Bevándorlásellenes többségre van szükség

A brüsszeli elit nem hisz semmiben, egyetlen hatalomtechnikai vezérelvük van csupán: többség minden áron — fogalmazott a Magyar Nemzetnek Varga Judit európai uniós kapcsolatokért felelős államtitkár. Szerinte lehetséges a bevándorlásellenes többség kialakulása, és az Európai Néppárt is visszatérhet eredeti gyökereihez az európai parlamenti választások után, ugyanakkor megjegyezte, hogy a néppárton kívül is van élet. A politikus hangsúlyozta, hogy olyan uniós vezetőkre van szükség, akik valódi partnernek és nem tinédzsernek tekintik a keleti és közép-európai tagállamokat.

„A Juncker-féle bizottság legnagyobb bűne, hogy politikai szervként definiálta magát” Fotó: Mirkó István

– Az uniós választásokon általában alacsony a részvétel, ráadásul minden felmérés fölényes kormánypárti győzelmet jósol, ami azt sugallhatja, hogy lefutott a verseny. Milyen érvekkel lehet voksolásra biztatni az állampolgárokat?

– El kell menni szavazni Európáért, az országért, a gyermekeinkért! Ha ez a bevándorláspárti politika folytatódik, akkor Európa teljesen megváltozik, egész más világ vár a gyermekeink­re. A bevándorlás kérdésével most van először összeurópai témája az EP-választásnak, először válik lehetségessé, hogy ne a régi elit tagjai határozzák meg az európai politikát. Ha eljut az emberekhez az üzenetünk, és valódi, demokratikus döntés születik, a választók akaratának megfelelő politika érvényesülhet. A migráció sok érzelmet felszínre hozott, amelyeket eddig a buborékban élő elit figyelmen kívül hagyott.

– Miként alakulhatnak az erőviszonyok a választás után?

– Teljesen átrajzolhatja a pártpolitikai térképet a voksolás. Fontos, hogy egyértelmű eredmény szülessen, ami mentén meg lehet szervezni egy új többséget. A Fidesz számára két vezérelv van, amiből nem engedünk: a bevándorlás elutasítása és a keresztény gyökereink fontosságának hangsúlyozása. Abban bízunk, hogy a néppárt – felbátorodva – olyan politikát folytat majd, amivel felvállalja eredeti értékeit, és nem a bevándorláspárti balliberális oldal felé közeledik. Az a probléma, hogy a brüsszeli elit nem hisz semmiben. Ez látszik Manfred Weber viselkedésén is, aki azzal a kijelentésével, hogy ha csak a Fidesz szavazataival tudna bizottsági elnökké válni, akkor nem fogadná el a megbízatást, vérig sértette a magyar választókat. Egyetlenegy hatalomtechnikai vezérelvük van csupán: többség minden áron, ami mentén bármilyen kompromisszumot megkötnek. Ez egy fontos különbség a Fidesz és a brüsszeli elit között.

– Manfred Weber vezetésével megújulhat az ön által vázolt módon a néppárt?

– Azért a tények és a matematika makacs dolgok, úgyhogy azt mondom, várjuk meg, milyen többség alakul ki az Európai Parlamentben, mekkora ereje lesz a néppártnak, milyen irányba mozdul el, és mekkora ereje lesz a Fidesznek a néppárton belül. A megújulás feltétele, hogy a néppárt nemet mondjon a bevándorláspár­tiakkal való együttműködésre.

– Nem arról van szó, hogy Webernek az elnökké választásához kell a Fidesz, de a baloldallal együttműködve a régi elitet szeretné életben tartani?

– Ha Manfred Weber kvázi nagykoalícióban gondolkodik, akkor eltaktikázza magát, mert a baloldali pártok is a hatalmat szeretnék megragadni. Vannak tervek arra vonatkozóan, hogy a szocialisták a zöldekkel és a liberálisokkal fognának össze. Komoly számolgatás megy, és a baloldal a néppárt nélkül is boldogan politizálna. A néppártnak nem szabad megalkudnia a bevándorláspártiakkal.

„A Juncker-féle bizottság legnagyobb bűne, hogy politikai szervként definiálta magát”
Fotó: Mirkó István

– Az új, bevándorlásellenes formációk, amelyek megjelentek, rendkívül sokszínű társaságot alkotnak. Lehet belőlük egy stabil blokkot kovácsolni?

– A bevándorlás mindenen átívelő kérdés, és az a fontos, hogy ebben a többség meglegyen. Az, hogy a bevándorlást megállítani akaró erők milyen frakcióban ülnek, hogy egységes tömbbe tömörülnek-e, mellékes. Bevándorlásellenes politikusok nem csak a jobboldali pártokban ülnek. Példaként lehet említeni a visegrádi országokat, amelyek kormányai noha négy különböző pártcsaládhoz tartoznak, a bevándorlás kérdésében azonos véleményen vannak. Az is egyértelmű, hogy a bevándorlásellenes politikusok és szövetségek a legfőbb célpontjai a támadásoknak. Természetesen a néppárton kívül is van élet, de az eredmények ismerete nélkül erről még nem érdemes beszélni.

– Reálisnak tűnik önnek a bevándorlásellenes többség kialakulása? Ha körbetekintünk Európában, mintha még a régi elit erői lennének túlsúlyban.

– Az Eurobarométer-felmérésekből látszik, hogy az emberek elsődleges aggodalma a bevándorlás. A nyugati polgárok is látják, hogy akik idejönnek, legtöbben nem szeretnének integrálódni, hanem inkább a saját kultúrájukat hoznák be Európába, és egy idő után megalakítják saját pártjaikat, amint erre már több példa is van. Az emberek, azt hiszem, megértették ezeket az összefüggéseket. Most azonban az a fontos, hogy ne csak véleménye legyen az embereknek, hanem mindenkinek el is kell menni szavazni! Méghozzá most vasárnap kell elmenni szavazni ahhoz, hogy elinduljon a változás. A magyar pártok között csak a Fidesz– KDNP bevándorlásellenes, minden ellenzéki párt kiszolgálja a brüsszeli bevándorláspárti politika ­érdekeit. Ha a kormánypártok minél több képviselőt tudnak az Európai Parlamentbe küldeni, annál nagyobb esélyünk van befolyásolni a döntéshozatalt.

– A következő ciklusban mit lehet tenni az EU „lopakodó jogalkotása” ellen?

– A Juncker-féle bizottság legnagyobb bűne, hogy politikai szervként defi­niálta magát. Mi azt szeretnénk, hogy térjünk vissza az alapokhoz. A bizottság egy végrehajtó szerv, és az Euró­pai Tanács – az állam- és kormányfők testülete – hozza a politikai döntéseket. Ezt az elvet kell megerősíteni, mert valóban folyamatos, felhatalmazás nélküli szuverenitástranszfert próbáltak megvalósítani, amire a legjobb példa a bevándorlás kérdése, amellyel kapcsolatban a bizottság folyamatosan új kezdeményezéseket indít. Számunkra a lényeg, hogy ne politikai bizottságnak tekintse magát a következő testület, és a vezetője ne bevándorláspárti politikát folytasson.

– Ez Manfred Weber elnökletével lehetséges?

– Várjuk meg, mi lesz ennek a folyamatnak a vége. Csak az EP-választás után lehet majd tisztán látni személyi kérdésekben. Weber nyilatkozataiból azt látni, nem úgy gondolkodik ezen a téren, mint mi, de a döntést a választók fogják meghozni, és a néppárt csúcsjelöltje, nagyon reméljük, hogy figyel rá, mit akar a többség.

– A jogállamiság számonkérése is jellemezte az elmúlt ciklust. Lehet ezen változtatni?

– Látszik, hogy a sok bizalmatlanság és egymásra mutogatás árt az EU-nak. A lengyelek és hazánk ellen, sőt most már a románok és a szlovákok ellen is fellépett az unió. Egy uszító közösséggé kezd válni az EU, ami csak szétveri az együttműködést. A jogállamiság minden európai uniós tagállam lényegéhez hozzátartozik, benne van az alkotmányukban. Ezt megkérdőjelezni csak azért, mert valaki – például a bevándorlás terén – nem a fősodor politikáját követi, elfogadhatatlan. Ez egy politikai eszköz lett, ami már egyáltalán nem alkalmas arra, amire eredetileg kitalálták.

– Hazánk 15 éve tagja az Európai Uniónak. Azóta rengeteg dolog megváltozott. Ön hogy látja ezeket a folyamatokat?

– Chantal Delsol francia filozófusnő gondolata jut eszembe, aki szerint a keleti és közép-európai országok arra az apára hasonlítanak, aki elment a háborúba, és amikor hazatért, egy más családot talált otthon. A csatlakozáskor azt hittük, a teljes szabadság és jólét világa jön, de hamar rá kellett jönnünk, a kommunizmus kódolt nyelve helyett egy újfajta – politikailag korrekt – kódolt brüsszeli nyelvet kellene megtanulnunk. A nyugatiak pedig nem számítottak rá, hogy mi ilyen hamar elsajátítjuk a játékszabályokat, és megtanulunk kiállni magunkért. Mára mi is ugyanolyan határozott eszközöket használunk a tárgyalások során, mint a régiek. A szocialista kormányok alatt más volt a módi. Mi viszont csak akkor írunk alá egy irányelvet, ha azzal Magyarország is jól jár. Azt szeretnénk, hogy olyan vezetői legyenek a jövőben az EU-nak, akik valódi partnernek és nem „tinédzsernek” tekintik a keleti és közép-európai tagállamokat. És legfőképpen Euró­pának új, bevándorlásellenes vezetőkre van szüksége, akik megvédik az uniót, a határokat, az európai embereket, a nemzeteket, és nem azon dolgoznak, hogy bevándorlókontinenst csináljanak belőle. Erről kell döntenünk most vasárnap.