A Bayer Zsolttal folytatott, számos témát érintő beszélgetés során Dörner György, színházi pályafutásának régi korszakaira emlékezve, felvázolta a kommunizmus retrospektív képét is:
– Az új kommunisták a régi kommunistákkal harcoltak, ez a bolsevizmus sajátja.
Szóval a nemzetköziek, azok ilyenek, egymást nyírják. Az természetes, hogy aki nem közéjük tartozik, azt nemhogy nyírják, hanem egyszerűen ölik, ez a történelem.
Szerencsére mi egy kicsit később születtünk ahhoz, és így nem haltunk bele a kommunizmusba. Volt, aki belehalt, és ölni nagyon sokféleképpen lehet. Nem csak úgy, hogy elveszed az életét. Úgy is lehet ölni, hogy belehajszolod a halálba. Rengeteg ilyen színészi pálya és egyáltalán művészi pálya van, amelynek halál lett a vége, pedig nem kellett volna.
A művésznek sikerült az egyetemes, mindenkori kommunista szervezetek működési mechanizmusát egyetlen mondatba sűríteni:
– Itt valami olyan, kétes értékű összetartás van a bolsevikok közt, amit meg lehet tanulni egyébként bárkinek, sőt, én véleményem szerint ebben a tekintetben tanulásra szorulok.
A Kossuth-díjas színművész a tehetség megszerzéséről és megtartásáról folytatott eszmefuttatása közben hidegvérű profizmussal fogalmazta meg a népben, nemzetben gondolkodó és a globalista (ahogy ő fogalmazott: nemzetközi) ember közti különbséget:
– A tehetség az idő múltával elillan. A tehetség, ha nem gondozzák, és valami egyre satnyuló lelkiséggel párosul, az bizony nem tesz jót. Gondozni kell, mint egy virágot, egy növényt. És erre való például az istenhit. Az nagyon tud segíteni.
A nemzetközi ember az olyan, mint a testben a sejtek közötti állomány. Igazából sehol nincs otthon; megvan a maga funkciója, de nagyon szeretné átvenni az egészséges sejt működésének irányítását is. Szeretne diktálni az egészséges sejtnek, pedig annak a Jóisten diktál.
A lélek nekik egy agyban lejátszódó vegyi folyamatot jelent. Egy vonalnak rendkívül nehéz elmagyarázni, hogy milyen egy gömb. A nemzetközi ember az vonal: nem tudja, mit jelent a lélek. […] Így aki elindul ezen a vonalon a tehetség felé, az pillanatok alatt el tudja azt veszíteni. Ez a nemzetközi emberrel rendszeresen előfordul.
Nem tudod elmagyarázni annak, aki nem tud nemzetben gondolkodni, hogy mi az a nemzet, mi az, hogy patriotizmus. Nem tudod. Nem érti.
A tehetség így nagyon hamar elveszik, és a helyébe lép valami más. A hatalom, a pénz és a jövő kiválasztásának lehetősége.
Ezt egy nagyon kedves barátom mondta még anno:
A bolsevik nem szeret versenyezni – még ha ebben benne van a nyerés lehetősége is –, hanem a zsűriben szeret ülni. Csurka Istvánról van szó. Tökéletesen eltrafálta az igazságot.
Az SZFE-ügy körül kialakult tüntetést frappánsan és találóan foglalta össze a Kossuth-díjas színművész:
– Nem kell misztifikálni ezt, azt hiszem a kulturális kormányzatnak tenni kell a dolgát és passz. Nem kell, hogy érdekelje mindenféle nyivákolás. Hogy egy klasszikust idézzek: „Megunják, hazamennek!”
A teljes adás alább megtekinthető:
