Nem játsszák a színházak Csurka István műveit – ezt Kondor Katalin rádiós és televíziós újságíró mondta február 17-én a Lovas István Társaság a Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár épületében rendezett estjén, amelyen Csurka István műveit és politikai munkásságát igyekeztek megidézni. A műsorvezető hozzátette, mindez nem meglepő, hiszen Csurka is azok közé a bátor, a konfliktusokat is felvállaló írók közé tartozott, akik olyan ügyekbe álltak bele, amelyekről még ma is csak óvatos eszmecsere folyik a közéletben.
Domonkos László író, irodalomtörténész arról beszélt, hogy ő Szegeden találkozott azokkal a szerveződésekkel, amelyek a népi irányultságú értelmiséget gyűjtötték össze. Felidézte, hogy az 1987 őszén zajló lakitelki találkozó gyorsította fel a rendszerváltáshoz vezető folyamatokat, amelyeknek Csurka István is főszereplője volt.
Úgy fogalmazott, a csodák éve nem 1989 volt, hanem ez, a későbbieket meghatározó, 1987 őszétől 1988 végéig tartó időszak. Domonkos László felidézte a Fehér Csaba festőművész Hódmezővásárhelyhez közeli házában rendezett, sokszor hajnalig tartó találkozókat, amelyeken Csurka István is rendszeresen részt vett. Mint mondta, a való életben Csurka szűkszavú ember volt, mondanivalóját mindig tömören foglalta össze, nem beszélt terjengősen, és nem akart mindenáron vezető szerepre törni.
Csurka színpadi munkásságával kapcsolatban Domonkos László arra emlékeztetett, hogy a hetvenes években volt olyan évad, amelyben egyszerre öt színházban játszották a darabjait, és ezek a művek voltak azok, amelyeket vidékre és a határon túlra is szívesen vittek a társutok, mert ezeket mindig szerette a közönség, mindig telt házat vonzottak.
Domonkos László úgy vélekedett, ezek a színpadi munkák voltak azok, amelyek a zárkózott természetű írót felszabadították, és lehetővé tették, hogy gondolatait, véleményét közzé tegye.
