Június 4. a gyász, valamint a tanulságok levonásának és a megmaradás büszkeségének a napja – mutatott rá Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes Szarvason. Úgy fogalmazott: a nemzetcsonkítás fájdalmát nemzet- és országépítéssel lehet meghaladni.
A nemzetpolitikáért felelős miniszter a történelmi Magyarország közepét szimbolizáló emlékműnél elmondta, hogy június 4. egyedülálló nap az évben: egyrészt Trianon gyásznapja, másrészt a nemzeti összetartozás ünnepe.
A tanulságok megértésének a napja is ez a mai, meg kell érteni, mi vezetett Trianonhoz, hogy aztán a nemzet jövőjére vonatkozó tanulságokat felismerjük.
Továbbá a büszkeség napja is, hiszen a nemzet túlélte Trianont, ami erőt ad a jövőre nézve – emelte ki Semjén Zsolt. Emlékeztetett, hogy a trianoni békediktátummal Magyarország területének kétharmadát, illetve a lakosság felét elcsatolták, és minden harmadik magyar idegen impérium alá került.
Ezt két dologgal indokolták: azzal, hogy Magyarország robbantotta ki az első világháborút, holott az országnak nem volt érdeke a háború, valamint hogy rosszul bántunk a nemzetiségekkel. Valójában az akkori viszonyok között az Osztrák–Magyar Monarchia, és azon belül a Magyar Királyság sokkal nagyvonalúbban bánt a nemzetiségekkel, mint más korabeli országok – idézte fel a miniszter. Szerinte Trianonról az volt a hivatalos verzió, hogy az Osztrák–Magyar Monarchiát és különösen a Magyar Királyságot az utódállamok etnikai egységesítése miatt kellett szétverni.
Semjén Zsolt szerint Trianonhoz egy ív vezetett: Jászi Oszkár liberális, nemzetietlen propagandája készítette elő Károlyi Mihálynak azt a „hazaáruló és alkalmatlan kormányát”, amely „szétrohasztotta a magyar államot, szétverte a hadsereget”. Ez vezetett aztán Kun Béla kommünjéhez, a bolsevik rémuralomhoz, majd ez így mind együtt Trianonhoz – közölte. Semjén Zsolt szerint ennek az a tanulsága, hogy
a külső ellenségeinkkel még csak megküzdünk valahogy, ha a belső ellenséget féken tudjuk tartani.
A miniszterelnök-helyettes arról is beszélt, hogyan kellene cselekedni. Emlékeztetett, az önfeladás nem vezet sehova, soha nem engedhetjük el a kezét a határon túlra szakadt véreinknek, de a „forrófejű nagyotmondás, a mindent vissza retorikája is irreális”.
