Bókaysnak lenni sajátos szemlélet

A napokban ünnepli fennállásának 180. évfordulóját Magyarország első, a kontinens negyedik gyermekkórháza. Az 1839. augusztus 15-én megnyílt intézményt többféleképpen nevezték és többször is költözött, de bármilyen viharos is volt körülötte a történelem, orvosai egyetlen napig sem hagytak fel a kis betegek gyógyításával.

Az itt dolgozók generációról generációra adják át egymásnak a tudást és a hozzáállást Fotó: Kurucz Árpád

A hely azonban rövid idő alatt szűkösnek bizonyult, ezért a kórházegyesület újabb gyűjtésbe fogott, hogy egy új épületbe költözhessenek. Ez előbb a mai Szentkirályi utcában épült fel, nem kis részben annak a tekintélyes summának köszönhe­tően, ami a Kossuth Lajos és Szentkirályi Móric által szervezett osztálysorsjátékból folyt be, és amit a kórház céljaira ajánlottak fel.

A kórház 1883-ban költözött a mostani helyére, de ezalatt a 180 év alatt soha, egyetlen napra sem zárt be. Sőt Bókai János, aki a világosi fegyverletétel után külföldre kényszerült Schöpf-Merei Ágosttól vette át a Pesti Szegény Gyermek Kórház vezetését, nem csupán megőrizte, de tovább erősítette az intézmény hírét kontinens­szerte. Miként fia, a nevét már y-nal író Bókay János is, a gyermekkórház harmadik meghatározó alakja, akiről az utcát elnevezték, és akinek arcmása szintén ott látható az üvegablakon.

Schöpf-Merei, Bókai János és ifj. Bókay János a magyarországi gyermekgyógyászat meghatározó szereplői, akik nemcsak megalapozták, illetve biztosították az első magyarországi gyermekkórház hosszú távú működését, de szakmai, tudományos szempontból is úttörői voltak. Schöpf-Merei, aki elsőként írt gyermekgyógyászati tankönyvet, jelentős sebészeti beavatkozásokat végzett, és az első hazai gyermekkori altatás is az ő nevéhez fűződik.

Bókai, aki fontosnak tartotta, hogy az édesanya vagy a szoptatós dajka is a beteg gyermekkel legyen a kórházban, elsőként vont be konziliáriusokat, vagyis különféle szakterületen dolgozó orvosokat a gyógyításba.

Fia igazgatóként évről évre új eljárásokat vezetett be, neki köszönhető, hogy 1899-ben, alig négy évvel a röntgensugár felfedezése után már ebben az intézményben is volt röntgengép, és kezdeményezésére alakult meg a Magyar Gyermekorvosok Társasága, amely azóta is folyamatosan működik.

Holisztikus szemléletben

Ilyen elődök nyomdokain haladni nem kis feladat, de mint az intézmény jelenlegi igazgatója, Szabó Attila professzor fogalmaz, a múlt nem csupán kötelez, de egy nagyon komoly alapot is biztosít.

Az itt dolgozók generációról generációra adják át egymásnak azt a tudást, hozzáállást, amivel 180 éve igyekeznek dolgozni. Nagy valószínűséggel ennek is köszönhető, hogy az egészségügy egészére jellemző, főleg az ápolók körében tapasztalható munkaerőhiány itt nem érződik annyira erősen, a szakorvosjelöltek körében pedig sokszoros náluk a túljelentkezés.

– Bókaysnak lenni sajátos szemlélet – emeli ki a professzor. – Itt egyáltalán nem gond, hogy késő éjjel az ügyeletes felhív egy kollégát konzíliumra, nálunk nagyon is él az egymással szembeni kollegialitás, segítőkészség.

A mi működésünk azt is jelenti, hogy egységében – mai szóhasználattal élve holisztikus szemléletben – kezeljük a gyerekeket, beleértve szükség szerint a család pszichés-szociális támogatását is. Klinika lévén csaknem a teljes gyermekgyógyászati háttér rendelkezésünkre áll, és percek alatt összehozható olyan csapat, ami nem egy szervet, egy betegséget tud csak kezelni, hanem egységében képes látni az egész gyereket – avat be a részletekbe az igazgató.

A klinika sok területen regionális, illetve országos központként működik, és több speciális ellátási formát is csak itt végeznek az országban. Az egyik a vese-, a máj- és a tüdőtranszplantált gyerekek elő- és utógondozása, de itt foglalkoznak az összes, nem vírusos eredetű májbeteg gyermekkel is. Az országban már csak a klinikán működik kifejezetten gyermek-művese­ellátás.

Emellett a mintegy évi 90 ezer újszülött anyagcsere-szűrővizsgálatából itt végeznek nagyjából 60 ezret, és a vérvizsgálat óriási jelentőségű, hiszen abból 26 olyan betegség mutatható ki, amelyeket ha újszülöttkorban felismernek, diétával, enzimpótlással teljesen helyre is hozhatók.

A klinika koraszülött intenzív osztálya pedig, amelyet a klinika igazgatója meg is mutat, igen speciális ellátást nyújt, mert ide csak a legsúlyosabb állapotú koraszülöttek, újszülöttek kerülnek, azok, akiket műteni kell, illetve akik oxigénhiánnyal jöttek a világra. Szívszorító az inkubátorok sora és bennük az aprócska testek látványa, a gépek pityegése, a lélegeztetők monoton emelkedése-süllyedése, a szorongásnak azonban itt nincs helye, mert ezekből a csöppségekből – nincs rá jobb szó – egysze­rűen árad az életért folyó küzdelem határtalan ereje.

Előbbre lépni, még többet adni

Az elmúlt években teljeskörűen megújult a koraszülöttosztály műszerparkja, és az országban egyedülállóan személyre szabott infúziós terápiát kapnak a kis betegek. Az osztály előtt nemrég kis váróteret alakítottak ki az édesanyáknak, tárolószekrényekkel, asztalokkal, székekkel, mikrohullámú sütővel, mert bár, mint Szabó Attila fogalmaz, nagyon fontos a múlt tisztelete, de az új lehetőségek keresése is, amivel előbbre lehet lépni, többet lehet adni.

– Ezért is indult el nemrég az otthoni lélegeztetési program, ami azoknak segít, akik folyamatosan lélegeztetésre szorulnak, és eddig kórházban kellett feküdniük. De nálunk végzik a rekeszpacemaker-beültetést is, ami bizonyos esetekben még a lélegeztetési programban részt vevő gyerekeknek is megoldást jelent. A pacemaker ez esetben nem a szívritmust szabályozza, hanem a rekeszizmot folyamatosan ingerelve a tüdő összehúzódását, kitágulását segíti – magyarázza az igazgató, miközben végigvezet az idén átadott sürgősségi centrumon.

A főbejárattól jobbra és balra találhatók a legmodernebb belgyógyászati, illetve sebészeti sürgősségi betegellátó egységek, kulturált váróval és betegtájékoztatási rendszerrel. Ottjártunkkor éppen egy riadt tekintetű kislányt hoz a mentő, a gyerek elesett a biciklivel, de talán nagy baja nincs, mert nem kell bevinni a sokktalanítóba. Ez tulajdonképpen egy mini intenzív osztály, ahol a defibrillátortól kezdve az ultrahangkészüléken át az EKG-ig és a lélegeztetőkészülékig minden van, még azonnali diagnosztikai eszközpark is rendelkezésre áll.

Mint megtudom, a sürgősségi centrum négy év alatt ­80-90 százalékban a Bókay Gyermekklinikáért Közhasznú Alapítvány támogatásával, pályázati forrásokból és adományokból újult meg.

Amikor felvetem, sokan kritikusan fogadják, amikor a kórházak adománygyűjtésbe fognak, mert az a véleményük, hogy az egészségügy fejlesztése állami feladat, a professzor két szempontra is felhívja a figyelmet. Az egyik, hogy mint a gyermekkórház történetéből napnál világosabban kiderül, az egészségügy mindig is fontos célterülete volt a közadakozásnak, a másik, hogy a világ minden részén, a nagyon gazdag államokban is igen komoly a civil támogatás az egészségügyben. Az alapvető körülményeket, felszereléseket természetesen a fenntartónak, működtetőnek kell biztosítania, de ha az intézmény szeretne annál is szebb, minőségibb körülményeket, ahhoz bizony mindenütt több kell. Ezért is figyelik a klinikán folyamatosan a pályázati lehetőséget, és amire lehet, „rámozdulnak”.

Az intézmény infrastruktúrája egyébként jórészt még az előző vezetés alatt megújult, most fűtés-korszerűsítés és bizonyos mértékű klimatizálás zajlik. Hosszabb távon azonban mindenképpen új, XXI. századi infrastruktúrára van szükség – mondja Szabó Attila. Ez pedig a Semmelweis XXI. fejlesztési terv alapján egy közelmúltban született kormányhatározat szerint meg is valósulhat majd az egyik szomszédos telken, amelyet a családbarát gyermekgyógyászat fejlesztési céljára megkapott az egyetem.

A Semmelweis Egyetem I. számú gyermekklinikájának igazgatójától végül azt is megkérdeztük, vajon a gyerekgyógyászatban mennyire érvényesül az a tendencia, hogy lehetőség szerint csak a valóban kórházi kezelésre szoruló páciensek kerüljenek kórházba. – A gyerekgyógyászatban ez, ha lehet, hatványozottan igaz. Egyrészt a gyerekek gyorsabban, jobban gyógyulnak a felnőtteknél, és a kórképek döntő többsége néhány órán, egy-két napon belül meggyógyul. Náluk is az a törekvés, hogy minél rövidebb ­ideig kelljen kórházi körülmények között tartani a kicsiket.

Gyereknek, szülőnek is az a legjobb. Szerencsére a gyerekgyógyászat minden tekintetben sokat fejlődött az elmúlt 180 évben, amikor nem voltak még modern gyógyszerek, eljárások.

Ami viszont nem változott, az a hírnév, amit az első magyar gyermekkórház ez alatt a csaknem kétszáz esztendő alatt is megőrzött. Nemcsak magas szintű gyógyító munka és három nyelven is kiemelkedő medikusoktatás, de nagyon komoly kutatómunka is zajlik, több nemzetközi hírű kutatócsoporttal, amivel „a Bókay” napjainkban is az európai gyermekgyógyászat élmezőnyébe tartozik.