A második szomszédban, ahol már alig látni a villámárvíz nyomait, egy férfi pakol a kocsijában a ház előtt. Amikor megjegyzem, hogy a múlt keddi áradás mennyire megkímélte ezt az ingatlant, a fejét csóválja.
Ne gondolja, a tujákig bent volt a víz, a megáradt patak sok hordalékot is lerakott, csak a tulajdonosok már rendbe tették az udvart. Az épületbe itt viszont tényleg nem jutott be a víz
– magyarázza a férfi. Az utcában is látjuk az árvíz nyomait, sárkupacokat, letört gallyak, ágak mellett baktatunk. Egy édesanya és a kisfia is rácsodálkozik a villámárvíz nyomaira. – Itt éltem régen, de már máshol lakunk, csak a fiammal visszajöttünk megnézni, mi történt a faluval. Sajnos, tényleg komoly volt a pusztítás – mondja az asszony.
Korábban a tüzekkel volt baj
Közben Gödrei Zoltán polgármester, aki 2002 óta áll a falu élén, a hivatalban tüsténkedik, épp a természeti csapás miatti vis maior pályázat kérvényét fogalmazza meg, és küldi el elektronikus levélben. Kéty vezetője úgy véli, ahhoz hogy megértsük a mostani helyzetet, a XVIII. század elejéig kell visszamenni az időben. – Amikor a török korban elnéptelenedett térségbe betelepültek a svábok, úgy döntöttek, hogy a három domb közötti völgyben kezdenek új életet. Úgy gondolták, a dombok majd megvédik őket a széltől. Ez így is volt, a víz pedig nagyon sokáig nem okozott gondot az itt lakóknak, inkább a tűzvészek keserítették meg az ősök életét. Több mint fél évszázada, 1970 augusztusában azonban volt már egy, a mostanihoz hasonló villámárvíz Kétyen, akkor öt-hat ház összedőlt, vagy olyan súlyosan megrongálódott, hogy később le kellett bontani. Az új házakat aztán ötven-hatvan méterrel feljebb, az áradások elől védett helyen építették újjá, így ezek most nem is sérültek meg. A kertek és udvarok azonban nem úszták meg – fejti ki Gödrei Zoltán.
























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!