Nincs jobb mérés a felvételinél

Szinte minden évben felmerül, hogy a központi középiskolai felvételire elegendő-e a 45 perc tantárgyanként, illetve könnyűek vagy nehezek-e a feladatok. A lapunk által megkérdezett gyakorló pedagógusok véleménye megoszlik a kérdésről, de abban egyetértettek, hogy szükség van egy bizonyos nehézségi szintre, mert különben nem lehetne eldönteni, hogy egy-egy diáknak melyik iskolában van a helye.

Budapest, 2013. január 19. A fővárosi Budai Középiskola négyosztályos gimnáziumi évfolyamaira jelentkező diákok töltik ki az egységes írásbeli felvételi vizsga feladatlapjait 2013. január 19-én. Január 18-án megkezdődtek a középfokú beiskolázás központi írásbeli vizsgái. Országosan a 9. évfolyamra 59 300-an, a hat évfolyamos gimnáziumokba csaknem 6000-en, a nyolc évfolyamos gimnáziumokba pedig mintegy 4600-an jelentkeztek. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt Fotó: Szigetváry Zsolt Forrás: MTI

Kitért arra is, hogy túlságosan sokat sem érdemes gyakoroltatni a gyerekkel ezeket a feladatsorokat, mert akkor torz lehet a mérés, ami pedig azt eredményezheti, hogy a diák nem a szintjének megfelelő iskolába kerül.

Koncz Levente szólt arról is, hogy vannak szülők, akik a felvételi előtt egy hétre kiveszik a gyermeküket az iskolából, hogy a felvételire gyakoroljanak. Ezt azonban nem tartja helyesnek: a gyereknek tehetnek rosszat, ha nem a valódi képességeit méri a felvételi, és később emiatt kudarcok érhetik.

Mint mondta, egy másik kockázata is van annak, ha a szülők túl komolyan veszik a felvételit: a nagy tét agyonnyomhatja az ehhez nem szokott tanulót, aki aztán mélyen tudása alatt teljesít. – Mint mindenben, ebben is az arany középút javasolt. Érdemes gyakorolni, de nem kell túlzásba vinni – tette hozzá a szakember.

– A magyar nyelvi feladatsor hasonló volt az előző évekhez – hangsúlyozta Katonainé Pataki Katalin, a debreceni Szoboszlói Úti Általános Iskola magyartanára. A szövegértési, szövegalkotási és gondolkodási képességekről, valamint az íráskészségről kellett számot adni a gyerekeknek. Mint mondta, ezek megfeleltek az életkori sajátosságaiknak.

Szólt arról is, hogy az egyes feladatok gyors döntési és lényegkiemelő képességeket kívántak meg a diákoktól, a korábbi években elsajátított nyelvi, kommunikációs és helyesírási ismereteket kellett beépíteni a feladatok megoldásába a felvételizőknek.

– Nem a lexikális tudáson volt a hangsúly, hanem inkább készségeket mért a felvételi. Ilyen volt például az elhelyezés időrendben, a véleményalkotás, a következtetések levonása – fejtegette.

Kérdésünkre, elegendő volt-e a háromnegyed órás időkeret, a tanárnő elmondta: azoknak a diákoknak, akik gyakoroltak a vizsgára, elegendőnek kellett lennie.

Fülöp Katalin, az Óbudai Árpád Gimnázium magyartanára viszont úgy látja, hogy a két meglehetősen hosszú szövegértési feladat miatt, ami megterhelő volt a diákoknak, nem volt könnyű időben befejezni a vizsgát.

Hozzátette viszont, hogy a felvételi célja nyilván a szelektálás, ezért szükség van nehezebb feladatokra is, ám az is szempont lehetne, hogy a gyerekek nyugodtabb körülmények között írják meg a feladatsort.

Lapunk megkereste a felvételivel kapcsolatban az Oktatási Hivatalt is. Kérdésünkre azt válaszolták, hogy a feladatlapok nehézségéről közvetlen visszajelzéseket nem kaptak.

A tanároktól, szülőktől a vizsgadolgozatok javításáról szintén alig érkezett kérdés vagy tisztázó szándékú érdeklődés. Ismertetésük szerint az összesített eredményekből jól kivehető, hogy a feladatsorok megfelelően teljesítik azt, amiért készültek, azaz jól szórnak (megfelelően tesznek különbséget a tanulók közt), így hatékonyan segítik a felvételiztető középiskolákat a felvételi rangsorok kialakításában.

Kedvezőnek látják, hogy a mindegyik évfolyamon elért átlagteljesítmények országos szinten egyenletes eloszlást mutatnak. Kiemelték, hogy a felvételi eljárás feladata, hogy a jelentkezőket szükség és az adott középiskola igénye esetén rangsorolja.

A rangsorolás nem képzelhető el – időben és minőségben – egy minden résztvevő által hibátlanul megoldható feladatsorral – vélekedik az Oktatási Hivatal.