John Steinbeck Nobel-díjas amerikai író 1958-ban szükségesnek látta, hogy az 1943-ban haditudósítóként írt cikkeit könyvben gyűjtse össze (Once There Was A War, Viking Press 1958). A „Volt egyszer egy háború” címmel magyarul is megjelent könyvében (Európa Könyvkiadó, 1961) ekként nyilatkozott a háborúról:
„Az a háború azonban, amelyről beszélek, megérdemli, hogy emlékezetes maradjon, mert az utolsó volt a maga nemében. A mi kis polgárháborúnk az utolsó „úriember-háború” nevet kapta, az úgynevezett Második Világháború pedig bizonnyal az utolsó volt az egész földre kiterjedő hosszú háborúk sorában. A következő – ha olyan őrültek leszünk, hogy megengedjük – a legutolsó háború lesz valamennyi közül. Nem marad utána ember, aki bármire emlékszik. Ha mégis olyan őrültek lennénk, nem is érdemeljük meg, hogy túléljük, biológiai értelemben. Sok más faj is eltűnt a földről mutációs tévedések következtében. Nincs okunk feltételezni, hogy mi védettek lennénk a változhatatlan természettörvénnyel szemben, amely szerint a túlzott felfegyverezettség, a túlzásba vitt cicomázás és – a legtöbb esetben – a túlságos egységesítés a közeli pusztulás tünete. Egy jenki Artur király udvarában című regényében Mark Twain él azzal az elrémítő és valószínű paradoxonnal, hogy a győztest agyonnyomja a legyőzött halottak súlya.”
Egyetértve Steinbeck szavaival, és a világszerte futótűzként terjedő tüntetéseken kifejeződő népakarattal, a Professzorok Batthyány Köre is békét akar, és a leghatározottabban ellenzi mindazon cselekedeteket, amelyek a háború folytatásához, kiterjedéséhez és egy lehetséges nukleáris háborúhoz vezetnek!
