Továbbra is témául szolgál az Európai Unió energiapolitikai vitáiban az ukrajnai gáztranzit ez év első napjától hatályos, teljes leállítása. Az egyik oldalon a szankciópárti tagállamok és az Európai Bizottság, a másikon a szankciókkal kritikusabb országok állnak.
Európa nem nyer a korlátozással
– Az előbbiek azzal érvelnek, hogy a tranzit leállása kedvező fejlemény, mert így az EU nem vásárol többé orosz gázt ezen az útvonalon, emellett rendre felhozzák, hogy az EU felkészült a tranzit megszűnésére. Ezzel szemben, a mérsékeltebb álláspont képviselői azt hangsúlyozzák, hogy az ukrajnai tranzit leállásának a teljes európai közösséget érintő káros következményei lesznek – kezdte a helyzet elemzését lapunk érdeklődésére Hortay Olivér. A Századvég Gazdasági Folyamatok Kutatóintézetének igazgatója hozzátette: az eltérő álláspontok magyarázata az, hogy képviselőik nem teljesen ugyanarról beszélnek.
– Az előbbi csoport tipikusan a mennyiség oldaláról közelíti meg a kérdést, és ilyen értelemben igazuk van abban, hogy rövid távon, akut ellátási problémát a tranzit leállása nem okoz. Ugyanis valamennyi uniós tagállam tartalékai az alternatív beszerzési útvonalakkal együtt lehetővé teszik, hogy a kieső mennyiséget helyettesítsék az idei fűtési időszakban. Igaz, Szlovákia és Ausztria esetében vannak kihívások, de ott is megoldható a helyzet a viszonylag sok betárolt energiahordozó és az alternatív beszerzések segítségével – fejtette ki az energiapiaci szakértő.
Elillanó euró-tízmilliárdok?
Mindez viszont nem jelenti azt, hogy ténylegesen az EU javát szolgálja az ukrán tranzitgázcsapok elzárása. Az idei első kereskedési napon a tavalyi legmagasabb ár felett nyitottak az európai gáztőzsdék, vagyis rögtön megmutatkozott, mennyire káros a kínálat szűkülése – hívta fel a figyelmet Hortay Olivér. Hozzátette:
a tagállamok gázpiacai ráadásul erősen kapcsolódnak egymáshoz, vagyis a negatív következmények valamennyi országra hatnak. A fokozottan érintett államoknak további hátrányokkal kell számolniuk.
– Robert Fico korábban arról beszélt, hogy az új beszerzési források jóval drágábbak Szlovákia számára, pusztán azért, mert hosszabb útvonalon, több ország érintésével, így magasabb tranzitköltséggel lesz csak képes földgázt vásárolni. A szlovák miniszterelnök szerint az ukrán elnök lépése az egész Európai Unió számára költségnövekedéssel jár, amelynek következtében a magasabb gáz- és áramárak miatt az EU-tagállamok összesen 60-70 milliárd eurós többletkiadással szembesülhetnek.
Ezt is a versenyképesség bánja
– Az, hogy a tranzit leállása az európai közösség számára gazdasági nehézségekkel jár, azért lényeges, mert az EU legsúlyosabb versenyképességi problémája – ahogyan az a Draghi-jelentésben is szerepel – az energiahordozók magas ára. Ma az európai vállalatok négyszer-ötször annyit fizetnek a földgázért, mint az amerikaiak. Ez a hátrány csak úgy lenne ledolgozható, ha a jelenleginél jóval több gáz érkezne a térségbe, hogy a kínálat bővülése lenyomja az árakat – mutatott rá a szakértő.
A távolabbi kilátásokról szólva – hogy miként pótolják a kieső mennyiségeket az érintett országok – Hortay Olivér elmondta, hogy Ausztria vélhetően a nyugati irányból növeli majd a beszerzéseit, illetve gyorsabb ütemben merítheti le az eltárolt gázkészleteit, és ez utóbbi Szlovákiára is jellemző lehet. Magyarország szempontjából viszont lehetőséget jelenthet a kedvezőtlen helyzetben az, hogy az ukrán tranzit kiesése felgyorsíthatja azt a néhány éve már felfutó tendenciát, hogy a korábbi zsákfalu pozícióból – ahová csak megérkezik a gáz, de nem megy tovább – mindinkább a regionális gázelosztó szerepébe emelkedünk fel.
Hazánk az elmúlt években
• az ukrán irányból a déli irányba helyezte át az orosz gázbeszerzéseit,
• építette a kereskedelmi kapcsolatait egyéb keleti partnerekkel,
• kiépítette és fejlesztette a határkeresztező kapacitásait,
így a keletről érkező gáz kapujává vált.
Magyarország készen áll az új szerepre
Ez két okból előnyös Magyarország számára. Egyfelől a tranzitbevételek miatt – Ukrajna például évi egymilliárd dollártól esik el a gázcsapok elzárásával –, másfelől pedig erősödik a geopolitikai pozíciója: a környező országok energiaellátása függ majd a hazánkon áthaladó energiahordozó-szállítmányoktól.
Ez a szerep korábban Ausztriáé volt, viszont ha az ukrán tranzit továbbra sem indul el, akkor nyugati szomszédunk ezt a pozíciót végleg elveszítheti a szakértő szerint. Hortay Olivér felidézte azt is, hogy Magyarország az elmúlt évben rekordmennyiségű földgázt értékesített Szlovákia irányába is, és a néhány évvel ezelőtti állapottal szemben a magyar–ukrán határon tipikusan a keleti irányba áramlott a gáz. Az északi irányba különböző műszaki megoldásokkal növelték a kapacitásokat az elmúlt időszakban, a továbbiakban pedig az igazán nagy kérdés az lesz, hogy a Török Áramlat kapacitását lehet-e növelni, és ha igen, mikor. Az érintett országok mindegyike, így hazánk is jelezte több alkalommal, hogy támogatnának egy ilyen beruházást.
Bizonyíték a szankció káros hatására
Összegzésként a szakértő hangsúlyozta, hogy az Európai Bizottság által vezetett szankciós politika hátrányai ebben az esetben is meglátszanak, hiszen hozzájárulnak a szűkülő kínálathoz, összességében drágítva földgázt. Magyarország ezzel szemben úgynevezett diverzifikációpárti, vagyis úgy véli, minél több beszállítónak és minél több útvonalon lehetővé kell tenni azt, hogy az európai piacra vihesse a földgázt, a szereplők versenyezzenek egymással, így lefelé hajtva az árakat. Ahhoz, hogy mindez megvalósuljon, kapacitásbővítések szükségesek, az elmúlt években pedig komoly előrehaladás látszott e téren, és vélhetően folytatódik a tendencia – zárta szavait Hortay Olivér.
Folyamatban az átrendeződés
Hazánk és a kelet-közép-európai régió számára felértékelődött a Török Áramlat vezeték és a Szerbia felőli importútvonal jelentősége – erről Ságvári Pál, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH) stratégiai és nemzetközi ügyekért felelős elnökhelyettese beszélt a Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont Budapesti Corvinus Egyetemen tartott gázpiaci workshopjának nyitó előadásán. Mint mondta, egy év alatt majdnem ötvenszázalékos volt ezen a ponton a behozatal növekedése, miközben Ausztriából hazánk fizikai importja lényegében megszűnt. Eközben Szlovákia felé több mint megháromszorozódott a tőlünk exportált mennyiség, ami a dél–északi irányú tranzit növekvő súlyát jelzi.
A MEKH elnökhelyettese előadásában pozitív fejleményként értékelte a hazai gáztőzsde, a CEEGEX regionális pozíciójának felértékelődését, ahol a másnapi kereskedés likviditása több mint a felével nőtt egy év alatt. Arról is beszélt, hogy az Európába importált gázmennyiség húsz százalékkal csökkent az előző gázévhez képest, mely elsősorban az LNG és a norvég források visszaeséséből fakad, az orosz vezetékes mennyiségek behozatali aránya pedig tartósan az afrikai források szintjére zsugorodott. Az időszak trendjéről elmondta, hogy az ázsiai gázpiac árai meghaladták az európai gáztőzsde árait, így a szabad LNG-szállítmányok jellemzően a távol-keleti terminálok felé irányultak.
