kondor Katalin azt is elmondta, hogy a jövőben szeretnék ápolni Csurka István és Chrudinák Alajos emlékét is.

Fotó: Arpad Kurucz

Nagy megtiszteltetés és sokat jelent ez a díj – mondta Mező Gábor író, újságíró, kutató, aki megkapta a Lovas István Társaságtól a 2022 legjobb újságírója díjat a Veritas Történetkutató Intézet épületében tartott átadón. A díjazott visszaemlékezett, hogy a 90-es években könnyű volt lejáratni egy olyan újságírót, aki „nem akart beállni a brancsba”. Hozzátette: Lovas István olyan pokoli ellenszélben dolgozott, amit csak a legerősebbek éltek túl. 

Mező Gábor közös alapvetésnek nevezte a hazaszeretetet, a nyitottságot, a tanulni vágyást és régi értékeink megbecsülését. – Átláthatóságot, tisztázott múltat szeretnénk, és meg akarjuk írni az igazat – hangsúlyozta.

Felidézte szakmai múltját, ahogyan sportújságíróból kutató lett, és azokat az újságírókat, akiktől sokat tanult, megemlítve köztük többek között Lovas Istvánt is. Beszéde végén megköszönte a támogatást a családjának és az olvasóknak, valamint a kiadóknak. 

Lapunk kérdésére Mező Gábor kijelentette: nagy örömöt és meglepetést érzett, amikor megkapta a díjat, mert nem számított rá. Hozzáfűzte: számára Lovas István a kérlelhetetlen, bátor stílust jelenti, a tabudöntögetést, amit a Magyar Nemzetben is képviselt. Nekiment olyan témáknak, amikről más nem írt, ezek miatt pedig vállalta az őt ért támadásokat. Arra a kérdésre, hogy mit szeretne még a jövőben elérni, a kutató azt felelte: 

amíg én csinálhatom a kutatásokat, megírhatom, publikálhatom és lesznek olvasóim, akiket érdekel, addig elégedett vagyok.

Mint mondta, nem vágyik arra, hogy főszerkesztő legyen, az élet megadja azt, amit megad, egyszerűen szereti csinálni az oknyomozást és a kutatást.

– Gábor az igazat írja, nem csak a valódit, és ezt leleplező éllel teszi. Mindenkit kész pellengérre állítani, egyik kollaboráns sem menekülhet kifinomult tollhegyétől – mondta köszöntőjében Borvendég Zsuzsanna történész. Hozzátette, Mező Gábor esetében egy éppen elkezdődött írói munkásságról van szó.

A történész kijelentette, a hálózatokkal foglalkozó munkái rögzítik a tényt, hogy mindenki szem volt a láncban. Úgy vélekedett, azt elérték, hogy a bűnösök egy részének a nevét kimondták, de a számonkérés elmaradt.

Kifejtette: Mező Gábor írásaival Pandóra szelencéjét nyitogatja, hogy kiengedje a bent rekedt reményt. Borvendég Zsuzsanna azt is elmondta, egy újabb közös munka küszöbén állnak, ezért biztonságot jelent neki, hogy együtt nézhetnek szembe az újabb kihívásokkal. – Kitartása és bátorsága erőt ad – jelentette ki.

A történész úgy fogalmazott: jó helyre került a díj, mert Mező Gábor olyan útra lépett, amit kevesen mertek felvállalni, vagy mert eltérítették őket, vagy mert maguk adták fel. Lovas István sem volt hajlandó kompromisszumot kötni, és biztos benne, hogy ő is elégedett – mondta. Kifejezte: szükség van a kutató tollára, az összefüggések leleplezésére, mert minden egyes cikke a jelenről szól. – Isten áldja munkádat! – zárta gondolatait Borvendég Zsuzsanna.

Kondor Katalin, a Lovas István Társaság elnöke, elmondta: a fiatal újságírók támogatása mellett szeretnék az idősebb kollégákat is kitüntetni, de erre anyagi források hiányában jelenleg nincs lehetőség. Felidézte, olvasta Mező Gábor egyes cikkeit, majd meghívta egy jól sikerült beszélgetésre a Klebelsberg Kastélyba. Az író könyveit a társaság vezetőségének a figyelmébe ajánlotta, akik egyöntetűen amellett foglaltak állást, hogy Mező Gábor érdemes a díjra.

Kondor Katalin kitért arra is, hogy Lovas István emlékén kívül tervezik még Csurka István író, politikus és Chrudinák Alajos televíziós riporter emlékének ápolását is, mert „ha van bennünk egy kis becsület, őket nem szabad elfelejteni”.

Borítókép: Mező Gábor (jobbra) hisz a régi értékrendben (Fotó: Kurucz Árpád)