Mielőtt belevágnánk a kérdéskörbe, megjegyzésként annyit, hogy podcastműsorunk vendége a Kádár-korszak kutatója, vagyis nagyon jártas a témában.
Emlékeztetett arra, hogy a kádári nosztalgiáról is több kötet megjelent már, valamint a családokban van egyfajta emlékkép, amely öröklődik, és általában ez arról szól, hogy akkor mindenkinek volt munkája, más volt a szociális ellátás, ezeket emlegetik pozitív elemeknek. Mint fogalmazott, voltak ennek az időszaknak erősen negatív dolgai is, mint például a szabadságjogok megnyirbálása. Kiemelte: a történelmi igazságtétel kérdését mindig görgeti maga előtt a politika, mint például az ügynökügyeket is, ami a rendszerváltozás óta mint politikai téma van jelen.
Molnár Attila Károly eszmetörténész megjegyezte, hogy 1990 után a jobboldal teljesen antikommunista gondolatokat hangoztatott, viszont a baloldalon a kérdéskörben ez nem volt egyértelmű, itt kiemelte a lappangó gondolatokat és vitákat, amelyek oldalakhoz kapcsolódtak.
Pap Milán szerint, amit fontos kiemelni, hogy a posztkommunista pártoknál ez egyfajta identitáskereséshez járult hozzá, miközben szociáldemokratának mondják magukat, azért megvannak a gyökereik és mit kezdjenek ezzel? Ebben a történetben azért is alakult ki egy más képük a Kádár-rendszerrel kapcsolatban, mint az ellenzéki oldalnak, mivel az antikommunisták az elnyomás jellegét domborítják ki, azaz a politikai erőszakot, azt, hogy a politikai erőszak mennyire hatotta át az egész társadalmat, annak ellenére, hogy még a modernizációs hatások is hozzájárultak ehhez az elnyomáshoz. Itt nincs vége a történetnek, jöttek a pártállami statisztikák is, amelyet részletesen elemeztek eszmetörténészeink és vendégük podcastműsorunkban.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!