Mire a népdalelőadást felváltja az Ai Se Eu Te Pego technóváltozatára táncoló tornacsoport, addigra egy kisebb társaság a szimulátort fedezi fel magának. Egyikük ki is próbálja, harsány nevetések közepette irányítja képzeletbeli gépét. Kobály Edvárdot érdekelné is a repülés, meg a sereg is. Ananászfrizurájú cimborája állával bök felé egyet és úgy mondja: „hát per pillanat nem is állsz messze tőle”. A mozdulatból úgy tűnik, Edvárd felnyírt hajára céloz, de nem, egészen másról van szó. A 17 éves fiú ugyanis kettős állampolgár, a kárpátaljai Técsőről származik. Elmondása szerint ő nem fél a behívótól, „valamilyen szinten érdekelné is”, hogy mi zajlik a kelet-ukrajnai hadszíntéren, de az otthoniak bizony aggódnának emiatt. Rendszergazdának készül, de ha nem sikerülne befejezni az iskolát, akkor belépne hivatásos katonának.
„Hát lezuhantam, azért szállok ki” – ezt már egy szemüveges, feketére festett hajú lány mondja vidáman az egyik toborzó honvédnek, aki meggyőzi, próbálja meg még egyszer letenni a gépet. Barátai kicsit türelmetlenek már, de megvárják a lányt, akinek tetszett a repülés, és a honvédségtől sem riadna vissza. A srácok már nem ilyen lelkesek, egyikük például csak akkor lépne be, „ha a Hajni is tényleg menne” a katonákhoz. Nevetve állnak tovább nézelődni, Hajni például tíz perc múlva már egy bank prospektusait lapozgatja elmélyülten.
Egy ősz hajú úr viszont ugyanilyen lelkesen nézegeti a sereg kiadványait. „Nosztalgiázom kicsit, mindig is légügyi mániákus voltam” – mondja, közben egy hátizsákos fiú szórólapokat, újságot nyalábol fel, sőt még egy HM-logós sapkát is vesz. Opre Bence Tiszavasváriból érkezett, autószerelőnek tanul. Sok barátja dolgozik különböző beosztásban a seregnél és sokuknál nem „B terv” volt a katonaság alakulata, hanem „A”.
