– A változókorban lévő nőknél az ösztrogénszint csökkenése növeli a fogágybetegség kockázatát, különösen azoknál, akiknél genetikai vagy egyéb hajlamosító tényezők, például csontritkulás, vagyis oszteoporózis áll fenn – hívja fel a figyelmet Dobos Andrea, a Semmelweis Egyetem Parodontológiai Klinikájának tanársegédje.
Tízből nyolc nőt érint a betegség
Megjegyzi, a fogágybetegség súlyos, nagyszámú fog elvesztéséhez vezető típusa világszerte a lakosság mintegy 40 százalékát érinti. Az enyhébb korlefolyást mutató eseteket is figyelembe véve
Magyarországon tízből nyolc felnőtt szenved valamilyen szintű íny- vagy fogágybetegségben, ami megegyezik a nemzetközi adatokkal is.
A népbetegségnek számító krónikus, azaz hosszú évek, évtizedek alatt kialakuló gyulladásos folyamat az ínyt, a fogakat rögzítő csontot és kötőszövetet érinti, ezáltal a szájüreg egészségére is komoly hatással van.
A tünetekkel kapcsolatban kifejtette, a betegség kezdetben ínyvérzéssel és kellemetlen lehelettel jelentkezik, előrehaladott állapotban pedig a fogak meglazulásához, később azok elvesztéséhez vezethet, mivel kezelés nélkül a gyulladás a mélyebb szövetekre is átterjedhet.
Súlyos betegségeknek ágyazhat meg a fogágybetegség
A Semmelweis Egyetem szakembere arra is figyelmeztetett, a fogágybetegség növelheti a cukorbetegség vagy akár a szív- és érrendszeri megbetegedések lefolyásának súlyosságát is, továbbá összefüggésben állhat a koraszülések és az alacsony születési súly gyakoribb előfordulásával. A változókorban lévő nők a menopauza során bekövetkező hormonális változások miatt jobban ki vannak téve a betegség kockázatának, mint a férfiak vagy a 45 év alatti nők.
– Az ösztrogénszint csökkenése a menopauza idején többek között az állcsontok anyagcseréjére is kihat, ilyenkor bakteriális fertőzés esetén a csontlebomlás felgyorsul, az új csontszövet képződése pedig lassul – mondja Dobos Andrea, majd hozzáteszi, a hormonális okok miatt kialakult csontritkulás a fogágybetegségek lefolyását is meggyorsíthatja.
A szakember kifejti, azokban az esetekben, amikor mindkét betegség fennáll, fontos volna a kezelőorvosok közötti kommunikáció a csontritkulás gyógyszeres kezelésének megkezdését megelőzően, ugyanis a biszfoszfonát hatóanyagú gyógyszerek lassítják ugyan a csont lebomlását, de a regenerációs képességét is csökkentik.
Ez egyes fogászati beavatkozások esetében – például fogeltávolításnál, szájsebészeti, parodontológiai műtétnél – akár súlyos komplikációkhoz is vezethetnek.
– Ezért az, aki az oszteoporózis kezelésére biszfoszfonát vagy más, a csontanyagcserét lassító (antireszorptív) hatású gyógyszert szed (általában szájon át hetente egyszer, vagy intravénásan néhány havonta), kezelés előtt mindenképpen tájékoztassa erről fogorvosát – mutat rá a szakember.
Dobos Andrea hangsúlyozza, hogy a fogágybetegség a leghatékonyabban:
- a megfelelő otthoni szájhigiéne kialakításával és fenntartásával,
- a fogorvosi rendelőben végzett rendszeres ultrahangos fogkőleszedéssel előzhető meg,
- de a fogkefe és a fogkrém mellett ajánlott a fogselyem, fogköztisztító kefék használata is.
– A rendszeres fogorvosi vizsgálatok és az időben felállított diagnózist követő célzott parodontológiai műtéti kezelések hozzájárulhatnak a fogak és a fogágy egészségének megőrzéséhez, még változókorban is. Az egészséges táplálkozás, a megfelelő D-vitamin-bevitel pedig támogatják a csontok egészségét – összegzett a Semmelweis Egyetem szakembere.
