A tizenhárom évvel ezelőtt, április 1-jén életbe lépett „egészségügyi reformmal” a Gyurcsány-kormány az addigi 80 ezerről 71 ezer ágyra szűkítette az aktív ellátást. A lépést akkoriban azzal indokolták, hogy az ágyak mintegy negyede kihasználatlan. Az SZDSZ-es Molnár Lajos egészségügyi miniszter közölte: a tervezett aktív ágyszám „messze elegendő” ahhoz, hogy ellássák azokat a betegeket, akiket kórházi körülmények között kell kezelni.
Eközben például bezárták az ország legnagyobb pszichiátriai intézményét, az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet.
Nem a 2007-es reformnak álcázott csonkolás volt azonban az első és egyetlen, ami a szocialisták lelkén szárad: a 2006 és 2010 közötti időszak előtt, 1994-1998 között is rengeteg kórházi kapacitást szüntettek meg a magyar egészségügyben.
A kilencvenes években a Népjóléti Minisztérium néven futó szaktárca politikai államtitkárát Kökény Mihálynak hívták, 1996-1998 között ő volt a minisztérium első embere, 1998-tól pedig az Országgyűlés egészségügyi és szociális bizottságának elnöke. Kökény Mihály regnálásának elején, 1994-ben még 98 453 kórházi ágyat tartottak nyilván Magyarországon, 1998-ra viszont már csak 83 770-et, csaknem 15 ezerrel kevesebbet. Ehhez képest Kökény Mihály most az egyik legélesebb bírálója a kórházi ágyak átmeneti (!) kiürítésének, amellyel kapcsolatban Kásler Miklós miniszter is egyértelművé tette, hogy a járvány elleni védekezés miatt van rá szükség.
Összehasonlításként: 2010 óta, a Fidesz–KDNP vezette kormányok alatti időszakban gyakorlatilag stagnált a kórházi ágyak száma (2010-ben 71 216, 2018-ban 68 112 ágyon folyt betegellátás), annak ellenére is, hogy még a kórházvezetőket tömörítő Magyar Kórházszövetség is időről időre azok visszavágását szorgalmazta. A helyzet jelenleg az, hogy a kórházi ágyak tekintetében Magyarország az egyik legfelkészültebb Európában: mind az ezer lakosra jutó 7,02-es, mind az ezer, 70 év fölöttiekre jutó ágyak számában (54,9) a harmadik legfejlettebb a magyar egészségügy a londoni NimbleFins elemzése szerint, ami az OECD, az Eurostat és a Worldometer adataira alapozott.
