Nem díjazták a kísérletet

Nagy részük kemény kritikákat fogalmazott meg.

Bár az első és a második osztályos matematika-tankönyvről a pedagógusok 40 százaléka mondta, hogy szívesen használná jövőre is, a kilencedikesre már csak 10 százalék mondta ezt. Egyben utóbbi volt a tanárok által leginkább elutasított könyv is a 26 közül: a megkérdezettek 50 százaléka mondta, hogy egyáltalán nem kívánna tanítani belőle jövőre. A jelentés szerint a pedagógusok többségének nem tetszett, hogy a tankönyv a korábbiakhoz képest szokatlan módon építette fel a tárgyalandó leckéket. A tananyag struktúráját áttekinthetetlennek és aránytalannak tartották, nem látták a logikát a felépítésében. Sőt, sokszor év elején kellett olyan ismereteket alkalmazniuk a gyerekeknek, amelyekkel csak később foglalkozik a tankönyv. Példaként említették az egyenletekkel megoldandó szöveges feladatokat, amelyeket az egyenletek tanítása előtt kellene elsajátítani a diákoknak. A helyzet hasonlóan rossz a 10. osztályos matematikakönyveknél: csak a tanárok 12 százaléka tanítana belőle jövőre, míg a megkérdezettek 46 százaléka egyáltalán nem.

A magyar nyelv és kommunikáció könyvek értékelése is elég negatívnak bizonyult. Az ötödik, a hatodik, a kilencedik és a tizedik osztályos tankönyveket átlagosan a tanárok 15,5 százaléka szeretné jövőre is használni. – A pedagógusok úgy látják, a könyv szövege túl terjedelmes, sűrű, tömör, nem elég átlátható, nehéz kiemelni belőle a lényeget – szól a kritika például a tanárok mindössze 10 százalékának tetszését elnyerő hatodikos könyv esetén.

Lapunk összesítése szerint a legnépszerűbb a 26 vizsgált tankönyv közt a második osztályos olvasókönyv lett: a pedagógusok 61 százaléka tanítana belőle a következő évben is. A tanárok többsége úgy vélte, a tananyag tartalma lehetőséget ad a differenciálásra. A legkevésbé elutasított pedig a hatodikos erkölcstankönyv volt: a tanárok mindössze 6 százaléka nem akart tanítani többé belőle, igaz, 72 százaléknyian viszont csak akkor használnák, ha átdolgoznák.

A 9–10. osztályos szakiskolásoknak szánt közismereti tankönyv II. része sem lett kifejezetten népszerű a tanárok között: 25 százalékuk mondta, hogy jövőre is tanítana belőle, 50 százalékuk akkor, ha átdogozzák, 25 százalék pedig egyáltalán nem. Az erről szóló OFI-összefoglaló elismeri: a tanárok és a diákok egyaránt helytelenítették, hogy a könyv eltér a szakközép-iskolai tananyagtól. Nem látták a tankönyv szerzőinek elképzelését a tananyag felépítéséről és a kimenetről sem, ráadásul minden tantárgy (matematika, természetismeret, kommunikáció-magyar, történelem-társadalomismeret) esetében egyenetlennek tartották a leckék színvonalát. Jól mutatja a közismereti könyvvel kapcsolatos véleményeket, hogy például a kutatásban részt vevő pedagógusok egy ötfokú skálán 2,7-re értékelték azt, mennyire biztosítja a tankönyv a diákok személyre szabott tanulását, 3,1-re, hogy mennyire kelti fel az érdeklődésüket, és 3,2-re, hogy a tankönyv mennyire hatékonyan támogatja a tantárgy eredményes tanítását. A tanulmány szerint a tanárok többsége és a továbbtanulást ambicionáló diákok nem értenek egyet az alacsony közismereti óraszámmal a szakiskolában; volt olyan visszajelző, aki szerint a rendszer megváltoztatása érdekében „fontos lenne lobbizni”.