Maruzsa Zoltán felidézte: az 1823-ban alapított, a második világháború után bezáratott gimnázium újraindítását 1989-ben a kommunizmus európai bukása tette lehetővé.
A nagyhírű iskola újranyitása mérföldköve a magyar oktatáspolitikának, hiszen „ezzel vette kezdetét a szabaddá váló országban az egyházi oktatási rendszer újraépítése” – mondta az államtitkár, hozzátéve, hogy ez a folyamat a mai napig tart.
Kitért arra: mára a gimnáziumok 26 százaléka egyházi fenntartású. Ezek az intézmények szakmai teljesítmény terén képesek felvenni a versenyt az állami intézményekkel, sok esetben jobb eredményeket is érnek el azoknál. Az erkölcsi, szellemi nevelés terén pedig vitathatatlanul erősebbek, mint az állami gimnáziumok.
A mai világban az erkölcsi nevelés legalább olyan fontos, ha nem fontosabb mint a szakmai eredményesség – tette hozzá Maruzsa Zoltán.
Az evangélikus gimnázium 1823-ban a Deák téren kezdte meg működését, 1864-ben költözött a Sütő utcába, majd 1904-ben a Városligeti fasorba. Az iskolát 1952-ben – a kommunista pártállam egyházat visszaszorító politikájának keretében – államosították, 1953 és 1989 között az Országos Pedagógiai Intézet működött a helyén.
A rendszerváltás idején az egyházak közül elsőként az evangélikus egyház kapta vissza államosított oktatási intézményét. Harminchét év szünet után, 1989. szeptember 2-án indulhatott újra az oktatás az iskolában, miután erről 1988 szeptemberében megállapodott a Magyar Evangélikus Egyház a Művelődési Minisztériummal.
A Márton napi ünnepség keretében Ordass Lajos-díjjal tüntették ki Zászkaliczky Péter nyugalmazott lelkészt és Prónay Sándor-díjjal Bencze Gábor kántor-karnagyot.
Az elismeréseket Fabiny Tamás, az MEE elnök-püspöke és Prőhle Gergely, az MEE országos felügyelője adta át.
A lelkészeknek adható Ordass Lajos-, illetve a laikusok számára létrehozott Prónay Sándor-díjat évente egy-egy embernek ítéli oda az MEE országos presbitériuma.
