A történeti alkotmány ma is igazodási pont

A történeti alkotmány azokban az ügyekben kínál kellő igazodási pontot, amikor Magyarország alkotmányos identitása vagy szuverenitása körül merül fel kérdés – vallja Horváth Attila alkotmánybíró, aki különvéleményt fogalmazott meg az alaptörvény tizenhetedik módosítását ille­tően. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatójával, tudományos kutatóval az államalapítás ünnepe apropóján beszélgettünk például arról, hogy a magyarokat történelmi koroktól függetlenül erősen foglalkoztatják a közjog, az államiság kérdései. A jogtörténésszel szóba kerültek Szent István döntéseinek ezeréves következményei, a vármegye elnevezés eltörlése, s mivel az interjú a szinte kiszáradóban lévő Velencei-tó közelében készült, nem hagyhattuk ki azt sem, miként viszonyulhat az Alkotmánybíróság (AB) a környezetvédelem ügyéhez.

Fotó: Éberling András

– Ilyenkor akár az államalapítás időszaka is mérce lehet? 

– Igen, adott esetben akár Szent István koráig is vissza lehet nyúlni. 

Horváth Attila alkotmánybíró. Fotó: Éberling András

– Ha ellépünk a konkrét jogi esetektől, mit gondol, a tűzijátékon és az ünnepi rendezvényeken túl a ma emberének hordoz bármi aktuálisat mindaz, ami ezer évvel ezelőtt történt? 

– Ha onnan közelítünk a témához, hogy akadnak-e mai életünkben olyan mozzanatok, amelyeket Szent István uralkodása és intézkedései alapoznak meg, a válaszom egyértelműen igen. A legfontosabbnak azt tartom, hogy a magyar közgondolkodásnak az államalapítás ideje óta van egyfajta közjogias jellege. Szent István nem saját birtokként kezelte az országot, amit alkalomadtán feloszthat gyermekei között, hanem jogilag értelmezhető egységes egészként. Ez a szemlélet végighúzódott aztán egész történelmünkön. 1848-ban például nem elsősorban és kizárólag szociális kérdések jelentek meg a követelések között, hanem a sajtószabadság, a szólásszabadság és a törvény előtti egyenlőség. Mi ez, ha nem közjogi alapállás? Ugyanígy 1956-ban sem az volt a legfontosabb, hogy legyen magasabb a fizetés vagy olcsóbb az élelmiszer, hanem hogy az ország kapja vissza szuverenitását és működjön úgy, mint egy jogállam. De így volt ez az 1989-es rendszerváltáskor, és lényegében napjainkban sincs másként. Bár változnak a korok, de az igények és a követelések között mindig akadnak alkotmányos pontok, sőt talán ezek a legfontosabbak. 

– Olyannyira akadnak ma közjogi jellegű elvárások, hogy a kormánytöbbség nemcsak alakít, módosít a mostani alaptörvényen, de új alkotmányt is írna. A rendszerváltáskor megannyi alkotmányos szabály megváltozott, az akkori, átmenetinek gondolt előírásokat aztán két évtizeddel később, 2012-ben teljesen új alaptörvény váltotta fel, amit most, ha igaz, tizenöt év elteltével lecserélnének. Segíti a magyar jogfejlődést, hogy szinte mindenki alkotmányoz, aki a választáson kétharmados felhatalmazást szerez? 

– A kérdésre a jogtörténet szempontjai alapján adható meg a leghiggadtabb válasz. A jog két nagyobb részre bontható. Az egyik olyan szabályokat tartalmaz, amelyek évszázados, akár évezredes múltra tekintenek vissza, hiszen az élet alapvető mozzanatait rendezik, például a családi kapcsolatokat, a magánéletet, az állam és polgára viszonyát vagy az embert megillető jogokat. Ezek az előírások nemigen változnak, hiszen az élet alapvető mozzanatai sem nagyon módosultak. A jog másik része ugyanakkor folyton mozgásban van és kell is, hogy abban legyen. Egyrészt vannak olyan jogintézmények, amelyek ösztönzőleg hatnak a társadalomra: új jogosítványokat adnak, erősítik a jogbiztonságot vagy éppen a közbiztonságot. Másrészt a gazdaság, a technológia szinte naponta alakít ki új megoldásokat, ezeket pedig, amennyire lehet, követnie kell a jogalkotásnak. Őrizni kell tehát a tradíciót, de be kell építeni az új intézményeket.

– Az imént arra utalt, hogy mai életünkben bőven akadnak olyan mozzanatok, amelyek Szent István időszakára vezethetők vissza. Ezek alapvetően jogi természetűek? 

– Nem kizárólag. Amikor Szent István uralkodásának máig ható hatásait vizsgáljuk, ki kell lépnünk a jog szigorúan vett keretei közül. Az ezer évvel ezelőtti döntések következményei ugyanis olyan, teljességgel a hétköznapok részévé lett momentumokban is megmutatkoznak, mint például hogy mikor vannak munkaszüneti napok. 

– A jogi jellegűek közül melyeket ítéli a legjelentősebbnek? 

– A kulcs a kereszténység felvétele volt, onnantól került a magyarság egy alapra Nyugat-Európával. Görög filozófia, római jog, egyházi tanítások. Mindez gyorsan átszüremkedett a jogba. A magyar jogi hagyományban már Szent István korában megjelentek az emberi jogi gondolkodás előzményei, hiszen a keresztény tanítások szerint minden ember jogképes és Isten előtt egyenlő. Említésre méltó az is, hogy a király hatalmát már akkoriban korlátozták: az uralkodó köteles volt betartani az isteni törvényeket, vagyis nem tehetett meg akármit. Ez a mozzanat akár felfogható a mai alkotmánybírósági kontroll történelmi kezdeményének is. Természetesen az egy évezreddel ezelőtti viszonyok nem összevethetők a maiakkal, de a lényeg az elv: ma is korlátok között működhet a jogalkotás, az állam irányítása, és akkoriban is csak így működhetett. 

– Az előbb szóba hozta a munkaszüneti napokat. 

– Valóban, tulajdonképpen azok is a keresztény állam megalapításáig vezethetők vissza. Az egyházi ünnepek ugyanis annak idején szükségképpen munka nélkül teltek, ebben jórészt manapság sincs változás. Ráadásul – maradva napjainknál – a húsvétot és a karácsonyt az ateisták is megülik, ahogyan halottak napján is a legtöbben megemlékeznek elhunyt szeretteik­ről. Íme, így él tovább ezer év múltán is egy uralkodói döntés. De az ünnepek kapcsán szeretnék kitérni a vasárnapi munkavégzés tilalmára, ezt ugyanis manapság egészen másként magyarázzák. Ennek jelentősége nem csupán abban állt, hogy a kor emberének szentmisére kellett járnia. A munka nélkül töltött vasárnappal megjelent a rendszeres szabadnap az akkoriak életében, ezzel pedig kialakult a heti rendszeresség fogalma is, ami aztán az élet legfontosabb rendezőelve lett. Emellett szeretnék kitérni a templomépítés kapcsán köztudatban élő tévedésre. 

– Tegye meg!

– Szent István nem azt rendelhette el, hogy minden tíz falu építsen templomot. A félreértésre Gerics József professzor mutatott rá, aki fordítási hibára gyanakszik. Akkoriban tízcsaládonként telepedtek le a magyarok, egy faluban tehát tíz család élt. Vagyis a tízes szám nem a falvak, hanem a családok számát jelölhette, azaz Szent István minden faluban akarhatott templomot. Máshogy nem is lett volna értelme, hiszen hogyan is mentek volna szentmisére az akkoriak több falu távolságból? Emellett a templom abban az időben a központ szerepét is betöltötte, s nem csak lelki értelemben. A templom, pontosabban az egyház, szociális segítséget nyújtott, az oktatás is ott zajlott, ahogy a szerzetesrendek jóvoltából az egyszerűbb orvosi ellátásokért is oda fordulhattak a rászorulók. 

– Nyilván nem hagyhatjuk ki a területi közigazgatás ügyét, már csak azért sem, mert a már említett tizenhetedik alaptörvény-módosítás a vármegye elnevezést is érintette. Pontosabban eltörölte. 

– Mai közigazgatásunk, a megyerendszer a Szent István idején kialakított alapokon nyugszik. Ez tény. Ahogy az is, hogy a kifejezéseknek jelentésük van. A város várfallal körbevett települést, a megye pedig határt jelentett. A vármegye így azt a területet jelölte, amely a várhoz mint központhoz tartozott, nagysága pedig akkora volt, amennyit egy nap alatt lóval be lehetett járni. A magam részéről általában nem tartom szerencsésnek a régi kifejezések kivezetését, különösen akkor, ha az elnevezések megragadtak az emberek tudatában. Így nem helyeslem, hogy kivesszük a vármegye kifejezésből a vár szócskát. A változtatásnak abból a szempontból különösen rossz akusztikája van, hogy efféle módszerekkel a kommunista rendszer dolgozott: igyekeztek minden régi elnevezést eltörölni és helyettük újakat kitalálni, mindezt az a nyilvánvaló politikai cél vezérelte, hogy elfedjék, átírják a múltat. 

Rossz akusztikája van a vármegyerendszer eltörlésének Horváth Attila szerint. Fotó: Éberling András

– És a jövőt mi határozza meg? A klímaváltozás? Az interjút Gárdonyban, kőhajításnyira a kiszáradóban lévő Velencei-tótól rögzítjük. A látvány magáért beszél. 

– Gyerekkorom óta járok ide, még nagyszüleim vettek itt annak idején telket és építettek rá egy kis házat. Kamaszkoromban csónakázni, vitorlázni lehetett, manapság erre szinte nincs érdemi esély. A megoldásra, a vízpótlásra megannyi ötlet felmerült a közelmúltban, de nyilvánvaló, hogy a probléma nem csak a Velencei-tavat érinti. 

Fotó: Éberling András

– A klímaváltozással a jognak van dolga? Ez ügyben új megoldásokat kell kitalálni? 

– A nemzetközi jog- és társadalomtudomány régóta nyomon követi, hogy az éghajlat változása milyen hatást gyakorol a közösségek életére. A történelemben mindig is voltak lehűlések és felmelegedések, s ezek nemcsak a megélhetést és a gazdaságot befolyásolták, de az emberek gondolkodását is. Ha csak ezt vesszük, nem beszélhetünk új keletű jelenségről, ahogy többségében Magyarország efféle problémái sem manapság keletkeztek. Az Alföld elsivatagosodásában például a török hódoltság is közrejátszott: a török kirabolta a falvakat, az ott élők elmenekültek, így rövid úton elpusztult az évszázadok alatt kialakult kisfalus településszerkezet. 

Fotó: Éberling András

A változás nyilván hatással volt a növényzetre, a környezetre és persze az ott maradtak életére. Idővel nagyobb területű gazdálkodás terjedt el a környéken, és megkezdődött a tanyavilág kialakulása. Egy tanya, néhány ember miatt már nem érte meg a töröknek katonai csapatot kivezényelni, de ha ez mégis megtörtént, a tanyán élők könnyűszerrel elbújhattak, értékeiket elrejthették. A török hódoltság után már nem lehetett visszaállítani a régi településszerkezetet, de érdekes módon később a tanyarendszert is megpróbálták felszámolni. Az ugyanakkor mégis megmaradt, napjainkra pedig sokan egyenesen keresik a tanyákat, ugyanis menekülnek a városból, hogy a természet közvetlen közelében folytathassák életüket. 

– Számítanak arra, hogy a klímaváltozás kérdésköre az Alkotmánybíróságnak címzett beadványokban is testet ölt majd? 

– Az AB már eddig több tucat határozatot hozott környezetvédelmi ügyekben, és az ezután elénk kerülő esetekben is a környezet védelme mellett állunk majd ki. Ez az egyik legfontosabb küldetése a testületnek, és az alaptörvény is ezt várja el az alkotmánybíráktól.