A Balatoni borrégió különleges, izgalmas és üde színfoltját képezik a borászatok által működtetett vendéglátóegységek. Hála az utóbbi két évtized impozáns fejlődésének, ezekből külön toplistát is fel lehetne állítani. Van köztük fine dining-ihlette csúcsétterem, mint a Petrányi pincészeté, kimagasló bisztró, mint a Laposáék által működtetett Hableány, a Söptei étterem, vagy Sike Balázs Nefelejcs vendéglője, valahol e kettő között képez átmenetet a Szászi Viridárium. És persze jóféle falatokat kínáló borteraszok, mint a Csendes dűlő, hogy csak néhány példát soroljak a legemlékezetesebb élményt nyújtók közül.
Ezek számát gyarapítja a Kerekes pince bisztrója, mely egy kivételesen hangulatos, egyedi, ügyesen kialakított, látványkonyhával működő vendéglátóegység a város mellett, szőlőültetvények ölelésében. Az évek során rendkívüli népszerűségre tett szert, azzal együtt, hogy igencsak távol esik a zsibongó központtól, ide csak céllal-okkal jönnek vendégek.
A honlapon szépen megfogalmazott, csábító sorok:
Képzeld el, hogy egy jó barátod áthívott egy nyári délutánon beszélgetni. Árnyékos teraszon ücsörögtök, körülötted szőlő, madárcsivitelés, kutyaugatás. Eközben előhozza a legjobb borát, egy hideg szódásszifont és megkérdezi, hogy mit ennél vacsorára. És miközben a kemence illatát érzed a háttérből, előkerül egy pár ínycsiklandozó pirítós, zöldséges mártogatós, pogácsa.
A bemutatkozásból kiderül, hogy a vállalkozás alapjait a jelenlegi üzemeltető, Kerekes András édesapja fektette le a nyolcvanas évek elején egy erdőszéli kis telek megvásárlásával. “Szőlőtőkék és gyümölcsfák cseperedtek, majd pince és présház épült. A présház előtt diófa növekedett, a diófa mellé hangulatos terasz épült. Lett búbos kemence és faszenes grillező is. A présházba egyszer csak kandalló került a hideg őszi és téli estékre, a pincébe tartályok, a palackokba pedig saját bor.”- írják. 2013. május 30-án nyitottak meg fröccsteraszként, de az utóbbi években már melegkonyhás vendéglátóhelyként működnek. 2016 óta szerepelnek a Magyar Konyha Balaton-kalauzában.
A bizalomgerjesztően szűk, ügyesen összeállított ételválaszték alapját a magyar gasztronómiai hagyományok képezik. A honlapon az étlap élén egy rátarti és magabiztos idézet olvasható az izlelo.hu oldalról: "
Két világjárt vendéglátós hazatért, hogy egy eldugott hegyoldalban ráijesszenek a Michelin-csillagos szakácsokra.
Az általunk rendelt fogásokon kívül ezidőtájt kínálnak napi levest, nyírségi gombóclevest, nyári salátát különböző feltétekkel, grillezett fogast pirított cukkinivel és kapros tökpürével, csirkepaprikást galuskával, tejfölös uborkasalátával, kacsacombot meggyes káposztakrémmel, burgonyagombóccal, sertésszüzet erdei gombás fettucine-vel, szarvaspörköltet dödöllével, hagymás rostélyost és székely túrófánkot.
Tucatnyi balatoni bort kínálnak, melyek harmada saját készítésű. Mind a négyet megkóstoltuk, valamennyit meggyőzőnek találtuk.
Staropramen sört csapolnak, néhány Balaton-környéki kézműves tétel elférne a választékban. A töményszortiment szűk, néhány párlatra és gyomorkeserűre szorítkozik: Jagermeister, Unicum, Jack Daniels, Don Papa Baroko rum, valamint ötféle Madárlátta pálinka. Kínálnak szörpöket és limonádékat, valamint Dér juice gyümölcsleveket.
Lássuk a konyhát! A tyúkleves, házias, ízletes, csavar nélküli, de nem is muszáj mindenbe csavart vinni.
A velős pirítós alapja gyengécske tucatkenyér, a velőkrém viszont jó ízű és bőséges. Ma már arra sem lehet hivatkozni, hogy ne lehetne a Balaton mellett kiváló kovászos kenyeret kapni, ha már nem akarnak belefogni a saját kenyér sütésének kétségkívül nagy elszánást követelő feladatába.
A „pincekencék” mellé adott pirítós ugyanabból a csalódást keltő kenyérből való. Az aszalt paradicsomkrém jó, a hummusz és a tonhalkrém ízre-állagra egyaránt javítandó, adott formájában kissé száraz és karaktertelen. A mellé adott rukkola fonnyadozófélben volt. Összességében átdolgozandó fogás.
A szalonnás kelkáposztával és fűszeres tejfellel locsolt pirított burgonyával körített bőrös császárhús ízletes, a bőrére konyhai sárkánnyal pirítottak rá, de ropogós állagot nem sikerült elérni. Ezzel együtt ez a fogás összességében jól kitalált és ízletes.
A somlói lehetett volna egy fokkal szaftosabb, a sárga krém több, de ez így, ahogy volt, a szokásosnál meggyőzőbb produkciónak számít manapság.
Mindent egybevetve nem volt ez egy rossz ebéd, sőt, még átlag felettinek is merném nevezni, mely persze messze van attól, hogy akárcsak lelkes amatőröket megijesszen, nemhogy csillagos séfeket.
Ami miatt nem távoztunk jókedvvel, az a kiszolgálás. Mely formálisan udvarias, de mosolyt nem láttunk, míg ott voltunk. Pedig milyen jól megfogalmazta Gundel Károly:
Amelyik pincér nem tud mosolyogni, jobban tette volna, ha vendégnek születik.
Különösen jó példa erre a felszolgáló hölgy, akinél a kollegájának frissen leadott rendelésemet kiegészítettem a tyúklevessel, s aki az ebéd végén elsőként érdeklődött afelől, hogy ízlettek-e az ételek.
A kérdésemre, hogy kíváncsi-e a részletes véleményemre, nemmel felelt, ami abszurd és elképesztő.
Mondanám példátlan, de sajnos nem az, minden esetre ilyennek nem szabadna megtörténni. Az a legkevesebb, hogy meghallgatjuk a vendég mondanivalóját az ételek vonatkozásában, még előzetes érdeklődés nélkül is. Mondtam neki, hogy sejtettem, hogy csak protokollból kérdezte, feltételezésemet nem cáfolta, hallgatásával lényegében megerősítette.
Férfi társa, kolleganőjétől vélhetően függetlenül, szintén érdeklődött elégedettségünk felől, neki összefoglaltam az ételrovatban írottakat, jót is, rosszat is. Érdemi reakciót nem kaptam, pedig egy kedélyes válasszal el lehetett volna venni a bírálat élét. A 12 százalékos szervízdíjat ezek után egyáltalán nem tartottuk indokoltnak.
Nem mennék bele mélyebben az egyre elterjedtebb felszolgálási díj témájába, csak annyit szögezek le, hogy nem tesz jót a személyzet motivációjának - amint azt a mellékelt ábra is mutatja. Pedig itt sok minden együtt van, ami visszatérésre csábíthatna: csodás környezet, a mellélövésekkel együtt is ambíciózus, jobbacska konyha, meggyőző saját borok. De a kiszolgálás miatt mégsem vágyunk vissza.
Ugyanakkor senkit sem beszélnék le arról, hogy ellátogasson hozzájuk, annál is inkább, hogy a vendégek többségének minden bizonnyal nagyobb szerencséje volt, mint nekünk. Másképp aligha tett volna szert ilyen népszerűségre ez a maga nemében egyedülálló, meghitt, rejtett kis zug.
