Vízmegtartás vagy ártéri gazdálkodás?
Ígérnek még térségi vízmegtartó beruházásokat, de a víztározók építését előirányzó Vásárhelyi-terv finanszírozási okok miatt megrekedt, az ártéri szántók kisajátítása pedig komoly konfliktusokat okozhat a gazdákkal. Magyarék ismét elővették a Homokhátság vízmegtartásának programját is, ez viszont szinte lehetetlen, mert az erre irányuló projektek a finanszírozási gondok miatt mind kudarcot vallottak, a beruházások lassúsága miatt pedig a terület egymillió hektárja menthetetlen. Gajdosnak tervet kell készítenie arra is, miként rendezik a Tisza és a Duna medrét, a lakossággal és a gazdákkal egyeztetve pluszberuházásokat kell biztosítani új vizes élőhelyek létrehozására, a kisvízgyűjtők, patakok, mellékágak és holtágak revitalizációjára, ami szintén rengeteg pénzbe kerül.

Öntözés vagy energiatakarékosság?
Egyebek mellett korszerűsíteni kívánják az öntözést is, de ahogyan a szakértők mondják: erre tényleg nem elég az „Isten pénze sem” hazánkban.
A rendszerváltás előtti öntözési rendszerek nagy része ugyanis elavult, a korszerű, víztakarékos technológiák (például a csepegtető öntözés, modern öntözőgépek) kiépítése pedig óriási beruházást igényel.
A folyamatos öntözést ráadásul ellehetetleníti, hogy nem lehet hatékonyan tárolni a téli csapadékot, a vízszivattyúzás pedig hatalmas energiafelhasználással jár, ami megoldhatatlan az energiaválság közepén. Az öntözés ráadásul még veszélyeztetheti is a környezetet, hiszen ha nem megfelelő technikával végzik, talajerózióhoz, a talaj szerkezetének romlásához vagy elszikesedéshez vezethet.




















Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!