Bántalmazás, klikkesedés, kiközösítés, zaklatás, csúfolódás – konfliktusok végeláthatatlan sorát kell megoldani nap mint nap az iskolákban, miközben a pedagógusok kezében sokszor nincs megfelelő eszköz, az iskolapszichológusok pedig leterheltek és nincsenek napi szinten jelen minden iskolában.
Jármi Éva, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának adjunktusa, az iskolapszichológiai tanszék oktatója lapunk kérdésére elmondta: 2015-ben készült utoljára reprezentatív felmérés az iskolai bántalmazásról.
Egy felmérés szerint a tanulók között gyakori a fizikai bántalmazás, a gúnyolódás és a kiközösítés
Fotó: 123RF
Akkor a felső tagozatosokat vizsgálták, és az derült ki, hogy a tanulók között az enyhe fizikai bántalmazás (például lökdösés), ennek verbális formája (gúnyolódás, megalázó megjegyzések) és a kiközösítés fordul elő legtöbbször.
A szakember rámutatott arra is, hogy az iskolapszichológiai ellátás területileg óriási eltéréseket mutat. Míg Budapesten, Csongrádban és Hajdú-Biharban (többnyire a képzőhelyek környékén) nincsenek gondok, addig Nógrádban, vagy Fejérben egy-két kolléga működik csak iskolapszichológusként.
Nem ritka, hogy egy szakember egy egész tankerületet vagy egy szakképzési centrum összes iskoláját egymaga látja el. Egyéni terápiák helyett ezért hatékonyabb, ha csoportfoglalkozásokat tartanak a pszichológusok, illetve a tanárokat segítik új módszerek megismerésében, hogy a pedagógusok tovább tudják vinni az osztályokba a javasolt konfliktuskezelési módszereket – fogalmazott Jármi Éva.
A bullyingellenes programok adaptációjával foglalkozó szakember kiemelte: az ENABLE program (European Network Against Bullying in Learning and Leisure Environments: európai hálózat a bullying ellen oktatási és szabadidős környezetben) 2017/18 lezajlott kísérleti bevezetése után, amelyben 56 osztály vett részt, ma már országosan, térítésmentesen elérhető.
Az Oktatási Hivatal (OH) gondozásában működő nemzetközi kezdeményezés célja az iskolai környezetben és azon kívül online és offline előforduló zaklatás és agresszív megnyilvánulások megfelelő kezelése, csökkentése.
A 6–11. osztályos kamaszoknak szóló program a gyerekek szociális és érzelmi készségeit fejleszti, illetve erősíti a közösségben a bántalmazásellenes normák kialakulását, ezáltal akadályozza meg a bántalmazás előfordulását.
Tíz foglalkozásból áll, melyeket az osztályfőnök és/vagy az iskolapszichológus tart, de tanári kézikönyvek, óratervek, szülői segédletek is kapcsolódnak hozzá, amelyek gyakorlati tudnivalókat tartalmaznak arról, hogy a konfliktusos szituációban mit mondjon, hogy reagáljon, miként avatkozzon be a felnőtt. Mindezt bárki letöltheti, de szerencsésebb, ha a foglalkozásokat megvalósító pedagógus, iskolapszichológus vagy iskolai szociális munkás harmincórás, akkreditált továbbképzésen sajátítja el a technikák szakszerű alkalmazását, ami a helyi pedagógiai oktatási központokon keresztül térítésmentesen elérhető, akár teljes nevelőtestületeknek.
Évek óta működik már az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) által létrehozott Iskolai Konfliktus-tudásközpont nevű portál is (Iskon), ahonnan szintén ingyen tölthetők le játékos, beszélgetős feladatok, csoportfoglalkozáson bevethető helyzetgyakorlatok a fiatalabb korosztálynak. Ugyanitt megtalálható a konfliktuskezelésben élenjáró iskolák elérhetősége is, így a tanárkollégák közvetlenül is segítséget kérhetnek egymástól jó gyakorlatok megismerése céljából.
Néhány iskola külsős segítséget is igénybe vesz az elfogadó és támogató közeg megteremtéséhez. Ilyen támogatást jelent az egyelőre még kevéssé elterjedt iskolai coaching, amely során egy külsős tréner, illetve coach tart foglalkozásokat a diákoknak és tanároknak, sőt a szülőket is bevonják. A pozitív kommunikáción és megoldásközpontú szemléleten alapuló kurzusok nemcsak a diákok közti konfliktusok előfordulását szorítják vissza, de tanulási zavarokon, beilleszkedési problémákon is segítenek.
– A két leggyakoribb eset, amivel megkeresnek, a tantestület összetartásának növelése, valamint az osztályközösségen belüli konfliktusok rendezése (például klikkesedés, verekedés, kiközösítés). De a fentiek mellett számos probléma esetén segíthet a coaching, legyen szó magatartási, tanulási, koncentrálási nehézségekről vagy a motiváció növeléséről.
A coaching maga egy olyan gondolatébresztő, kreatív, partneri együttműködés, egyfajta segítő beszélgetés, amely arra inspirálja az ügyfelet – aki lehet gyerek vagy felnőtt, egyén és csoport egyaránt –, hogy a legtöbbet hozza ki önmagából személyes és szakmai szempontból – hangsúlyozta lapunknak Göntér Mónika megoldásfókuszú coach és tréner, a Solutionsurfers Magyarország munkatársa, aki szerint legfőbb eredmény a szemléletváltozás.
– A cél mindig a barátságos, biztonságos és támogató közeg kialakítása, amelyben a tagok képesek a másik erősségeire figyelni, arra, amit már tud, amit jól tesz, észrevenni a fejlődés kicsi jeleit is, és azokat visszajelezni, egymásról a jót, illetve a jó szándékot feltételezni, partneri viszonyt kialakítani, tiszteletben tartani a másik nézőpontját – fogalmazott.
Az osztálytermi foglalkozásokról elárulta: az egyik, gyakran alkalmazott csoportos feladat a pozitív pletyka, amelynek során a másik háta mögött, ám a füle hallatára pletykálnak a résztvevőről. A pletykálók arról beszélgetnek (miközben a társuk nekik háttal ülve fülel), hogy a harmadiknak milyen erősségei vannak, mit szeretnek, értékelnek benne, mi az, amiért jó, hogy ő is a csapat tagja.
Felidéznek olyan konkrét eseteket, amikor az illető valamit különösen jól csinált vagy amit szívesen eltanulnának tőle. – A gyakorlatban mindenkire sor kerül, tehát mindenki hallja magáról a pozitívat. Ha jól megalapozunk ennek a gyakorlatnak, akkor ez minden résztvevőnek nagyon megerősítő élmény – jegyezte meg a tréner.
Gyakori gond a gyerekek körében terjedő erőszak, aminek visszaszorítását célozza a szociális és érzelmi készségek fejlesztése (képünk illusztráció)
Fotó: 123RF
Sikerrel alkalmazza a technikát a kecskeméti Piarista Gimnázium, Kollégium, Általános Iskola és Óvoda, ahol a Göntér Mónika által tartott workshop a diákoknak és az oktatóknak is újdonsággal szolgált. – Bár a piarista oktatási gyakorlatban nagyon ott van a személyesség, a partneri viszony, azért a hazai oktatási rendszerben még mindig inkább a poroszosság jellemző.
A megoldásfókuszú szemléletmód engem rávezetett arra, hogy felismerjem, a pozitív visszajelzések nem az erősségeim, egyszerűen azért, mert én is úgy szocializálódtam, hogy ami jó, azt nem kell külön észrevételezni, mert az a normális.
Most már, ha dolgozatot javítok, akkor nem a hibákat jelzem pirossal, hanem inkább a jó válaszokat pipálom ki. Kicsivel több munka nekem, de jobb érzés a diákoknak – osztotta meg tapasztalatait lapunkkal Telek Péter Pál tagozatvezető tanár.
