Kizökkent az idő – mondhatnánk Hamlettel, a jog nyelvén viszont vis maior helyzetbe került a világ a koronavírus-járvány globálissá válásával.
A vis maior olyan, előre nem látható, rendkívüli körülmény vagy esemény, amely nem elhárítható. Ide tartoznak bizonyos politikai események (forradalom, háború, hadmozdulatok, puccs, fegyveres felkelés, az alkotmányos rend összeomlása stb.), természeti csapások (földrengés, árvíz, tornádó, cunami, meteoreső stb.), járványok (lepra, spanyolnátha, most a koronavírus stb.), terroresemények vagy egyéb rendkívüli körülmények (sztrájk, közüzemi kimaradás stb).
A vis maior fennállása mentesít bizonyos, normális időkben természetes jogi kötelezettségek alól.
Ám annál inkább megnövekszik, mondhatni ezerszeresére növekszik az erkölcsi kötelezettségek fontossága, amelyek minden emberre érvényesek, különösen a közéletben, politikában aktív személyekre, kormányra, pártokra, politikusokra.
A próbák ideje ez. Az az idő, amikor igazából megmutatkozik egy ember, egy politikus, egy párt vagy kormány erkölcsi tartása vagy annak teljes hiánya, az erény vagy a hitványság. Országos, illetve globális járvány idején csak az élet védelme számít, minden más csak utána jöhet. S nemcsak fegyelmezett cselekvésre, életvitel-változtatásra van szükség, hanem a politikai-közéleti szereplők esetében fegyelmezett mondatokra, nyilatkozatokra, amelyeknek mind-mind az embertársaink iránti szolidaritást kell kifejezniük.
A próbák ideje ez: ha most politikusok, pártok képtelenné válnak arra, hogy a politikai és a pártérdek elé helyezzék az élet védelmét, ha most politikusoknak és pártoknak fontosabb a politikai ellenségük besározása és a politikai előnyszerzés, akkor rájuk máskor sem lehet számítani soha és semmiben. Ha valaki most, a világjárvány idején egoista és gyűlölködő, az kiírja magát a bármely szinten is partnernek tekinthető közszereplők közül – egyszer s mindenkorra!
És most lássuk és emlékezzünk: a napokban a DK és a Momentum egyes politikusai ebbe az erkölcsileg minősíthetetlen kategóriába kerültek.
Dobrev Klára és a DK: március 12-én a DK sajtótájékoztatóján kijelenti, hogy a kormány inkompetens, a kormány bebizonyította, hogy nem tud kormányozni. Miközben egy ország látja, hogy a kormány és a miniszterelnök, akárcsak az árvíz idején, ura a helyzetnek, döntései szakszerűek, időben születnek, s erőteljes hasonlóságot mutatnak a környező országok kormányainak intézkedéseivel. Tehát: vagy minden európai ország kormánya inkompetens, vagy – s ez a helyzet – Dobrev Klára hazudik (férjéhez képest akár délelőtt is), a politikai haszonszerzés érdekében. Mérhetetlen felelőtlenség az egyébként hatékonyan működő kormánnyal szemben bizalmatlanságot kelteni egy olyan válsághelyzetben, amikor a bizalmatlanság pánikhangulatot és beláthatatlan következményű káoszt eredményezhet, veszélyeztetve emberek életét. Mélységesen sajnálatos, hogy Dobrev ezt nem fogja fel, miként a férje sem. De nem feledjük el.
Vágó István (DK): nem értem, hova zuhant a valaha sokak által kedvelt műsorvezető. Egy fake news alapján – mely szerint nem végeztek el egy vírustesztet egy fertőzésgyanús emberen –, képes volt azon „viccelődni”, hogy a kormány a vírusteszteken spórol, mert az az érdeke, hogy kevesebb nyugdíjas legyen az országban. Ez nem vicc, Vágó István! Vágó teljesítményét inkább nem minősíteném, mert az ennek kapcsán feltoluló jelzők nem tűrnek nyomdafestéket.
Donáth Anna (Momentum): azon bosszankodott az ATV-ben, hogy micsoda szerencséje volt Orbán Viktornak, hiszen az első Magyarországon regisztrált koronavírusos beteg iráni volt, nem magyar vagy olasz, így a kormány folytathatja migránsellenes politikáját. Ez a kirohanás a hazáját köztudottan forrón szerető hölgy részéről nemcsak hazugság, de ostobaság is – amellett, hogy hitványság.
Ugyanis egyfelől a magyar kormány az irániakkal kapcsolatban csak tényeket állapított meg, milliméternyi migránsellenes mondat sem hangzott el, pusztán – később – az a ténymegállapítás, hogy a bevándorlók között is lehetnek, vannak fertőzöttek, ami a határvédelem fontosságát ebben a helyzetben tovább növeli. És ez igaz, ezt nem kell eltagadni. Másfelől Donáth még azt sem veszi észre, hogy pontosan ő az, aki a megfertőzöttek származását a Momentum politikai érdekei szempontjából mérlegeli, s nem a kormány, s ő az, aki egy egészségügyi válsághelyzetet sem képes politikától és gyűlölettől mentesen szemlélni. Torzult, mélyen torzult szemlélet ez, mert abból indul ki, hogy a kormány a megfertőzötteket is csak abból a szempontból képes nézni, hogy bevándorlóországból származnak-e vagy sem, s el sem tudja képzelni, hogy lehet más logikával is – például az élet védelme és a segítőkészség logikájában – gondolkodni, s nem úgy, ahogy ő.
Itt tartunk most. De ami a lényeg: ezeket a megjegyzéseket, a DK és a Momentum egyes politikusainak bődületesen erkölcstelen megnyilvánulásait nem szabad felednünk. Akkor sem, amikor már mint rossz álomra gondolunk vissza ezekre a napokra és hetekre. Akkor sem, amikor majd a DK és a Momentum politikus hölgyei és uraim mondjuk egy év múlva belemosolyognak a kamerába, és éppen „szebbik” arcukat próbálják eladni a remélhetőleg nem felejtő magyar közvéleménynek. S próbálják majd feledtetni velünk, hogy a vis maior ideje alatt, a legnehezebb napokban hogyan próbáltak az emberi tragédiákból politikai tőkét kovácsolni a pártjuknak.
Próbák ideje ez: az emberi tartás próbájának ideje.
A DK és a Momentum megméretett és hitványnak találtatott.
Ne feledjük!
