Itt a vízimentő. Miben segíthetünk?

Kagylóvágás, darázscsípés, hőguta, fejsérülések és fulladás – a Balaton partján ilyen esetekkel találkoznak a leggyakrabban a vízimentők. Az egyik legveszélyesebb szórakozásnak az utóbbi időkben a vízibiciklizés bizonyult a tavon, mert ezekkel a járművekkel a mélyebb vizű szakaszokra is el lehet jutni, miközben nincsenek rajta mentőeszközök.

Komoly elméleti és gyakorlati vizsgákon esnek át azok, akik nyaranta többek között a strandokon is vigyáznak ránk Fotó: Havran Zoltán

„Csend van. Hatalmas csend. Napok óta a társam. Ülök egy széken, hallgatom az óra másodpercmutatóját, és tompán érzékelem az elmúlt perceket. Lassan múlik az idő. Aztán felállok. Húz egy ismeretlen erő. Húz befelé egy kis szobába, ahol nem is olyan régen még fény volt, zongoraszó és élet.” Így kezdődnek a sorai egy gyászoló édesanya nyílt levelének, amely a kisfia elvesztéséről szól. A kamasz fiú egy balatoni fürdőzés áldozata lett. A gyerek a testvérével tekert ki egy vízibiciklivel, de többé nem tért vissza élve a partra. Sajnos a helyszínre siető vízimentők sem tudtak segíteni. Az édesanya nem hibáztat senkit, de azt kéri, hogy legyenek mentőfelszerelések az ilyen eszközökön is, mint a hajókon, mert ezek segítségével talán megakadályozhatók lennének a tragédiák. A kérését támogatják a vízimentők is, akik évente több hasonló esettel találkoznak.

A kagylóvágástól a fulladásig

Somogyi Júlia napjai egész nyáron munkával telnek, pedig még egyetemre jár. Öt évvel ezelőtt, tizennyolc évesen döntött úgy, hogy vízimentő lesz. Azóta a Balaton partján tölti a nyarat, napi tíz-tizenegy órás szolgálattal. A balatonkenesei strandon találkozunk, ahol most kevesebb a vendég, mert hétköznap van, a nagy hőség elől sokan bemenekülnek az árnyat adó fűzfák alá. Júliának nem mindig ilyen nyugodtak a napjai, a zsúfoltabb időszakokban többször kell segítenie, a hőség miatt több idős ember is rosszul lesz, ha sokáig fekszik a napon.

Naponta történnek kisebb balesetek is, a kagylóvágástól a darázscsípéseken át a sportbalesetekig, nemrég például a röplabdapályán fordult ki valakinek a válla, mentőt kellett hozzá hívni. A kisebb sebeket még a vízimentő is elláthatja, de mindig meg kell várni a szakembert. Sajnos előfordulnak súlyosabb esetek is, főként a vízen.

– Néhány napja egy kislányt hozott át az édesapja hozzám egy közeli szabadstrandról – meséli Júlia. – A gyerek beugrott az alacsony vízbe, és beverte a fejét. Visszanyerte az eszméletét, de nem emlékezett semmire, kivörösödött az arca. Azonnal ki kellett hívni a sürgősségi mentőhajót, az Országos Mentőszolgálat embereit és a rendőrséget is. Az ilyen ugrálásokból ugyanis súlyos sérülés, bénulás is lehet.

Júlia az elmúlt napokban kétszer is találkozott ilyen esettel, hiszen sokan a mólóról, csónakból, vízibicikliről ugranak fejest a vízbe anélkül, hogy felmérnék a mélységet, és megvan a baj. Vannak, akik viszont úgy eveznek be a mélyebb szakaszokra vagy alszanak el besodródva a gumimatracon, hogy még úszni sem tudnak, így nagy veszélybe kerülhetnek.

A legtöbb gond azonban a vízibiciklizéssel van. Ezeken a járműveken ugyanis nincsenek mentőeszközök, pedig olyan messzire be lehet velük menni a Balatonba, mint egy kishajóval. Vannak gyerekek, akik beugranak róluk a mély vízbe, pánikba esnek és elmerülnek. Júlia elmondása szerint öt évvel ezelőtt is történt ilyen haláleset, de legutóbb tavaly vesztette így az életét egy kisfiú. Előfordult olyan is, hogy hárman is a tóba ugrottak és menteni kellett őket, de csak egy vízimentő volt a parton, egyszerre három embert azonban senki sem tud kihúzni. A vízi baleseteknél sajnos az újraélesztés sem lehet mindig sikeres.

– Ezért is fontos mindenkinek elmondani, hogy vegyen fel mentőmellényt vagy karúszókat, ha nem tud úszni és beljebb merészkedik a tóba. Ne tartsák ezt cikinek, mert annál sokkal többet ér az életük – hangsúlyozza Júlia, miközben a part mentén kikötött katamaránjához érkezünk. A mentők nagyjából óránként tesznek a katamaránokkal úgynevezett prevenciós szolgálatot a vízen, vagyis figyelmeztetik a bójákon kívül úszókat a veszélyekre.

– Másodfokú viharjelzésnél elvileg tilos lenne a vízbe menni, de sok strandon engedélyezik ebben az időszakban is a pancsolást, ami fokozza a kockázatot. Szerencsére azonban a katamaránnal gyorsan a mentés helyére lehet érni a part közelében, a könnyű karbonevezőkkel egy fél percbe sem telik eljutni a fürdőszakasz végéig.

Megjegyzi azonban, hogy van, amikor a katamarán is kevés a partközeli mentéshez. Többször előfordul egy évben, hogy a parton jelentik, valaki eltűnt. Ilyenkor élőláncot kell felállítani az emberekből, és elkezdeni a keresést. Jobb esetben az illető előkerül a szárazföldön, a strandon, de előfordul, hogy nem.

– Ebben a szezonban Balatonfenyvesen is volt egy ilyen kutatás, de amikor megtalálták, sajnos már nem volt életben az eltűnt személy – idézi fel a legutóbbi tragédiát. Hozzáteszi, hogy az ilyen esetek szerencsére ritkák, a mentések sikeresek, ha időben oda tudnak érni a helyszínre. Ez köszönhető a vízimentők felkészültségének is. Legalábbis a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltóegyesületnél dolgozóknak komoly vizsgákon kell átesniük, mielőtt kimehetnek a partra, és évente meg kell újítaniuk az ezt igazoló kártyáikat.

Minden esőcsepp egy tűszúrás

Az egyesületnél a vízimentővizsga nem könnyű, az elméleti teszt mellett tíz olyan gyakorlati feladatból áll, amelyeket általában csak a jelentkezők fele tud teljesíteni – tudjuk meg Andréka Árontól, akivel már egy mentőhajón találkozunk. Áron ma már vízimentő-oktató és hajóvezető-vizsgát is tett. Ő durrantja be a motort, miután beszállunk a hajójába, hogy elinduljunk a megelőző ellenőrzésre. A Lomac típusú hajó gumipárnái nagyokat ugrálnak a hullámokon, csak negyven kilométeres sebességgel haladunk, mégis az az érzésünk, száguldunk a vízen.

Áron vezetés közben beszél tovább a vizsgáról. A jelentkezőknek sok mindent kell teljesíteniük, ha vízimentők akarnak lenni – mondja. A feladatok között szerepel 400 méteres kombinált úszás, eközben uszonnyal végre kell hajtani mentőúszást is. Ezután kétszáz méter ruhában úszás, eszközös mentés, víz alatt úszás jön, ezt követi száz méter úgynevezett babavontatós úszás, egy negyven-ötven kilós bábut kell „kimenteni”. Az egyik fő feladat a parti riasztások gyakorlása kétszáz méter futással, úszással, majd újra futással. A vizsga „koronája” pedig a közvetlen társmentés gyakorlása, amikor az oktatót kell szakszerűen kihúzni a vízből.

Komoly elméleti és gyakorlati vizsgákon esnek át azok, akik nyaranta többek között a strandokon is vigyáznak ránk
Fotó: Havran Zoltán

Áron egyébként testnevelő tanár, de ő is végigjárta a ranglétrát, strandi mentőből lett segédoktató, majd oktató és hajós vízimentő. A társának, akivel a hajón szolgál, szintén nem volt ismeretlen a vízi élet, amikor úgy döntött, hogy vízimentő lesz. Tóth Kristóf tizennégy évig volt versenyúszó, mégis minden évben leteszi a vizsgát, ­mielőtt hajóba száll. És hogy miért tölti az összes nyarat szolgálattal, azt röviden fogalmazza meg. – Ez szerelem – mondja határozottan. – Aki belekóstol, nem nagyon tudja abbahagyni.

A két vízimentő között egyszerű a munkamegosztás a hajóban, ha menteni kell, Áron vezeti a hajót, Kristóf pedig ugrik. A jármű a riasztás után egy perccel indul, az érkezés ideje a helyszínre legfeljebb két-három perc lehet. Az egyesületnek két sürgősségi mentőhajója van, amelyeknek hetente kétszer-háromszor akcióba kell lépniük, de nemcsak a tavon, hanem a parton is segíteniük kell, ha hívják őket. Ehhez már komolyabb eszkö­zeik is vannak, mint a katamaránokon. A mentőmellények és a mentőgyűrűk mellett használnak például olyan hevedert, amit a bajba került ember derekára kötnek, hogy ezzel vontassák a hajóba.

Kristóf a hajószekrényből elővesz egy dobózsákot is. Ezt karnyújtásnyira lehet hajítani a mentésre ­szoruló ember mellé, aki belekapaszkodhat a zsákba, és az ehhez rögzített felúszó kötél segítségével kimenthető. A hajón van még búvárbója is, amivel kijelölik azt a pontot, ahol az eltűnt személyt kell keresni majd. A mentőknek uszonyuk és védősisakjuk is van. Utóbbi a nagyobb viharokban lehet hasznos.

– Egy égszakadásban minden esőcsepp olyan, mint egy tűszúrás. A sisak plexije viszont megvédi a szemet és segíti a jobb látást is – mondja a védőeszköz előnyeiről Andréka Áron.

Van azonban, amikor a legfelkészültebb mentő is tehetetlen. Áront például tavaly riasztották Balaton­aligára, ahol egy tizenöt éves fiú merült el a vízben. A testvérével mentek ki a tóra vízibiciklivel, a fiú a hínáros mély vízbe ugrott, megijedt, és már nem tudott kijönni. A mentők megtalálták, kiemelték, de az életét nem tudták megmenteni. Az ilyen esetet a mentőnek is nehéz feldolgoznia. Az is szomorú és bosszantó, hogy Áron szerint valószínűleg mindez nem történt volna meg, ha az idősebbik testvér valamilyen eszközzel, például mentőgyűrűvel tudott volna segíteni.

Kristóf, Áron és az egyesületük több tagja, például a Dunán szolgáló sürgősségi mentőhajó és személyzete azonnal megjelent a Hableány sétahajó katasztrófájánál is, mert, ahogy mondják, ez a szolgálat nem csak az adott munkaidőszakra szól. Ha szükség lehet rájuk, mennek, és felteszik a megszokott kérdést: Vízimentők vagyunk, miben segíthetünk?

Szabályozatlan szabályozottság

Az Áron által is említett, Balaton­aligán elhunyt kisfiú édesanyja tavaly levélben fordult a lehetséges illetékesekhez Áder János köztársasági elnöktől kezdve a minisztériumokig, hogy alkossanak jogszabályt arról, legyen kötelező a mentőeszközök használata a vízibicikliken, de eddig ez nem rendeződött. Idén az asszony nyílt levelet is közreadott erről az egyik közösségi portálon, és sokan támogatták, például a Vízimentők Magyarországi Szakszolgálata és Önkéntes Tűzoltóegyesület is. Hogy ez miért nem kötelező, arról megkérdeztük a Belügyminisztériumot, de azt a választ kaptuk, nem illetékesek.

A kérdésein­ket elküldtük a közlekedéspolitikáért felelős Innnovációs és Technoló­giai Minisztériumnak is, de lapzártánkig tőlük sem érkezett válasz. A vízibiciklizésnek ugyanakkor már léteznek jogszabályi előírásai, még ha nem is tartják be azokat. Egy neve elhallgatását kérő kölcsönzős vállalkozótól megtudtuk, hogy mivel a vízibiciklizés gyakorlatilag fürdésnek minősül, ezért csakis kijelölt fürdőhelyen szabad használni ezeket az eszközöket. Ennek megszegése a helyszínen 5–50 ezer forint bírságot von maga után. Ha valaki feljelentést is tesz a szabálysértésért, 150 ezer forintra is büntethetik a renitenseket. A tilalom a viharjelzéseknél is érvényes. Hat éven aluli vagy tizenkét éven aluli, úszni nem tudó gyermek csak felnőtt felügyelete mellett fürödhet és vízibiciklizhet. Ezt azonban nem mindenki tartja be – ismerte el a vállalkozó.

Tilos vízibiciklivel hajóútban, kikötők, hajóállomások vonalán közlekedni. Az Aligán meghalt fiú viszont már idősebb volt, mint tizenkét éves, és nem járt a tilosban, tehát nem korlátozhatták a közlekedését.

A vízimentők szerint nem ártana szabályozni azt sem, hogy egy partszakaszon hány kollégájuknak kell munkát adniuk az üzemeltetőknek. A szabadstrandokon például nem kötelező a vízimentős biztosítás, a fizetős helyeken pedig nehéz meghatározni, mekkora partszakaszra hány ember szükséges. Azonban nem ártana mindenhol egy embernél többet alkalmazni vízimentőnek.