Újabb részletek derültek ki Magyar Péter börtönviselt bizalmi emberének piramisjátékos ügyéről

Fiktív „kikötői hitelek”, alvilági ügyfelek és luxuspartik is voltak jócskán.

Nejlonzacskókban, benzinkutaknál vagy a plázák parkolójában fizették ki S. Mária és az általa működtetett bűnszervezet tagjai azokat az ügyfeleiket, akik híresek és gazdagok voltak, netán az alvilág veszélyes szereplőinek számítottak – írja a Tűzfalcsoport új bejegyzésében. A blog írása szerint

a kisbefektetők és a kisnyugdíjasok viszont azóta sem kapták vissza a pénzüket.

Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, nagy port vert fel a közéletben, miután kiderült, hogy Magyar Péter egyik legközelebbi bizalmasát, S. Máriát korábban jogerősen négy év fegyházra ítélték.

Az asszony nem véletlenül kapta a legsúlyosabb büntetés-végrehajtási fokozatot, a bíróság egy több mint 1200 embert nyolcmilliárd forint értékben megkárosító bűnszervezet tagjaként elkövetett csalási ügy miatt ítélte el. A vád szerint az S. Mária közreműködésével megkárosítottak, zömmel kisnyugdíjasok azóta sem juthattak hozzá mintegy hétmilliárd forinthoz.

Fiktív kikötői hitelekkel kecsegtettek

Az elkövetők és az általuk úgynevezett „brókerként” foglalkoztatott bűntársaik, mint például Magyar Péter anyósjelöltje, S. Mária is olyan történettel verték át a károsultakat, hogy befektetéseikből „kikötői hitelt folyósítanak” majd a rotterdami kikötő hajósainak.

Az ígéret, vagyis az üzleti konstrukció lényege az volt, hogy a vonatkozó előírások alapján a hajósok csak a kikötői díjak és illetékek megfizetését követően rakodhatnak ki hajóikból, így számukra a gyors ügyintézés és az azonnali fizetés okán praktikus néhány napra és akár napi több százalékra is hitelt felvenni, amit aztán pár nap múlva a bevételeikből haladéktalanul és kamatostul tudnak visszafizetni.

A Tűzfalcsoport kifejtette, hogy S. Mária és bűntársai más, a piaci kamatokhoz képest extrém magas hozammal kecsegtető konstrukciókkal is hitegették a befektetőket:

ötvenmillió forint felett havi harminc százalék, alatta húsz százalék kamatot ígértek,

de akadt olyan konstrukció is, amelyben ötvenszázalékos hozammal kecsegtettek. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni, hogy 2010-ben a banki kamat évi 5-6 százalék körül alakult.

A különböző pénzügyi, „befektetői” tranzakciókban egyvalami közös volt: azokról

semmiféle hivatalos szerződés nem készült,

jelentős részüket ugyanis papírok nélkül vagy kölcsönügyletként szerepeltették.

Még a hatóságok sem tudták megállítani őket

S. Mária és bűntársai azonban a valóságban semmilyen érdemi befektetési tevékenységet nem végeztek, csupán egy piramisjátékként üzemelő, szisztematikus rendszert működtettek, amelynek lényege, hogy a befektetők tőkéjét, illetve annak hozamát a sorrendben őket követő ügyfelek pénzéből fizetik vissza – magyarázta a Tűzfalcsoport.

A csalássorozat a bűnszervezet vezetője, F. Attila letartóztatását követően sem állt meg,

ellenkezőleg, bizalmasa, S. Mária aktív közreműködése mellett új lendületet vehetett. Azok ugyanis, akik szabadlábon maradtak még, stratégiát változtattak, és további pénzgyűjtésbe kezdtek a bűnszervezet vezetőjének „kiszabadítására”, ügyvédi költségei fedezésére, azzal hitegetve a reményvesztett ügyfeleiket, hogy a befektetett pénzeik továbbra is hiánytalanul rendelkezésre állnak, az azokhoz való hozzáférésnek csupán a kényszerintézkedés képezi akadályát.

Mindezt hamis banki papírokkal és igazolásokkal igyekeztek bizonyítani, így többek között azt is, hogy F. Attila nevén kilencmillió euró „per-, igény- és tehermentes, jogtiszta és elszámolt” összeget tartanak nyilván a bankban, „amellyel szabadon rendelkezhet”. Ezt az immorális hozzáállást a bíróság később minősítő körülményként értékelte egyébként.

Hittek a szerencsében

A bűnszervezet vezetői a kezdetektől fogva szórták a pénzt, amelyet az átvert ügyfelektől szereztek meg:

a legfelkapottabb elitklubok és exkluzív szórakozóhelyek rendszeres vendégei voltak, luxusautókkal jártak, eszkortok társaságában mutatkoztak, luxusszállodákban laktak, vagy éppen 15 millió forint összköltségű születésnapi bulit szerveztek maguknak.

Egyik alkalommal pedig S. Mária bizalmasa, a piramisjáték megálmodója, F. Attila „Fortuna istennő felé fordította arcát”, és százmillió forintért vásárolt lottószelvényeket, máskor pedig egymillió eurót vett fel készpénzben, amelynek tranzakciós díja önmagában ötezer euróra, akkori árfolyamon számolva nagyságrendileg mintegy másfél millió forintra rúgott.

A Tűzfalcsoport megjegyzi, hogy amíg Magyar Péter a legváltozatosabb korrupciós és egyéb bűncselekményekkel vádolja a nemzeti oldalt, addig legfőbb bizalmasa, pártja egyik első embere valóban bűnös magyar kispolgárok és kisnyugdíjasok százai életének tönkretételében.

Borítókép: Magyar Péter és S. Mária (Forrás: Metropol)