– Baloldali bírálói szerint ön gazdagodik a Mathias Corvinus Collegium (MCC) átalakítása kapcsán. Mit szól a vádakhoz?
– Szemben a 2009-es válsággal, amikor a baloldal stratégiája az volt, hogy megszorításokat alkalmazva kivonták a pénzt a humán szektorokból, mi a koronavírus-járvány okozta nehézségek ellenére is több forrást biztosítunk a nemzetstratégiai szempontból fontos területekre. Az oktatás esetében például nagyjából megduplázzuk a felsőoktatásra szánt forrásokat, illetve több mint ezermilliárd forintot fordítunk az oktatási infrastruktúra fejlesztésére, amivel a középmezőnyből Európa élmezőnyébe kerülünk a GDP-arányos ráfordítás terén. Ezen túlmenően, az MCC esetében egy olyan intézményrendszert fejlesztünk, amely kifejezetten a legtehetségesebb fiatalok képzésével foglalkozik az általános iskolás kortól az egyetem végéig, sőt azután is. A tehetséges magyar fiatalok így olyan képzéshez, nemzetközi kapcsolatrendszerhez, karrierlehetőségekhez férnek hozzá, amelyet más intézmény révén nem tudnának elérni. A baloldalnak mégis mindössze annyi a mondanivalója, hogy ne tegyük ezt, mert bizonyára sötét üzelmeket folytatunk. Ők azok, akiknek annyi elképzelésük van a felsőoktatás átalakításáról, hogy „Csak az Orbán-kormány ne csináljon semmit!”. Talán nem véletlen, hogy az ő holdudvarukba tartozó értelmiségiek is egyre gyakrabban beszélnek arról, hogy a baloldali politikusokat nem lehet komolyan venni.

Fotó: Kurucz Árpád
– Miért tartja előnyösnek az alapítványi struktúrát, amelynek részeként fejlesztik az MCC-t és több egyetemet is?
– A baloldal a saját korábbi politikájából kiindulva privatizációról beszél, ahol az állami vagyon magánvagyonná válik, de itt ennek éppen az ellenkezője történik. Közérdekű vagyonkezelő alapítványok jönnek létre, amelyek a kapott vagyonelemeket csak azon célok szolgálatára fordíthatják, amelyeket az alapításkor a törvényben rögzített a jogalkotó. Az átláthatósági követelményrendszer sokszor szigorúbb is, mint az állami intézmények esetén, a kuratóriumi tagok pedig felelősséget vállalnak azért, hogy a forrásokat a közcéloknak megfelelően használják fel. Nyugat-Európában számos hasonló alapítvány létezik, sőt a legjobb amerikai egyetemek is ebben a formában működnek. Ezeket az 1800-as évek második felében komoly állami vagyon juttatásával éppen úgy hozták létre, mint ahogy most a magyar állam teszi az új alapítványok esetén.