Miközben a pedagógusok egy része profi előadóművészeket megszégyenítő kiállásával pillanatok alatt leveszi a lábukról a diákokat, mindannyian ismerünk olyanokat is, akik verhetetlen tárgyi tudásuk ellenére valahogy mégsem értenek igazán a gyerekek nyelvén, és nehezen érik el, hogy a tanulók figyelme ne kalandozzon el az órán.
A fiatalok egyre feljebb és feljebb tolódó ingerküszöbével bizony nem könnyű lépést tartani, már rég nem elég, hogy a tanár kiáll a tábla elé elmondani a mondókáját. Ám szerencsére egyre több a nyitott gondolkodású, kreatív pedagógus, aki fontosnak tartja a játékosságot az órán, és szeretné bővíteni az eszköztárát.
Ehhez pedig már szakszerű segítséget is igénybe vehetnek, az idén ugyanis megjelentek olyan pedagógusképzések, amelyeket színházak, társulatok kínálnak tanároknak. Mert szerintük az improvizációnak nem csak a színpadon van helye.
Elsősorban általános iskolai tanítók, tanár szakos főiskolások és egyetemisták képességeit fejlesztik ezeken a foglalkozásokon
Fotó: Juhász Éva
– Színházunk az idén először indított drámapedagógiai műhelysorozatot, mert szeretjük és fontosnak tartjuk a színházi nevelést, illetve a konkrét tanulási területtel megtervezett drámajátékot. A foglalkozás saját élményű játékokra épül, alapvető célja, hogy az osztálytermi, frontális oktatási formák helyett olyan játszható helyzeteket, szerepjátékokat kínáljon, amelyek egyszerre felszabadítóak és kreatívak.
A pedagógus kiléphet a hagyományos tanári szerepből, játékmester lehet vagy éppen a diákjai játszótársává válhat, ezáltal jobban megérthetik a gyerekekkel egymást – magyarázza lapunknak Zalán János, a Pesti Magyar Színház igazgatója. Mint mondta, a rögtönzésre épülő játékok során a hagyományos tanári attitűdök határát igyekeznek tágítani.
Elsősorban általános iskolai tanítókat és tanár szakos pedagógusokat várnak, de a köznevelésben, illetve az andragógia terén dolgozók közül is bárkit szívesen látnak. – Ha abból indulunk ki, hogy a tanárok megbontják a padsorokat, körbeülnek, végre fizikailag is egy szintre kerülnek a gyerekekkel és egymás partnereivé válnak, akkor nyugodtan mondhatom, hogy bárki bármikor élhet a drámapedagógia eszközeivel.
A lényeg, hogy lépjenek ki az alá- és fölérendeltségből. Ezek a gondolkodási modellek bármilyen iskolás életkorban használhatók, és nem tantárgyhoz, hanem témákhoz, életkori problémákhoz és döntési helyzetekhez rendelhetők. Az osztálytermi játékok segíthetik a beszélgetést, az önkifejezést, az egymás iránti empátia fejlődését, ráadásul a csoportmunka türelemre és egymás iránti figyelemre késztet. A tetejében még szórakoztató is – hangsúlyozta az igazgató.
A négyalkalmas, összesen 16 órás műhelymunka 20-25 fős csoportokban zajlik, a képzést Tóth Cecília, a színház audionarrátor szakembere, egyben színházpedagógusa, valamint Egervári György és Kálócz László színházpedagógusok tartják, de a munka során több ismert, neves színművésszel, rendezővel is találkozhatnak a résztvevők. Minden alkalom a színház egy-egy konkrét előadásához kapcsolódik.
Hasonló kezdeményezésbe fogott a Momentán Társulat is, ők harmincórás továbbképzésre várják a vállalkozó kedvű pedagógusokat. Boldoghy Borbála, a társulat tagja kiemelte: a résztvevőknek az improvizáció életszemléletét szeretnék átadni, a pedagógusok spontaneitását, rugalmasságát fejleszteni.
– Az improvizációs játékok csapatmunkára nevelnek, fejlesztik a kommunikációs, előadói készségeket, a történetmesélést, a kritikus gondolkodást, a hibázáshoz való pozitív viszonyulást, nem beszélve arról, hogy a felhőtlen játék élménye önmagában is feltöltődést biztosít, amire nagy szükségük van a pedagógusoknak.
Szerintünk a mai világban különösen fontos, hogy kreativitásra neveljük a diákokat, hiszen a robotizáció miatt átalakulnak a munkakörök, foglalkozások fognak eltűnni, ezért az érvényesüléshez a korábbinál sokkal nagyobb szükség van a kreativitásra. Mellesleg olyan játékokat is kínálunk, amik konkrétan az írás, olvasás és számolás tanítását segítik – emelte ki Boldoghy Borbála.
A képzés nem akkreditált, de a vonatkozó kormányrendelet szerint a pedagógusok hétévente bármilyen képzést beszámíthatnak harminc óra erejéig a kötelezően előírt továbbképzési keretükbe.
Az idei, az alsós tanítókat célzó tanfolyam után a társulat később felső tagozatos, majd középiskolai tanároknak is indítana képzéseket, korosztály-specifikus gyakorlatokkal. – Távlati tervünk mindenképpen az, hogy az improvizáció általánosan is megjelenjen a pedagógusok képzésében, nemcsak a köznevelésben, hanem a felsőoktatásban is – fűzte hozzá a szakember.
