Hozzátette, nem tartja elég erős érvnek, hogy szenzitív adatról van szó, amelyet az emberek nem szívesen adnak meg, hiszen a másik két, szintén érzékeny és fakultatív – a nemzetiségi hovatartozásra és az egészségi állapotra vonatkozó – kérdésre többen válaszoltak, mint a vallásira.
Ugyanakkor „próbáljuk lehetőségnek tekinteni” ezt a helyzetet. A 40 százaléknyi nem válaszolóban „sok a tartalék”, biztos, hogy ezeknek az embereknek egy része nem „masszívan ateista”, és megszólítható.
Az evangélikus püspök szerint a rossz eredményért a politika is felel. Olyanok is beszélnek kereszténységről, akik nem hitelesek, és erre válaszul az emberek elfordulnak attól.
Emellett sokan gondolják, hogy az egyház tanítása szerint vallásosnak lenni „bigott”, „beszűkült”, a tudományokkal összeegyeztethetetlen dolog. Ezért –szociológiai vizsgálatok alapján – egyházhoz nem tartozó, a „maguk módján vallásos” emberként határozzák meg magukat.
Ahhoz, hogy ez változzon, az egyháznak is újra kell definiálnia, hogy mit jelent az egyház tanítása szerint vallásosnak lenni, párbeszédet kell folytatnia és „láthatóan evangélikusként” jelen kell lennie a társadalomban.
Fabiny Tamás elkerülendő csapdahelyzetnek tartja, hogy az egyház fő tevékenységeként az éppen divatos, de a társadalomnak csak egy kis szeletét érintő politikai, szociáletikai kérdésekkel foglalkozzon, ahogy ezt több nyugati egyház teszi.
Úgy fogalmazott: „Akármelyik oldalnak próbálunk megfelelni, ezekben a témákban csak vesztesek lehetünk”. Konzekvens módon kell a magunk útját járni és elsődlegesen teológiai, üdvösséggel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozni.