A Kárpát-medencei nagymintás ifjúságkutatás részletesen foglalkozik a fiatalok érdeklődésével, közéleti aktivitásával, ideológiai, politikai nézeteivel. Segítségével képet kaphatunk a fiatalok demokráciafelfogásáról, választói magatartásukról, politikai preferenciáiról, a nemzeti identitás bizonyos kérdéseiről és a társadalmi problémákhoz, illetve csoportokhoz való viszonyulásukról is – fejti ki Székely Levente, a kutatás vezetője arra a kérdésre, hogy hogyan tudunk közelebb jutni a fiatalok politikához és közélethez való viszonyulásának megértéséhez. Az eddigi kutatások eredményeiből kiderül: jóval többet várunk a fiataloktól, mint amit a valóság mutat.
Eltérő fókusz
Az ifjúság egészére ugyanis általánosságban a politikai passzivitás jellemző, igaz, az Aktív Fiatalok Magyarországon Kutatócsoport felsőoktatási hallgatókra vonatkozó legutóbbi kutatása megállapította, hogy a hallgatók aktívabbak és jobban meg tudják fogalmazni a politikai nézeteiket, mint korábban. – Az egész fiatal társadalom – ami alatt klasszikusan a 15–29 éveseket szoktuk érteni – ugyanakkor inkább apolitikus, vagyis nem a politikai és közéleti kérdések töltik ki a mindennapjaikat. Hogy ez sokszor nem így tűnik, annak az lehet az oka, hogy a politikusok, szociológusok és újságírók körében éppen erre a területre esik a fókusz – mutat rá Székely Levente. A következő ifjúságkutatás éppen ezért vizsgálni fogja néhány politikus, ismert médiaszemélyiség jelentőségét, az ifjúságkutató szerint azonban nem lenne meglepő, ha egy-egy amerikai filmsztár sokkal fontosabb szerepet töltene be a fiatalok életében, mint egy országos vezető politikus.
A rendszerváltás óta fokozatos életszínvonal-növekedés ment végbe Kelet-Közép-Európában, és miközben néhány országban úgy ért véget a kommunizmus, hogy nem volt mit enni, ma már tömve vannak a boltok.
– Szociológusként erősen koncentrálunk a marginalizált, rossz helyzetben lévő társadalmi csoportokra, de az igazság az, hogy a társadalomnak egy jó része többé-kevésbé elégedett a helyzetével – jelenti ki Székely Levente, hozzátéve: az ifjúsági életszakasz ráadásul olyan igazán fontos dolgokról szól, mint hogy kik vagyunk és kik akarunk lenni, kivel kössük össze az életünket és tervezzük a közös jövőt, így viszonylag kevés szerep jut a politikának.
Stratégiai távolmaradás
A fiatalok körében nagyon alacsony azoknak az aránya, akiket konkrétan érdekel a politika. Egy egytől ötig terjedő skálán a politikai érdeklődésük átlaga bőven három alatt van. Ezzel szemben ha azt vizsgáljuk, hogy mennyire érdeklődnek az internet, a sportok vagy a művészet iránt, egyértelműen magasabb számot kapunk. – A kvalitatív kutatásaimból azt szűrtem le, hogy sok fiatal gondolja úgy, hogy nem ért a politikához, ezért inkább távol marad tőle. Fókuszcsoportos kutatásokból az is kiderült, hogy
ami manapság leköti a fiatalokat, az leginkább a digitális világ, a közösségi média, a kütyük világa, ez az, amiben otthon vannak, amihez nagyon értenek, és erre tanítják a szüleik generációját is
– magyarázza az ifjúságkutató. Vagyis a fiatalok számára a politika világa nem annyira érdekes, nem úgy, mint a közélet.
Székely Levente szerint ugyanis a politika és a közélet elválik egymástól. – A politika szó pejoratív jelleget hordoz, a fiatalok szeme előtt a pártpolitikai csatározások jelennek meg, vagyis
a témát nemcsak a konfliktus miatt kerülik, hanem azért is, mert egyszerűen nem tudják, hogy kinek adjanak igazat
– véli. Ha valaki pártatlan egy témában, vagy nincs még megszilárdult értékrendszere – márpedig a fiatalok körében az identifikáció folyamata társadalmi szempontból még nem feltétlenül zárult le – akkor világnézeti képlékenysége miatt totális zavarba kerülhet. – Képzeljük el, hogy egy fiatalnak ellentétes politikai oldalak érveit meghallgatva kell döntenie arról, hogy hogyan álljon például a Kínához való közeledés-távolságtartás kérdéséhez. Olyan mértékű információs zaj vesz körül minket és olyan nagy erőfeszítést követelne meg az embertől, hogy mindent maradéktalanul megismerjen és a józan ész alapján hozzon döntést, hogy nem éri meg annyi energiát pazarolni – magyarázza a kutatási igazgató. – Ezért aztán jó stratégia azt mondani, hogy én ehhez nem értek, vagy ezek a témák nem is annyira fontosak.
Elszigetelt lázadók
Az online tér és a közösségi média fontosságát nem lehet túlhangsúlyozni.
– Azt látjuk, hogy a hírfogyasztás jó része a közösségi média által vezérelt, és nem kizárólag a fiatalok esetében, ezért egyértelműen számít, hogy rajtunk kívül álló mechanizmusok hogyan finomhangolják a hírfolyamunkat.
Ha valaki naponta huszonötször találkozik olyan tartalmakkal, amelyek bizonyos kérdésekben egyoldalúan érvelnek, akkor egy idő után, ha az illetőnek nincs megszilárdult ideológiai nézete, elraktározódik ez az érvelés a gondolkodásában – hangsúlyozza Székely Levente. Jelenleg a választók körülbelül egyharmada bizonytalan pártállású. A választások szempontjából sokkal inkább ők lehetnének a mérleg nyelve.
Ugyanakkor az ifjúságkutató kétli, hogy egy átlagos első szavazó racionális mérlegelés alapján adja le első szavazatát, főként, amíg nem önfenntartó, utána ugyanis már sokkal fontosabbá válik az, hogy egy-egy párt mit ígér például a családtámogatás vagy az adórendszer szempontjából.
– Az elmúlt évtizedben egyetlen olyan téma volt, amire azt lehet mondani, hogy volt erős ifjúsági jellegzetessége és kiterjedt hatóköre is egyben, ez pedig a klímamozgalom
– mutat rá a kutató. Habár főként fiatalok vettek részt a Critial Mass nevű mozgalomban, tüntettek telefonjaikat a magasba tartva az internetadó ellen vagy képviselték a radikális, magyar gárdás vonalat, Székely Levente szerint ezek mind egymástól elszigetelt esetek voltak, masszív határokkal. A legutóbbi magyarországi és ifjúsági vonatkozású politikai megmozdulás a Színház- és Filmművészeti Egyetem ügyével kapcsolatos október 23-i tüntetés volt, ahol a sok fiatal résztvevő ellenére sem lehet azt mondani, hogy ez a fiatalok tüntetése volt. Nem pusztán azért, mert az eseményen minden korosztály képviseltette magát, sokkal inkább azért, mert a sok fiatal nem azonos a fiatalok közül sokakkal, azaz nem az ifjúság mint társadalmi csoport megmozdulásáról van szó.
A klímamozgalomnak sikerült egyedül globális méretűvé fejlődnie erős generációs jelleggel, ahol zömmel fiatalok vonultak utcára a világ számos nagyvárosában. A klímamozgalom hatásával kapcsolatban komoly várakozásokkal élhettünk, azonban a közbejött koronavírus-járvány kifogta Greta Thunberg vitorlájából a szelet, pedig tagadhatatlan, hogy nagyot ment – teszi hozzá.
Nincsenek sokan az új belépők
A legtöbb párt manapság is igyekszik megnyerni a fiatal szavazókat, de felmerül a kérdés, miről szól valójában ez a verseny. – Amikor a 2016-os adatokat felvettük, volt egy párt, amelyik éppen akkoriban plakátolta tele az országot azzal, hogy a fiatalok körében ő a legnépszerűbb. A kutatási adatok azonban ezt nem igazolták vissza – meséli Székely Levente, majd hozzáteszi: vagyis abból, hogy mit mond a politika bizonyos társadalmi csoportok mobilizálhatóságáról, éppen a politika érdekvezéreltsége miatt gyököt kell vonni.
A fiatal generációk megszólítása elképesztően feszíti a politikai szereplőket, ami természetes, hiszen a különböző márkák is azon fáradoznak, hogy minél több fiatal fogyasztót tudjanak megragadni.
Adott márkának – és most a politikai pártot is nevezhetjük márkának – az a legnagyobb törekvése, hogy minél fiatalabb korban ragadja meg és tegye elkötelezetté a fogyasztót. Az újdonságok és a divattrendek is felülről lefelé, valamint a fiataloktól az idősebbek felé terjednek. – Vagyis, ha sikerül elkötelezett fogyasztóvá tenni a fiatalokat, ők a terméket trendivé fogják tenni és előbb-utóbb az idősebb generáció is megszólítható lesz általuk. Hogy ez ideológiák, normák és értékek esetében is működik-e, már kérdéses – jegyzi meg a kutató.
Viszont egy fiatal hiába gondol bármit, ha nem megy el szavazni, az szinte semmit nem ér a politikai matematika szempontjából.
– Márpedig a szavazói hajlandóság mutat különbségeket
– hívja fel a figyelmet a kutató. A tapasztalatok szerint az idősebbek sokkal inkább mennek el szavazni, és a választás napján csak a szavazatok száma számít, nem az, hogy a szavazatot ki adta. Székely Levente szerint inkább azt kell megnézni, hogy mekkora tömeget jelentenek a választásba belépő, első választó fiatalok. A KSH Mikrocenzusa alapján azok a 12 és 15 év közötti fiatalok, akik 2018-ban még nem szavazhattak, valamivel több mint 390 ezren vannak. Ha a 2018-as, a teljes választói populációra vonatkozó 70 százalékos részvétellel számolunk, akkor is csupán 270 ezer szavazatról beszélhetünk, azonban az aktivitás életkori sajátosságait figyelembe véve reálisabb 50 százalék körülire becsülni a részvételt. Így szűk 200 ezer voks érkezhet az első szavazóktól, ami a nagyjából öt és fél millió szavazatra tekintve nem olyan jelentős mennyiség.
Megélik a szabadságot
A kutatásból az is kiderül, hogy a fiatalok fele sajátjának fogadja el szülei politikai nézeteit, mert, szemben saját maguk tájékozatlanságával, a szülőket általában politikai szempontból tájékozottnak tartják. A 2016-os eredmények azt mutatják, hogy tízből nyolc fiatal legalább egyik szülője politikai nézetével egyetért, vagyis minden jel arra utal, hogy a status quo őrzése benne van a fiatalság attitűdjében. Felmerül a kérdés: hol van a lázadó nemzedék?
– Lázadás helyett sokkal inkább lázadásokról beszélhetünk a fiatalok körében – világít rá Székely Levente. Nem egy téma ural mindent, a többit háttérbe szorítva, hanem több irány van jelen, és ezek megosztják a fiatalokat is.
– Másrészt nehéz dolog lázadni egy olyan világban, ami alapvetően jó.
A legtöbb fiatal otthon lakik, a szülei biztosítják megélhetését, finanszírozzák tanulmányait, a szórakozás számtalan lehetősége rendelkezésre áll, mi értelme lenne lázadni? – teszi fel a kérdést, hozzátéve: okostelefonnal a zsebben nem igazán érünk rá filozofálni, az élet nagy dolgain gondolkodni. Ma a fiatalok azt csinálnak, amit akarnak, sokféle formában megélhetik a szabadságukat. A társadalom egyre kevésbé kényszerít rájuk kemény szabályokat, így nincs miért lázadni, a kis lázadások pedig nem tudnak összeállni egy egésszé. – Az idősek nyitottak a fiatalok gondolkodásmódjára, de politikai vezetőnek nem feltétlenül fogadnának el fiatal személyt. Ha azonban egy idősebb politikus fiatalokkal veszi körül magát, azzal ő is fiatalosabbnak, energikusabbnak tűnhet – véli Székely Levente. Az üzenet pedig ma is ugyanaz: a fiataloké a jövő.
