Sulyok Tamás: Nem alaptörvény-ellenes a KESMA bővítése

Az Alkotmánybíróság a határozatában kimondja: nem sért alkotmányos alapelveket, hogy nemzetstratégiai jelentőségűvé minősítették a Közép-Európai Sajtó és Média Alapítvány bővítését újabb médiacégek bevonásával. A fúziót kifogásoló indítványt ellenzéki képviselők nyújtották be, akik szerint az összefonódáshoz nem fűződik közérdek, sérti a versenyjogot és a média sokszínűségét. Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke szerint azonban ezt az indítványozók nem támasztották alá megfelelő érvekkel és tényekkel.

Sulyok Tamás Alkotmánybíroság Elnöke. 20200624 Budapest Foto Bach Máte Magyar Nemzet Fotó: Bach Máté

– Nemzetstratégiai jelentőségűvé nyilvánítani egy cégegyesülést vagy akár egy beruházást az alapján lehet, hogy a kormány mit tart közérdeknek. Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a KESMA által létrehozott fúzió megfelelt ezeknek a kritériumoknak, vagyis lehet közérdeknek tekinteni?

– A közérdek vagy a közjó politikailag meghatározott tartalmú fogalmak. Ezek mögött a fogalmak mögött mindig egy értékválasztás van, jogilag nehéz ezeket definiálni. Az értékválasztásban pedig a demokratikusan megválasztott parlament, illetve kormányzat politikája nyilvánul meg. Jelen esetben egy gazdasági döntésben. Az Alkotmánybíróság azt vizsgálhatja – és ezt a jelen ügyben is vizsgálta –, hogy a politikai döntések az alkotmányos keretek között maradnak-e. A népszuverenitás szempontjából sem lenne viszont helyes, ha az Alkotmánybíróság direkt politikai kérdésekben dönthetne. Persze ha nyilvánvalóan látszik, hogy valami nem közérdek, azt vizsgálhatja az Alkotmánybíróság, de a KESMA ügyében ez álláspontunk szerint nem így van.

– Mikor merülhet fel, hogy nem közérdeket szolgál egy nemzetstratégiai jelentőségűnek nyilvánított gazdasági lépés?

– A kisajátítások esetében például felmerülhet a tulajdonjog alkotmányos sérelme. De ilyenkor is magát a közérdeket szokta mérlegelni az Alkotmánybíróság, nem annak tartalmát.

– A balliberálisok mostanában lépten-nyomon az Európai Unió Bíróságához fordulnak, ha a hazai igazságszolgáltatásnál, illetve az Alkotmánybíróságnál nem járnak sikerrel. Ez a döntésük Luxemburgban is megállhatja a helyét?

– Valamikor ügyvéd voltam, és tudom, hogy kevés az olyan ítélet, amelyről minden bíróság ugyanazt mondja. Közérdekből azonban az uniós jogszabályok szerint is korlátozható a gazdasági verseny. A közérdeket pedig az aktuális európai kormányok és parlamentek tudják meghatározni. Az Egyesült Királyságban például a hetvenes években az államosítás volt közérdek a munkáspárti kormány idején, és ebben nem is volt apelláta. Máskor, egy konzervatív időszakban a privatizáció vált közérdekké. A közérdek tehát egész Európában politikailag meghatározott fogalom.

Sulyok Tamás, az Alkotmánybíróság elnöke
Fotó: Bach Máté

– Ön szerint adódhat olyan eset, amikor a médiacégek egyesülése miatt felborulhat a média sokszínűsége, egyensúlya?

– Egy ilyen fúzió nem feltétlenül a sokszínűség korlátozása irányába hat. Egy tulajdonos a piaci viszonyok miatt dönthet úgy, hogy éppen inkább tágítani szeretné a média spektrumát, mint szűkíteni. Minél több szolgáltatót tart fenn, annál sokszínűbb is lehet a média. Ezzel kapcsolatban is feltételezésekbe bocsátkozott az indítványozó. De mi a feltételezéseket nem vizsgálhatjuk, csak az esetleges alkotmánysértéseket. A KESMA esetében ráadásul már működő médiaszolgáltatók egyesüléséről volt szó. Láttunk már sok példát arra, hogy ha egy-egy médiaszolgáltató más tulajdonoshoz került, akkor más tartalmakat is megjelentetett, de ez már nem jogi kérdés. Hitvitákban pedig alkotmánybíróként nem tudok és nem is kívánok részt venni.

– Volt hasonló ügyük az utóbbi időkben?

– A kilencvenes évek óta nem volt. A sajtószabadság mint alapjog védelmével kapcsolatban azonban rendszeresen vannak ügyeink. A sajtótájékoztatók közvetítésének jogszerűségét kellett például a legutóbb megvédenünk. A bíróságok ugyanis előszeretettel kötelezték kártérítésre a médiaszolgáltatókat személyiségijog-sérelem miatt. Pedig az adott szolgáltató csak közvetítette, amit a sajtótájékoztatón felszólaló ember mondott. Egy hírportál pedig azért kapott a pénzügyi felügyelettől többmilliós bírságot, mert tudósított egy magyar vállalat részvényeinek értékesítéséről. Ezt az ítéletet az Alkotmánybíróság a véleménynyilvánítás szabadságának védelme érdekében semmisítette meg.

– Várhatóan a KESMA ügyében hozott döntés miatt kapni fognak hideget-meleget az indítványozók és a balliberális média részéről. Nemrég a gépjárműadó kapcsán ostorozták az Alkotmánybíróságot egy jogi szakértő bevonásával. Fel vannak készülve erre?

– Hála istennek a vélemény szabad, így az Alkotmánybíróság is szabadon kritizálható. Ennek azonban van egy határa. Ha valaki azt mondja például, hogy az Alkotmánybíróság megszűnt alkotmánybírósági jelleggel működni, vagy azt állítja, hogy gittegylet vagyunk, szerintem már túlmegy a jó ízlés és a normális közéleti kultúra határán. Az Alkotmánybíróság az alkotmányos rend fő garanciája, és éppen a jogállamiság felett őrködik. Aki tehát politikai megfontolásból ilyeneket mond, önmagát minősíti, és nem pozitív értelemben. Ezekkel a kritikákkal nem tudunk mit kezdeni, de eltűrjük. A szakmai kritikákat viszont szeretjük és tiszteletben tartjuk, mert azok előrevisznek. A mi döntéseink is tartalmaznak ilyen kritikát, hiszen az alkotmánybírók fűzhetnek a határozatainkhoz különvéleményt is. Erre nem minden állam alkotmánybíróságának van lehetősége. Ausztriában például nincs ilyen, az alkotmánybírók nem tudják megmutatni, hogy mellette vagy ellene voltak-e egy-egy döntésnek. Nálunk viszont a többségi határozatnak nemcsak a külső, hanem a belső kritikát is bírnia kell. De jó is ez így, hiszen az igen ritka, hogy tizenöt jogász közül mindig mindenki egyformán gondolkodik.

– A KESMA ügyében hozott határozathoz a testület két tagja, Schanda Balázs és Szalay Péter is fűzött különvéleményt. Miről szóltak ezek?

– A különvéleményt írók úgy vélik, hogy a jogalkotónak kellett volna meghatároznia az Alkotmánybíróság helyett egy másik fórumot, amelynek vizsgálnia kellene a médiaegyensúly esetleges sérelmét ilyen fúziók esetén. A jogalkotóra bíznák tehát, hogy ezekben az esetekben kinek kell lefolytatni a vizsgálatot. A többségünk azonban azt mondta, hogy az Alkotmánybíróságon helye van egy ilyen ügynek.

– Számos beadvány támadta a koronavírus-járvány miatt bevezetett rendkívüli jogrend idején hozott kormányrendeleteket. Hogyan döntöttek ezekről?

– Ezekben az ügyekben soronkívüliséget rendeltem el. Az indítványok egy részét már elbíráltuk, például az ön által már említett gépjárműadóra vonatkozó ügyet. De befogadtuk a gödi önkormányzat beadványát a különleges gazdasági övezetekkel kapcsolatban, és határoztunk a rémhírterjesztésről szóló törvénnyel kapcsolatos indítványról is. Utóbbival kapcsolatban megállapítottuk, hogy a rendkívüli jogrend idejére hozott szabályozás nem alkotmányellenes, de megszabtunk egy alkotmányos követelményt, amely kijelölte a bíróságok számára is az alkotmányos kereteket. Vagyis azt, hogy a rendkívüli jogrend idején a rémhírterjesztésről szóló rendelkezéseket hogyan lehet alkotmányosan alkalmazni.

– Talán nem sértés, ha azt mondom, hogy az Alkotmánybíróság tagjai közül többen is a veszélyeztetett korosztályba tartoznak. Hogyan tudtak így ülésezni?

– A veszélyhelyzet kihirdetését követően az Alkotmánybíróság teljes egészében áttért a home office-ra. Tíz nap alatt sikerült megszervezni, hogy az üléseinket videókonferencia keretében tartsuk meg. Ezt segítette, hogy legalább egy évtizede folyamatosan digitalizálunk, így a teljes iratanyagunk számítógép segítségével is kereshető, megtalálható. Büszkék vagyunk arra, hogy a rendkívüli jogrend idején is képesek voltunk arra, amit sok más európai alkotmánybíróság nem tudott megoldani: folyamatosan tudtuk végezni a munkánkat, meg tudtuk tartani az üléseinket és döntéseket tudtunk hozni.