Látja a híd végében azt a betonperemet? Amikor kijöttem a ház elé, már ott fent volt a víz, így rögtön tudtam, hogy nagy baj lesz – mutat egy távoli átkelőre Fazekas Zoltán, aki a családjával Kétyen, a Dózsa György úton, a patak mellett lakik. A Tolna vármegyei települést június 6-án, kedden kora este sújtotta villámárvíz, akkor körülbelül tucatnyi ingatlant, köztük Fazekas Zoltánék portáját öntötte el az ár. – Amint észleltem a bajt, azonnal berohantam a házunk alagsorába, mert tudtam, hogy ha a patak kiönt, akkor a szuterénbe biztosan betör a víz. Azonnal elkezdtem pakolni, igyekeztem menteni mindent, ami a padlóhoz közel van. Csak a lisztet, a cukrot, egyéb élelmiszereket és néhány fontosabb tárgyat tudtam megmenteni, mert a víz körülbelül tíz perc múlva már betört a házba. A vízszint pedig gyorsan emelkedett, így rövidesen már nemcsak az ingóságaink, hanem magam miatt is elkezdtem aggódni – emlékezik vissza az egy hete történtekre a férfi.
Fazekas Zoltán tudta, hogy előre, a víz irányába nem szabad mennie, ezért az oldalsó ajtó felé próbált menekülni. Meg kellett azonban várnia, hogy a vízszint – kint és bent – nagyjából kiegyenlítődjön. Ha előbb nyitja ki az ajtót, a befelé zúduló víz akár a vesztét is okozhatta volna. És ez nem túlzás, még a várakozás ellenére is először befelé ömlött a patak vize, majd több mint egy méteren tetőzött. Csak az árhullám levonulása után kezdett el a házban javulni a helyzet.
Gyorsan jött és ment a villámárvíz
– Az áradás, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, amit viszont maga után hagyott, az borzalom. Nézze mennyi sár van az udvaron, ennek a kitermelését nekem kell megoldanom, ennek a költségét biztosan nem fedezi a biztosító. Pedig ez sokba, legalább kétszázezer forintba fog kerülni. A biztosító cég munkatársa már kint járt, nagyon készséges volt, de vannak olyan költségek, például a sár kitermelése vagy a megrongálódott kerítés javítása, amit nem térítenek meg. Fazekas Zoltán szerint a hordalék eltakarítását az is nehezíti, hogy abba a frissen lerakott térkövek egy része is belekeveredett. Azokat próbálják kiszabadítani, és felhasználni a javításhoz, amit lehet.
A sár egyébként a szuterénbe is bejutott, de azt még kedden éjszaka, közvetlenül a villámárvíz után segítettek a falubeliek kitermelni, itt voltak körülbelül harmincan. Éjszaka mi folytattuk a takarítást odabent
– teszi hozzá. Bár tragédia nem történt, a kár így is jelentős, mert a család két fagyasztóládáját, a mosógépet és a gáztűzhelyt is elborította a víz az alagsorban.
A második szomszédban, ahol már alig látni a villámárvíz nyomait, egy férfi pakol a kocsijában a ház előtt. Amikor megjegyzem, hogy a múlt keddi áradás mennyire megkímélte ezt az ingatlant, a fejét csóválja.
Ne gondolja, a tujákig bent volt a víz, a megáradt patak sok hordalékot is lerakott, csak a tulajdonosok már rendbe tették az udvart. Az épületbe itt viszont tényleg nem jutott be a víz
– magyarázza a férfi. Az utcában is látjuk az árvíz nyomait, sárkupacokat, letört gallyak, ágak mellett baktatunk. Egy édesanya és a kisfia is rácsodálkozik a villámárvíz nyomaira. – Itt éltem régen, de már máshol lakunk, csak a fiammal visszajöttünk megnézni, mi történt a faluval. Sajnos, tényleg komoly volt a pusztítás – mondja az asszony.
Korábban a tüzekkel volt baj
Közben Gödrei Zoltán polgármester, aki 2002 óta áll a falu élén, a hivatalban tüsténkedik, épp a természeti csapás miatti vis maior pályázat kérvényét fogalmazza meg, és küldi el elektronikus levélben. Kéty vezetője úgy véli, ahhoz hogy megértsük a mostani helyzetet, a XVIII. század elejéig kell visszamenni az időben. – Amikor a török korban elnéptelenedett térségbe betelepültek a svábok, úgy döntöttek, hogy a három domb közötti völgyben kezdenek új életet. Úgy gondolták, a dombok majd megvédik őket a széltől. Ez így is volt, a víz pedig nagyon sokáig nem okozott gondot az itt lakóknak, inkább a tűzvészek keserítették meg az ősök életét. Több mint fél évszázada, 1970 augusztusában azonban volt már egy, a mostanihoz hasonló villámárvíz Kétyen, akkor öt-hat ház összedőlt, vagy olyan súlyosan megrongálódott, hogy később le kellett bontani. Az új házakat aztán ötven-hatvan méterrel feljebb, az áradások elől védett helyen építették újjá, így ezek most nem is sérültek meg. A kertek és udvarok azonban nem úszták meg – fejti ki Gödrei Zoltán.
