Kipke Tamás 1952. április 6-án, Székesfehérváron született. Az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola hallgatója volt 1970–1972 között, 1976–77-ben elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Újságíró Iskoláját, 1977–1983 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE) Bölcsészettudományi Karának magyar-népművelés szakán folytatta tanulmányait.
Kipke Tamás az Új Ember katolikus hetilapnál dolgozott 1973-tól 2011-ig újságíróként, 1990-től főszerkesztő-helyettesként; 2011-től nyugdíjba vonulásáig a Keresztény Élet szerkesztője volt.
A Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnökségi tagja lett 1991-ben. A Magyar Katolikus Rádióban saját jegyzetműsora volt 2004 óta, 2006–2009 között a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Vitéz János Főiskolai Karának óraadó tanáraként is dolgozott.
Munkásságát 1996-ban Táncsics Mihály-díjjal, 2011-ben Mikszáth Kálmán-díjjal, 2017-ben Mindszenty-emlékéremmel, 2020-ban a Magyar Érdemrend lovagkeresztjével ismerték el.
Műve a többi között a Lélektür, a Hiányjelek, a Roncshíd, a Beatrice leveleskönyve, a Van remény?, valamint a Sodrásban.
Kipke Tamás családtagjai körében hunyt el szerdán Budapesten.
Borítókép: Kipke Tamás (Forrás: Wikipédia)
