Pedagógust és diákot egyaránt próbára tett az iskolabezárás, a legnehezebb talán mégis az első osztályosoknak volt, akik alig szokták meg az óvodához képest hatalmas váltást jelentő iskolai napirendet, nem sokkal később máris önálló munkavégzésre kényszerültek. Alsós tanítókat kérdeztünk arról, hogyan oldották meg a rendkívüli időszakot az írni-olvasni még nem tudó korosztályban, válaszaikból pedig az derült ki: lesz mit ismételni a következő tanév elején, de óriási lemaradások azért nincsenek.
– Amikor márciusban bejelentették, hogy az iskolák távoktatásban folytatják a tanítást, sok időnk nem volt arra, hogy felkészüljünk. Leginkább a gyakorláson volt a hangsúly, ezeket játékos feladatokkal online, videóchat vagy más formában megoldották a kollégák. Én személy szerint videóhíváson keresztül tanítottam a gyerekeket – mesélte lapunknak Kovács Péter, a Nemzeti Pedagógus Kar tanítói tagozatának elnöke, kiemelve: egy ilyen helyzetben különösen fontos, hogy a kicsik értelmi és érzelmi világát egyaránt karbantartsák.
– Sokat számított, hogy a tanulók online kapcsolatban láthatták egymást és mesélhettek a mindennapjaikról – jegyezte meg. Mint mondta, első lépésben felmérték, kinek milyen technikai felszereltsége van otthon és hogyan lehet megoldani, hogy senki ne maradjon hátrányban. Ahol nem volt hozzá eszköz, ott papíralapon folytatták. – Az biztos, hogy a következő tanév elején hosszabb időre lesz szükség, hogy felmérjük, mennyire volt hatékony az így megtanult tananyag. Elképzelhető, hogy lesz, amit át kell venni újból – fűzte hozzá.
Az alapok már megvoltak
A legnagyobb kihívás az egyensúly megtalálása volt: haladni a tananyaggal, fenntartani a gyerekek érdeklődését, ugyanakkor figyelembe venni a lehetőségeket, nem túlterhelni a családokat – vélekedett a Magyar Nemzetnek a kispesti Vass Lajos Általános iskola első évfolyamán tanító Ostrowskiné Papp Éva. Elmondása szerint idén a szokásosnál egy kicsivel kevesebb anyagot végeztek el, a hangsúlyt inkább a szinten tartásra helyezték.
– Mivel az iskolazár nem a tanév elején ért minket, az alapokat már leraktuk az online oktatás megkezdésének idejére. A gyerekek kialakult szokásrend birtokában voltak. Készítettem a szülőknek is tanulásmódszertani segédletet, és könnyebbséget jelentett, hogy már korábban is napi szinten használtam a digitális technikákat, tehát nem volt idegen az ilyen jellegű ismeretszerzés. Biztos tudás birtokában vágunk neki a második évfolyamnak. Ugyanakkor a rögzítés, bevésés, az ismeretek automatizálása, így nagybetűk írása, helyesírás-szövegértés fejlesztése, kifejező olvasása következő tanévre marad – magyarázta a tanítónő.
Kiemelte azt is, hogy nagy feladat volt a gyerekek motiváltságának fenntartása, elérni, hogy a tanulás ne váljon „mumussá”. A kicsik ezért rendszerint valamilyen kerettörténet meséibe ágyazva kapták a feladatokat, a megértést pedig szemléltető kisfilmekkel, egyéni magyarázatokkal is támogatták. – Minden beküldött feladatot kijavítva, megjegyzésekkel, magyarázatokkal kiegészítve küldtem vissza. Emellett személyre szóló egyéni értékeléseket, útmutatást, javaslatokat, dicséreteket is küldtem rendszeresen mindenkinek
– sorolta. Rámutatott, hogy ősszel kiemelten kell figyelni közösségépítésre, hiszen az első osztályban rendkívül jelentős szocializációs folyamat a járvány miatt megszakadt.
Elmaradt a csapatépítés
Elsősorban érzelmileg volt igazán megterhelő a digitális munkarend a legkisebbeknek – erre hívta fel a figyelmet Miklósi Szilvia, a Megyeri Úti Általános Iskola tanítója is. Szerinte a gyerekek és szülők egyaránt jól vették az akadályokat, de az osztályok közösségformálására a következő időszakban több energiát kell fordítani. – Az első évfolyam végére már igazi csapattá kovácsolódtak volna a diákok. Ez most nem tudott maradéktalanul megvalósulni, még ha online térben találkoztak is egymással a gyerekek. Ennél a korosztálynál elengedhetetlen a személyes kontaktus, éppen ezért sok valós idejű, online órát tartottunk, és szívből reméljük, hogy ősszel a szokott módon indíthatjuk a tanévet – magyarázta Miklósi Szilvia.
A digitális munkarend főleg érzelmileg volt megterhelő
Fotó: Kurucz Árpád
Jelezte: abból a szempontból szerencsés időben jött a korlátozás, hogy márciusra már az elsősök is megismerték az összes betűt, szereztek valamennyi gyakorlatot az olvasásban, írásban. Matematikából megismerkedhettek az összeadással és a kivonással, számfogalmuk a tanult számkörben kialakult, és erre már lehetett építkezni. – Az én osztályomból senkinek nem kell megismételnie a tanévet, ettől függetlenül, ahogyan szoktuk, ismétléssel kezdünk majd. Ha szeptemberben digitális rend lépne életbe, az sokkal komolyabb nehézségeket okozna a pedagógusoknak és a leendő elsősök családjának is – fűzte hozzá.
Elismerés a szülőknek is
– Nálunk az online oktatást informatika szakos pedagógusokból álló munkacsoport készítette elő, akik az iskola bezárásának első estéjén elkezdték a munkát, az első online munkanapon így már az előkészített stratégiai döntéseket egyeztethettük. Azt mondhatom, iskolánk pedagógus közössége jelesre vizsgázott, a rendkívüli helyzetben példaértékű csapatmunka alakult ki – folytatta Hamzáné Szita Ilona, a Megyeri úti Általános Iskola intézményvezetője.
Hozzátette: az iskola alapítványának adományozott információtechnológiai eszközökből támogatni is tudták a nehéz helyzetben lévő pedagógusokat és tanulókat, ötven laptopot adtak kölcsön. A szülők helytállását pedig jelképesen, oklevéllel hálálták meg, hiszen – ahogy fogalmazott – szülői támogatás nélkül a digitális oktatás bizonyára nem lehetett volna sikeres. Kiváltképp a kicsiknél, akiktől még nem várható el az önálló munkavégzés. Az igazgatónő beszámolt arról is, hogy a szociálisan hátránnyal küzdő családoknál egyéni megkeresést és telefonos kapcsolattartást alkalmaztak, ahol pedig kérdésessé vált a biztos továbbhaladás, és a szülők kezdeményezték, ott engedélyezték az első évfolyam megismétlését.
– A kicsik tudásszintjét digitális eszközökkel a távolból rendkívül nehéz felmérni, ez most többnyire elmaradt. A tanév máskor is a meglévő tudásszint mérésével kezdődik, így most is a méréseket követően jelöljük ki a fejlesztés céljait. A gyerekek differenciált fejlesztésére bizonyára nagyobb hangsúlyt kell majd fektetni. Az mindenesetre biztos, hogy a krízishelyzet óta másként tekintünk a XXI. század kihívásaira. Az eddig tervezett informatikai feladatok súlya felértékelődött. Intézményvezetőként jó érzéssel tekintek vissza az elmúlt időben történt változásokra és összefogásra, amely egyértelmű fejlődésre adott lehetőséget a közösségünknek – zárta szavait.
