A hiperinfláció vége: a forint és az „államosított” feketepiac

75 évvel ezelőtt vezették be a forintot, amely a világtörténelem legdrasztikusabb inflációjának a végét jelentette.

A szerző saját gyűjteményéről készített felvétele

75 évvel ezelőtt, 1946. augusztus elsején vezették be a forintot, amely a világtörténelem legdrasztikusabb inflációjának a végét jelentette. Kevéssé ismert, hogy amíg a kommunista párt magát ünnepeltette a stabilizáció sikeréért, valójában pártvállalataival azonnal veszélyeztette az új fizetőeszköz értékállóságát.

A második világháborút követő pénzromlás soha nem látott mértéke nem volt magától értetődő következménye a világégésnek.

A szövetségesek bombázása nem okozott akkora kárt, hogy a termelést ne lehetett volna belátható időn belül újraindítani. A megszálló Vörös Hadsereg azonban rátette a kezét minden működő üzemre, lefoglalta a nyersanyagokat és a bankok tartalékait, begyűjtötte az élelmiszert, miközben teljes ellátást követelt és nem számította be mindezt a jóvátételi kötelezettségünkbe.

Olyan abszurd helyzetek is előfordultak 1945-ben, hogy a fizetésképtelen magyar állam kölcsönért volt kénytelen a szovjetekhez fordulni, akik a budapesti bankoktól elrabolt pengőből segítették ki a kormányzatot.

Leszerelték és elszállították a gyárak berendezéseit, azokat az üzemeket sem kímélték, amelyeknek termékei a jóvátétel részét képezték volna. Minden német tulajdont kisajátítottak, de nem vállalták át Németország tetemes tartozását, amelyet Hitler egyszerűen Magyarország háborús hozzájárulásaként kezelt. Ráadásul a szovjet megszállók kötelezték a magyar kormányt arra, hogy a diktált feltételekkel váltsa be a fedezet nélkül Magyarországon forgalomba hozott Vörös Hadsereg-pengőket. A magyar állam kényszerhelyzetben volt, amely a bankóprés beindításához vezetett, végzetesen elszabadítva az inflációt. A stabilizációs politika végül sikerrel járt, az 1946 augusztusában bevezetett forint megőrizte értékállóságát.

Közismert tény, hogy az amerikaiak által visszaszolgáltatott aranytartalék adta az új pénz aranyfedezetét.

Egy forint négyszázhatvanezerquadrillió pengőt ért, és értékének megőrzése érdekében rendkívül kevés pénzt bocsátottak ki. Ez a restrikciós politika ellehetetlenítette a hagyományos banktevékenységeket is, vagyis megteremtette az állam hitelmonopóliumát, elősegítve a kommunisták centralizációs törekvéseit. Természetesen a Magyar Kommunista Párt igyekezett learatni az infláció letöréséből származó politikai babérokat, de közben a háttérben folyó manipulációjukkal majdnem kisiklatták a nemzet erőfeszítéseit.

1945–1946 az áruhiány és a feketepiac időszaka volt. A kommunista párt vidéki szervezetei sorra hozták létre saját „vállalkozásaikat”, amelyeknek bevételei a csempészetből és az erkölcstelenül felvert árakból származtak.

A legfontosabb cég ebben a korai időszakban a West-Orient vállalkozás volt, amelyet 1945 nyarán alapítottak az átláthatatlan csempésztevékenység összefogására és legalizálására. A céget mentesítették minden deviza- és vámtörvény alól, egy kis zárványként létezett a jogrend felett. A behozott közszükségleti cikkeket dollárért és aranyért értékesítették, hatalmas nyereséget halmoztak fel, amelyet a meglóduló infláció közepette valutaüzérkedéssel kamatoztattak.

A cég alapításánál a kommunisták körültekintően jártak el, Vas Zoltán szerint azért, hogy „nehogy a pártok politikailag egymás ellen használhassák fel a West-Orient spekulációs működését,” magyarán: ha a gazdasági visszaéléseik nyilvánosságra kerülnek, a politikai riválisaikat is magukkal rántsák. Az alapító okiratot aláíratták a koalíciós pártvezetőkkel, így Tildy Zoltánnal, Nagy Ferenccel, Szakasits Árpáddal és Bán Antallal is, az MKP részéről Rákosi Mátyás, Gerő Ernő és Vas Zoltán kézjegye szerepelt a dokumentumon.

A szerző saját gyűjteményéről készített felvétele

A csempészés és a spekuláció a West-Orient megalapítása után állami engedéllyel, a politikai rendőrség segítségével folyt egészen 1946 őszéig, a botrány kirobbanásáig. A kommunista párt a céget úgy próbálta jótevőként feltüntetni, hogy az infláció elszabadulása után – a stabilizáció megteremtéséért – a West-Orientet bízta meg azzal, hogy árut halmozzon fel, amely majd a forint bevezetése után annak fedezetéül szolgálhat, ugyanis csak akkor alakulhat ki bizalom egy új fizetőeszköz felé, ha van rajta mit venni.

Az árucikkeket az 1945-ös, jónak mondható dohánytermés eladásából befolyt összegből vásárolták fel. A dohányt alacsony áron sikerült beszerezniük a betakarítás után, hiszen a szénhiány miatt ekkor még a dohánygyárak sem működtek.

1946 tavaszán aztán megkezdődött a termelés, és a hiánycikknek számító cigarettát Európa országaiban aranyért értékesíthették. A bevételből elsősorban textilneműt vásároltak Angliában, amely idehaza szinte hozzáférhetetlen luxuscikknek számított. A felhalmozott készlet letétbe került, a bevezetendő forint árufedezeteként őrizték különböző raktárakban az ország számos pontján. 1946. augusztus elseje után a készleteket értékesíteni kellett (volna), de fennállt a veszélye annak, hogy az utánpótlás várható hiánya miatt a cég visszatartja majd az árukészletet, bízva az árak megemelkedésében – ami az új pénz gyors inflálódását is maga után vonhatta volna. Ezért Rónai Sándor kereskedelmi és szövetkezetügyi miniszter kérte Vas Zoltántól, hogy a gazdasági főtanács rendelje el a kötött gazdálkodást, amivel az esetleges visszaélés megakadályozható lenne.

A kötött gazdálkodás elrendelése elmaradt, és a kommunista párt a felhalmozott készleteket – amelyek hivatalosan állami tulajdonban álltak – megpróbálta kisajátítani, a bevételeket saját kasszájába irányítani.

A textilkészletnek csak egy töredék részét adták el, de azt sem állami felügyelettel és elosztással bocsátották a piacra, hanem a West-Orient maga indult teherjárművekkel az ország számos településére és árulta a termékeket a gépkocsikról. Ezzel egyrészt kiiktatták a kiskereskedőket, akiknek veszélyeztették a megélhetését, másrészt megingatták az emberek bizalmát az ellátás folyamatosságában, hiszen nem lehetett tudni, mikor, hol és milyen árukészlettel bukkannak fel a teherautók. A forint inflálódásának veszélye szinte azonnal fenyegetővé vált.

A visszaéléseknek hamar híre ment, augusztus első napjaiban a nemzetgyűlésben is több interpelláció hangzott el a West-Orient csalásaival kapcsolatban. Sulyok Dezső egyenesen úgy fogalmazott, hogy „A gazdasági főtanács azzal a kimondott céllal alapította [a céget], hogy Belzebubbal űzi ki az ördögöt a gazdasági életből.” Beszédében megemlíti, hogy a cég alkalmazottai 1200 dolláros havi fizetést kaptak, mindezt a hiperinfláció időszakában.

A korabeli híradások szerint a West-Orient állam volt az államban, hiszen minden import rajtuk keresztül bonyolódott, de exportálni is csak úgy lehetett, ha a vállalat részesedett az üzletben. Ezzel a kommunisták nemcsak a párt gazdasági hátterét szilárdították meg, hanem a külkereskedelem államosítása előtt megteremtették az árucsereforgalom és a tőkeáramlás felett a kizárólagos felügyeletüket.

1946 őszére már olyan vehemenciával támadták mind politikai, mind közéleti vonalon a kommunisták csúcsvállalatát, hogy kénytelenek voltak felszámolni azt. De még előtte létrehoztak egy újabb kommunista pártvállalatot, az Elitex nevű céget, amelynek tulajdonosa, Schwarz Elemér korábban a West-Orientben dolgozott. A cél az volt, hogy a West-Orient birtokában lévő árumennyiséget valahogy átmentsék a pártvagyonba. Az Elitex mélyen áron alul vásárolta fel a West készleteit, ezzel többmilliós kárt okozva az országnak, és újra kockáztatva a forint stabilitását. Feljelentés nyomán a gazdasági főtanács vizsgálatot rendelt el, amelynek eredménye – nem meglepő módon – az lett, hogy semmiféle visszaélés nem történt a cég működése során. A West-Orient tevékenysége szerencsére nem inflálta el az új magyar fizetőeszközt, de intő jel volt a későbbiekre nézve: a kommunisták különböző pártvállalatokkal és a külkereskedelem felhasználásával folytatott manipulációinak sora hosszabb távon hozzájárult az ország végzetes eladósodásához.

A szerző a Tudományos Kutatóközpont tudományos főmunkatársa

Az eredeti cikk a Magyarságkutató Intézet oldalán érhető el.