A Corvin-negyednél később már egy cigány asszonnyal találkozunk. Előtte egy kiskocsi, tele virággal. A nőnek most van engedélye, de nem volt ez mindig így. Ő ötvenezres bírságot emleget, állítása szerint még most is néha elmegy közmunkára, mert – utal mély sóhajtások közepette a közteresekre – volt, hogy „a pofátlanok naponta négyszer is megbüntettek”.
Két órán belül harmadszor is látjuk a szakállas rózsaárust, ezúttal a népligeti aluljáróban kiabál. Akkor hallgat csak el, amikor egy tagbaszakadt közterület-felügyelő lép hozzá. Kollégája épp egy kartondobozokon ücsörgő csokoládéárus adatait írja fel. Hamar képet is kapunk a hatósági árképzés esetlegességéről is, a közteres férfi ugyanis ezt kiáltja oda kolléganőjének: – Mennyit adtál neki Kriszti, tízet? Hangereje pontosan ugyanolyan, mint az aluljárót reggelente ellepő árusoké.
