A közelmúltban megjelent egy cikk a balliberális Drogriporter oldalán, amely látszólag tekintélyes nemzetközi összefogást mutat be: 116 civil szervezet tiltakozik nyílt levélben a magyar kormány drogpolitikája ellen, élénken kritizálva a „háborús retorikáját” és várható következményeit – számolt be a Drogkutató Intézet (DKI).
A levélben azt próbálják érzékeltetni, hogy Magyarország valamiféle nemzetközi elszigeteltségbe lavírozta magát a jogi szigorítások révén, mintha a világ józanabbik fele egységesen elítélné a hazai irányt. Az igazság azonban, mint annyi más esetben, most is sokkal árnyaltabb, sőt
az állítások egy része egyszerűen félrevezető vagy korántsem tükrözi a teljes képet
– mutatott rá a DKI.
Az álcivilek még nem ismerték a törvényt, de már tiltakoztak ellene
A szakmai szervezet felidézte: alapvető tény – amelyet még a nyílt levél is kénytelen elismerni –, hogy a dokumentum megfogalmazása és aláírásgyűjtése megelőzte a magyar törvénymódosító csomag hivatalos benyújtását, azaz a törvényt bírálók még nem ismerhették a jogszabály tartalmát. Ez nemcsak technikai részlet, hanem súlyos tartalmi kérdés.
A tiltakozók egy olyan javaslat ellen szólaltak fel, amelyről nem tudták, milyen jogi módosításokat, milyen súlyú intézkedéseket tartalmaz, ezért nem véletlen, hogy a tiltakozó levél általánosságban fogalmaz, sokkal inkább ideológiai síkon, mintsem konkrét szakpolitikai aggályok mentén.
Ez önmagában megkérdőjelezi a tiltakozás megalapozottságát és súlyát. Mert bár a jó szándékot a DKI nem vonja kétségbe, a drogpolitika mégiscsak olyan összetett és szakmailag érzékeny terület, ahol a konkrétumok ismerete nélkül nehéz érdemi állásfoglalást tenni – szögezték le.
Fontoskodó ukránok
A DKI felhívta a figyelmet egy másik érdekes, és a cikkben diszkréten kezelt részletre is, miszerint a 116 aláíró szervezet között található hat ukrán civil egyesület. Önmagában semmi kivetnivaló nincs abban, hogy ukrán szervezetek részt vesznek egy nemzetközi tiltakozásban, de egy olyan országról van szó, amely jelenleg a háború súlyos terhei alatt él, ahol a társadalmi rendszer súlyos stressz alatt működik, és ahol a kábítószerrel kapcsolatos problémák, köztük a traumatizált lakosság körében gyorsan növekvő szerhasználat, az egészségügyi ellátórendszer túlterheltsége és a drogbűnözés terjedése valóban katasztrofális méreteket öltöttek. Ilyen körülmények között meglepő, hogy ezek a szervezetek nem elsődlegesen saját országuk égető válságával foglalkoznak, hanem a magyar szabályozást és az egyébként működő rendszerét bírálják – értékelt a DKI.
A magyar drogpolitika aktuális módosításaiban semmi olyan nincs, ami az európai normákkal összeegyeztethetetlen lenne, miközben Ukrajnában alapvető emberi jogi kihívásokkal néz szembe a lakosság.
Ha a szándék valóban humanitárius, akkor épp saját társadalmuk válságos helyzetének kezelése lenne a legsürgetőbb feladatuk, nem pedig egy másik ország belső jogalkotási folyamatának idejekorán történő bírálata.
A magyar kormány által kezdeményezett törvénymódosítás, amely fokozott szigort irányoz elő az illegális kábítószer-használattal és -terjesztéssel szemben, valójában nem szakít radikálisan a korábbi iránnyal. Ehelyett egy szűkebb hangsúlyeltolódás figyelhető meg: nagyobb szerepet kapnak a
visszatartó erőként működő jogi szankciók és a rendvédelmi szervek segítségével igyekeznek kiszorítani a kábítószer-kereskedelmet az országból.
A drogpolitika nem érzelmi kérdés
Magyarország jelenlegi társadalmi helyzetében, ahol az új pszichoaktív szerek használata, a fiatalok droghoz jutásának egyszerűsége, valamint az ezzel járó szociális következmények súlyosak, egyértelmű, hogy indokolt a jogrendszer határozottabb fellépése. Az új törvénymódosításban a drogokkal kapcsolatos bűncselekmények kezelésének egyensúlyáról van szó, a megelőzés, az ártalomcsökkentés, az elterelés és a büntetőjogi fellépés arányairól.
Ebben a vitában nem segít, ha valaki már a tervezet megjelenése előtt háborús vádat kiált, majd ennek fényében próbálja meg mobilizálni a nemzetközi közvéleményt.
A drogpolitika nem érzelmi, hanem szakmai kérdés, amelyhez elengedhetetlen a kontextus ismerete és a valós információkra alapozott értékelés.
„Támogatjuk az elterelés rendszerének korszerűsítését, a megelőző programok megerősítését, a prevenció szélesítését, ugyanakkor indokoltnak tartjuk, hogy a visszatérő vagy súlyosabb bűncselekményeket az arányos jogi következmények eszközeivel kezelje az állam” – szögezte le a DKI.
