– A beszoktatás ideje alatt minden simán ment, a fiam könnyedén és örömmel vette az óvodai életet, néhány hét elteltével viszont nagyot fordult a helyzet, éjszaka rémálmai voltak, reggel nem akart bemenni a csoportjába, bepisilt, pedig kétéves kora óta szobatiszta. Decemberre már egyre több szülő próbált rájönni, mi történik a gyerekével – kezdi Tamás, aki többedmagával lassan két éve küzd azért, hogy meg tudja védeni a gyermekét.
A bántalmazásban érintett gyermekek szüleivel a XI. kerületben, az óvodához közeli játszótéren találkozunk, nem sok időnk van a beszélgetésre, a kicsik többsége ugyanis nyugtalan és feszült, kiderül, egyikük sem aludt délután. Na, nem önszántukból maradtak ébren, hanem egy csoporttársuk miatt, aki a pihenés ideje alatt taposva, kiabálva ugrált az ágyakon.
Látlelet és pszichológus
De mikor kezdődött ez a történet, és hogyan derült ki, hogy a baj nagyobb, mint amit az intézmény elismer? Az akkor még kiscsoportosok karácsony környékén, a többhetes ünnepi szünetben feloldódva kezdtek el beszélni arról, hogy az egyik társuk sokat verekszik, teljesen váratlan helyzetekben „csap le”, van, hogy alvásidő alatt ütlegeli őket, máskor meseolvasás vagy ebéd közben támadja meg a társait, de az udvari játék sem veszélytelen, van olyan, akit naponta megver, fojtogat.
– Az újévet azzal kezdtük, hogy az óvónők elé álltunk, de kiderült, a nevelők sincsenek könnyű helyzetben, a napok a túlélésről szólnak, sokszor szó szerint, átlagos óvodai életre csak akkor van mód, ha a szóban forgó kisfiú távol marad – idézi fel Erika, akinek arról is tudomása van,
a kisfiú az óvónőket is bántalmazza, egyik alkalommal olyan erősen rúgta mellkason a nevelőt, hogy mammográfiára kellett mennie.
– Amikor az oviból hazafele menet egy alig négyéves arról beszél, hogy mennyire fájt az óvó néninek, amikor mellkason rúgta ez a kisfiú, és doktor nénihez kellett mennie, megpróbálod elhinni, hogy ez egyszeri eset volt. Ám ahogy teltek a hetek, bebizonyosodott, hogy a gyerekeink nincsenek biztonságban – tette hozzá. De nem ez volt az egyetlen eset, hogy orvosi látlelet is készült a garázdálkodás miatt. Egy kisfiú esetében – többszöri harapás, karmolás után, végül egy fejsérülés miatt – a gyermekorvos volt az, aki közölte, ez már messze túlmutat az ovis cicaharcon, kötelessége jeleznie.
Az intézmény végül az óvónők folyamatos jelzése és a szülői nyomás miatt elindította a vizsgálatot: a kerületi pedagógiai szakszolgálat megállapítása szerint a kisfiú nem integrálható, ám az ügy ezután a fővárosi pedagógiai szakszolgálathoz került, ahol úgy találták, „belefér” a sajátos nevelési igényű kategóriába.
Rettegnek a gyerekek
Az erőszakos kisfiú ügye ezután megrekedt, a probléma viszont állandósult.
– Teltek a hónapok, de nem történt semmi, miközben a fiamat még most is naponta bántalmazza, fojtogatja, ököllel veri. Anyaként látni, hogy a gyermeked a szemed láttára hullik szét, hogy minden, amit te felépítettél, semmivé válik, csak egy zaklatott, testi és lelki sérülésekkel teli kisfiú marad, borzalmas – csatlakozik a beszélgetéshez Éva.
Az édesanya ugyanakkor úgy látja, maga a problémás kisfiú is áldozat, hiszen megfelelő diagnózis híján ő sem jut hozzá az indokolt fejlesztő vagy terápiás foglalkozáshoz.
A szülők tehetetlensége tovább fokozódott, amikor a folyamatos jelzések ellenére nem történt érdemi előrelépés, az intézmény vezetője pedig azzal próbálta meg elcsitítani őket, hogy megszervezett egy „integrált előadást”, ahol egy szakember arról beszélt két alkalommal, hogyan tudják a szülők elfogadni azokat a gyerekeket, akiket integrálni kell.
Az nem integrálás, hogy egy problémás gyermekből húsz lesz, és egy gyermek miatt a csoport többi tagja traumatizálódik azáltal, hogy nap mint nap egy bántalmazó, nem biztonságos közegben töltik a napot, és ahol azt látják, hogy sokszor az óvópedagógus sincs biztonságban
– véli Tibor, aki szerint az intézmény elbagatellizált minden olyan ügyet, ami a gyermekeiket érintette, és arra helyezte a fókuszt, hogy nekik, szülőknek a feladata, hogy elmagyarázzák a gyermekeiknek, hogy elfogadónak, empatikusnak kell lenniük.
Egyetlen lehetőség maradt: a rendőrség
A családapa arról is szólt, a gyermekükben kialakuló szorongás, a megváltozott viselkedés miatt egy pszichológustól is segítséget kértek, aki arra hívta fel a figyelmüket:
a gyermekük viselkedése pont olyan, mint azoké, akik bántalmazó családban nevelkednek.
– Ezeknek a gyerekeknek fogalmuk sincs arról, milyennek kellene lennie egy óvodai napnak. Nekik az lett a normalitás, hogy bármikor bánthatják őket – mondja. Az már csak hab a tortán, hogy a gyerekek többségéről már most lehet tudni, nem lesznek iskolaérettek. – Az óvónők a legnagyobb igyekezetük ellenére nem tudják biztosítani, amit mondjuk a pedagógiai program előír, mert folyamatosan tüzet oltanak a csoportban. Még arra sincs kapacitás, hogy fogat mossanak ebéd után – fűzik hozzá az érintett szülők. Úgy érzik, már így is túl sok időt vesztettek, ezeket az éveket senki sem fogja visszaadni a gyermekeiknek, de az ott kapott traumák gyógyítása sem lesz egyszerű.
– Nem maradt más választásunk, segítség híján kénytelenek voltunk a rendőrséghez fordulni – jelzik,
hozzátéve, hogy a lassan két éve húzódó ügy kapcsán a szülők a helyi önkormányzatot mint az óvoda fenntartóját is megkeresték, ám a levelükre nem érkezett válasz.
A történtek nyomán a Magyar Nemzet is megkereste a XI. kerületi önkormányzatot, ám kérdéseink többségére nem érkezett válasz,
csupán annyit közöltek, szerintük minden jogszabályi követelményt betartanak, betartatnak, legalábbis ezt remélik.
„Bízunk benne, hogy amint az fentiekből is megállapítható, hogy Budapest Főváros XI. Kerület Újbuda Önkormányzata valamennyi óvodás gyermek, így a különleges bánásmódot igénylő és a normál fejlődésmenetű gyermek védelmét és érdekét is kiemelten kezeli az alaptörvényben és a hatályos gyermekvédelmi szabályokban lefektetett elvek szerint” – írták.
De miről szól a XI. kerületi önkormányzat által emlegetett gyermekvédelmi törvény vagy a köznevelési törvény? Egyebek mellett kimondja, hogy a gyerekeket megilleti a pihenéshez, a biztonsághoz és a fejlődéshez való jog is, ám a szülők álláspontja szerint valójában egyiket sem biztosítják a gyerekeknek az újbudai óvodában. De az alaptörvényben foglaltak sem teljesülnek az intézményben, amely szerint minden gyermeknek joga van a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz; ez a jog – az élethez való jog kivételével – minden más alapvető jogot megelőz.
Szabó László, a Fidesz XI. kerületi képviselője szerint nem meglepő, hogy az újbudai önkormányzat kitért a válasz elől.
– Meghökkentő, hogy egy ilyen súlyú ügy lassan két nevelési éve zajlik, és ahelyett, hogy az önkormányzat a szülőkhöz fordult volna a rendőrségi feljelentést követően, és meghallgatta volna a feleket, inkább zárt ajtók mögött kezdte el tárgyalni, hogyan is lehetne elnémítani a panaszosokat, és úgy tenni, mintha nem történt volna semmi.
Pedig nem kell ahhoz pszichológusnak lenni, hogy egy szülő vagy egy laikus lássa, milyen károkat okoz rövid és hosszú távon egyaránt egy olyan óvodai közeg, ahol a bántalmazás mindennapos.
– Miért nem tett semmit a gyerekek védelme érdekében az intézmény vezetője? – tette fel a kérdést, kiemelve: nem ez az első alkalom, hogy az újbudai önkormányzat megfelelő intézkedések helyett inkább eltussolna egy óvodai ügyet.
