Orbán Viktor tusványosi beszéde letette a nemzeti hitvallás alapjait

A XXI. Század Intézet elemzése szerint a miniszterelnök átfogó kitekintést nyújtott a globális kontextust adó, világot alakító külső tényezőkre.

Fotó: Bach Máté

A kormányfő a következőkben egy új, felemelkedő hatalomról beszélt. Kína képében Amerikának mára új, kíméletlen kihívója akadt a vezető szerepért folyó küzdelemben: alig 30 év alatt felzárkózott oda, ahova a nyugati ipari forradalom és a globális információs forradalom 300 éves útja vezetett. Az ország világegyetem központjaként határozza meg magát, így civilizációs vízióval, valamint távlatos tervvel és középtávú programmal rendelkezik, amelyek célja Ázsia dominanciájának helyreállítására. 

A Nyugatot újabb kellemetlen igazságként érte, hogy a világgazdaság- és politika átrendeződése zajlik, amelynek folyamatai Ázsiának kedveznek.

Mint mondta, a fejlődés és növekedés fókuszpontja ugyanis a fejlett világból mára áthelyeződött a keleti kontinensre; így nem véletlen az sem, hogy a XXI. századot sokan „Ázsia évszázadának” nevezik. A miniszterelnök hangsúlyozta, hogy a globalizáció kontextusában, a nyugati liberális paradigma térnyerése folytán a fejlett világ országai belekényelmesedtek abba a pozícióba, hogy bármely fennálló világrend kizárásos alapon csakis liberális lehet. Mindeközben, a Szovjetunió ideológiai kihívása nélkül elmerült a saját, belső, múlt által terhelt konfliktusaiban. Mindez az emberiség egyik legveszélyesebb időszakát hozta magával, amikor is döntő jelentőséggel bír, hogy tudatosan és ésszel kezeljük a fennálló globális körülményeket és a világpolitikai erőviszonyok eddig soha nem látott gyorsasággal végbemenő tektonikus eltolódását.

Hedonista pogánnyá vált európaiak

A nyugati civilizáció, kiemelten az európai civilizáció fölénye sokáig abban nyilvánult meg, hogy teret engedett annak az alapelképzelésnek, hogy a szabad gondolkodás jogán az ember képes megoldásokat találni a problémákra, csakhogy országai elmulasztották meghozni azokat a kritikus döntéseket, amelyek védelmet és választ szolgáltathattak volna a XXI. század hálózatalapú kihívásaira.

Vagyis a liberális felfogás mind politikai, mind gazdasági, mind pedig társadalmi megközelítésben megbukott a globális kihívásokkal szemben, s lépéshátrányba hozta Európát a nemzetközi színtéren.

Súlyos antropológiai felismerés, hogy a kereszténység elutasítása egy felvilágosult társadalomról alkotott illúzió volt. A kereszténység „testtartást” adott Európának. Szellemi, kulturális, tudományos és gazdasági fellendülést hozott, amely biztosította számára azt, hogy versenyképes legyen és a világ élvonalába kerülhessen. Ennek okán kijelenthető, hogy a kereszténység Európa versenyképességének szerves, elidegeníthetetlen és alapvető feltételévé vált; annak megtagadása a kontinens lakóit hedonista pogányokká tette. Vagyis az élvezetek és az önérdek hajszolása áthatotta az európai társadalmat, majd a liberális demokráciákat a többség érdekeinek, a közjónak a rovására.

Az Európai Unió élére egy olyan politikai vezetőség került, amely nem tartozik elszámolással, büntetlenül és következmények nélkül ténykedhet az európaiak kárára. A föderalista kormányzás egy olyan birodalmat hozott létre, amelyben önös érdekek mentén értelmezik és írják felül a szerződéseket, hágják át a szabályokat, valamint szegik meg a szavukat, s amely frontálisan szembemegy az unió olyan legalapvetőbb értékeivel is, mint a béke vagy a kollektív nemzeti kisebbségi jogok – amelyek léteznek és megilleti a határon túli magyarokat is. Brüsszel a liberális piacot, a pénzvilágot választotta az európai értékek és érdekek helyett – vonta meg Orbán Viktor a mérleget.

A magyar nemzet történelmi szerepe

E korszellemben szükséges Magyarország jövőjéről gondolkodni a kialakuló, új világrendben. Magyarország a globális folyamatokat és körülményeket nemzettudatot, sőt nemzeti hivatástudatot erősítő szempontból értékeli és interpretálja annak érdekében, hogy a magyar nemzet be tudja váltani történelmi szerepét. Mindehhez szellemi munícióként szolgál Magyarország Alaptörvénye, amely a magyar nemzet közösségi identitását védi a folyton változó, liberális nézetekkel szemben. „Van egy hely, ami a miénk, ami az otthonunk; van egy közösség, ami a miénk, ami a nemzetünk; van egy életmód, egy életrend, ami a miénk, ami a kultúránk és nyelvünk” – mondta.

Mindezek ideológiák helyett, mint nemzeti kontextus értelmezendők. Magyarország Alaptörvénye a közösségekre összepontosít, az „én” helyett a „mi” a jogforrás fundamentuma a nyugati alkotmányokkal szemben, amelyek énközpontúak, azaz az egyéni szabadságjogok érvényesítésére hivatkozva írják felül, oldják fel a közösségi kötődést és kohéziót, amelyre a globális kihívások adta meteorzápor idején nagyobb szükség volna, mint valaha. 2010 óta pedig ennek támogatására a nemzeti érdekek mentén az a gazdasági alap is szüntelenül épül, amely kiemelt jelentőséget tulajdonít a közösség hosszú távú megtartóerejét és védelmét szolgáló egységeinek, mint a család, a minőségi felsőoktatás és a honvédelem. A történelmi síkon meghozott döntéseiből, amelyek a magyar nemzet maradandóságát érintik, jottányit sem enged, ugyanis mindezek sarokpontokat és keretet jelölnek ki a Kárpát-medencei magyarság jövője számára.

Összegezve, Orbán Viktor 2023-ban Tusványoson elhangzott beszéde a nemzeti hitvallást fogalmazza meg Magyarország számára az alakuló, új világrendben: „Nagy világügyekben észnél lenni, a világgazdaságban összeköttetéseket építeni, az európai uniós vitákban harcolni, a szellemi ügyekben kitartani, a nemzetegyesítésben pedig állhatatosnak maradni.”

Borítókép: Orbán Viktor a tusványosi szabadegyetemen (Fotó: Bach Máté)